Új Cell, új chill. Jó, mint mindig, és mint minden, amit az Ultimae ad ki.  Onwards System by CELL

Sokáig nyúlt ez a projekt, de megérte a spétet. Mathieu és Colin az Amenraból, Scott Kelly, és Igor Cavalera. Az emberiség pusztulása 36 percben. Szuterénhideg egy csík napfénnyel.  Plague God by Absent In Body

A chillwave császára csak nem hibázik. Kényelmes magány szűk félórában. Gyógyír az őrületre Frontin helyett. Comfortable Loneliness by Hello Meteor

Agustín Mena képtelen hibázni. Nevetségesen gyönyörű, megint. Ráadásul a mindenható Rafael Anton Irisarri masterelte.  Pale Sun by Warmth

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…

A mindig kísérletező, mindig izgalmas My Disco legújabb sötét, fura, bizarr, poszt-indusztriális és végletesen artisztikus ambient-lemeze, ami alapvetően egy kurva mély és érdekes óda a hangokhoz és a hangzáshoz (többek között az Environment újrahasznosított hangjahoz). Odafigyelve, retekre…

Kevés fontosabb - vagy mondjuk transzformatívabb - lemez jelent meg idén ennél. Használjátok, ne csak hallgassátok.

Kislány a zongoránál. Orgona viszont nincs. Engine of Hell by Emma Ruth Rundle 

Selymes, sötét, puha bársonyként borul rá az életteredre a holland duó negyedik noir-jazz gyászmenete, amit újfent bűn nappal hallgatni.   Black Ocean by Trigg & Gusset

Négy új szám, mindegyiktől vibrálsz és lüktetsz, kívül-belül, ahogy azt el is várod ettől a jó izlandi mesterembertől. Gyönyörű, szerető, békés és mély mozgásban vagy a világgal.  Always Maybe Tomorrow by Yagya

Nem hibáznak. Kurvára nem. Ez a lemez úgy letaglózó, ahogy. Rhinestones by HTRK

Kibaszott Scott Morgan. Négy hosszú, csodálatos szerzemény a Clara maradványaiból.  Lenyűgöző az egész. LUX Refractions by loscil  

  Kedvenceim random-generátoros kísérleti ambient-lemeze. Gyönyörű. Érdekes a sztori, utánanézel.  Stochastic by Carbon Based Lifeforms

Régi szerzemények új lemezen. KMRU ezek szerint pár éve már zseni volt. Itt volt róla szó. Logue by KMRU

Aki nem a világ egyik legjobb lemezeként élte meg a Nicolas Jaar és Dave Harrington mai napig simán zseniális 2013-as bemutatkozását, az nem vall ésszerű életvitelre. A minimum különösnek nevezhető páros napokban megjelent csodálatos második cucca szerencsére nem merészkedik távol a debütálás…

Amit korábban elmondtam róla, az továbbra is megállja a helyét, annyi kiegészítéssel, hogy a Luminol talán az eddigi legjobbja. Fantasztikus élmény, lenyűgözően érzékeny, elmélyült és ágondolt anyag. Egyben kell hallgatni, tisztességesen, odafigyelve. Lassú, kemény bólogatások, befelé merengő…

Hé. Miért nem szólt valaki, hogy egy hete megjelent az új Aes Dana. Ami nyilván megint fasza. Rég volt már ilyen mozizós, filmzene-jellegű lemeze, a dallamai és textúrái pedig továbbra is gyönyörűen mélyek.  (a) period. by AES DANA

Michael Andresen egy észbontó és kifejezetten meghatározó trance lemez és két szintén fontos, csodálatosan míves chillbient (vagy mi a töcs) mestermű után tartott egy komolyabb szünetet. Aztán most, 17 kibaszott évvel a HigherGrounds után megjelent az új lemeze. Ilyen magas szinten ezt csak a Carbon…

A vapor- (és holdjaiként keringő egyéb -wave-ek, úgymint synth-, dream-, stb.) egyik fő kunsztja egy olyan hangulatvilág, ahol a nosztalgia tárgya egy sosemvolt múltba, haladó szinten egy sosemvolt jövőbe vágyakozik. Hello Meteor ennek a világnak az egyik legkurrensebb alkotója, az Oahu GP pedig…

Jason Köhnen, Dimitry El Demerdashi és Horváth Martina újra együtt, a Temple és a Karma után most egy élő improvizációval löknek mitikus labirintusokba. Sötét elektronika, drone, folklór ihlette hipnotikus témák lassú folyamai mossák át a fejeket az ambient és a doom csodálatos…

Három éve fedeztem fel a minimalista post-jazz / jazzbient londoni zsenijeit, a Portico Quartetet, nem sokkal azelőtt, hogy ellátogattak volna a MüPába koncertezni. A pandémia inspirálta Terrain lemez egy háromrészes szvit az amerikai minimalizmus és az ambient zenei hagyományaira építve, ezúttal…

Guillaume Cazalet, a Neptunian Maximalismból. Erősítőbe dugott szitár és kemény, sötéten hullámzó, hipnotikus drone szól 40 percen keresztül. Amolyan poszt-indusztriális, rituális és pszichedelikus, doom-jellegű sátáni világtemetés. Úgy szól, hogy rá lehet könyökölni. Durva, nyers, nem igenli az…

Pőre, vastag techno, míves varázsszőnyegen. Olyan 20 perc, hogy utána újravakolsz.    Winter Mute by Julia Govor

Meditatív-hipnotikus elektro-akusztikus kísérleti-pszichedelikus ambient-hangfolyam, aminek mélységesen tudattágító, transzcendenst vastagon közelítő transzformatív erejét valószínűleg csak további kötőjeles szókapcsolatokkal lehetne leírni. Fülhallgató, masszív hangerő, fekvés, sötét, kuss. Amikor…

Berlin lenyűgöző techno-nagyasszonya tavaly kiadott egy óriási lemezt, ami idén is baszik. A fergeteges Alientronichoz képest kevésbé lesújtó, érzékenyebb, pszichedelikusabb és a maga módján szebb, de mindez nem jelent sok mindent. Ugyanúgy le fogja szakítani a fejed, mert az a kreatív erő és…

Scott Morgan minden egyes lemezével felülmúlja ömagát. Nincsenek szavak arra, hogy a Clara mennyire kibaszottul gyönyörű, mennyire egyben van, mennyire tudatos és mennyire mély. Amúgy valami 22 tagú magyar zenekar 3 perces kompozíciója alapján készült, de őszintén szólva tökre leszarom. Ennek az…

Surrogás, brunnyogás, távoli vízesések dörmögése, álomban sodrodás, hangfüggöny előtti fetrengés - valami ilyesmi a Nadja idei második nagylemezének közelítő megfogalmazása. Tematikailag az album egyébként az emberi civilizáció és egy idegen faj közti első találkozás nehézségeit artikulálja drone…

Egy több mint 40 perces karanténkoncert. Techno-improvizáció szintivarázslattal és loop-kísérlettel, mesteri játék a modulációval, neonszínű transz és örömzenélés az In Ferneaux introspektív csendje uán.   Mind Killer by Blanck Mass

Mint a blog önjelölt ambient felelőse a nagyérdemű figyelmébe ajánlom a messzi Buenos Airesben született Jonas Kopp albumát. A kis Jonas élete akkor változott meg zenei tudatosság szempontjából, amikor gyerekként megismerkedett a Kraftwerk Trans Europe Express című korszakos lemezével. Nem meglepő,…

A God is an Astronaut január 23-án a dublini Windmill Lane Recording Studioban eljátszotta a teljes, 2005-ös második nagylemezét. All is Violent, All is Bright Live by GOD IS AN ASTRONAUT 

Szépség, lassúság, merengés - Steve Von Till ismét gondoskodik róla, hogy egyetlen hallgatói szív sem maradjon megszakadatlanul. Mozgókép nélküli csillagba révedő filmzenés dalok, szűk negyven percben. A Deep Voiceless Wilderness by Steve Von Till 

A Mondo Decay messzemenőkig zsenális lemez, a kibaszott Nun Gun pedig nem szarozott, kiadott mellé egy társcuccot, ami, amikor megvettem még nem erre a névre hallgatott, de tök mindegy. Új számok, többnyire Mark Stewarttal, de milyenek, bazdmeg. Aztán ott van a Sankara Speaks, az mi már, bazdmeg? És…

Guillotine az őkirályifelségi családnak. Az Orb legutóbbi sorlemezének mixei április 9-én jöttek ki vinilen és Bandcampen.  Abolition Of The Royal Familia - Guillotine Mixes by The Orb

Az új, egyetlen szerzeményből álló Nadja album becsületkasszás. Seemannsgarn by Nadja 

Vibroakusztikus hangterápiás matrac. A mindig kísérletező Zeisig találta ki, alvási zavarokkal küzdő szülei számára. Ultra-alacsony frekvenciák másszák meg a tested, jobban leszel, jobban alszol. Valami ilyesmi. Tervben van egyébként egy hordható mélynyomós gönc is. Csuda. Közben meg amúgy egy…

Egy hosszabb 20 Minutes (az Interloperről) és egy hosszabb Leaves (a Refuge filmzene-lemezről). Kötelező.  20 Minutes by Carbon Based Lifeforms

Cassandra Jenkins ezzel a fantasztikus lemezzel nagy név lett. Egyszerű és mégis, minden hallgatással újabb és újabb rétegeket hámozol le róla. Tiszta, őszinte, gyógyít, szeret, tanít, szíve van és lelke és teste. Könnyed súly. Ékkő. Meg lehet ölelni, basszátok meg. Akárhonnan nézve is költészet. …

A '60-as, '70-es és '80-as évekbeli olasz Mondo-horrorok zenéje kurva jó. Sötét, dögös, fülbemászó cuccok. Ott van például Roberto Donati Cannibal Feroxának zenéje, amit az Algiers fele, Lee Tesche és Ryan Mahan, valamint az első Nun Gun-lemezüket erősen megihlető fotóművész kollaboránsuk, Brad…

Bizonyára mindenkinek vannak régi szerelmei, akikhez sok-sok év után is ragaszkodik. Nekem az egyik ilyen a The Orb a kilencvenes évek legelejéről, az Underworld (bár ők inkább az évtized végén, és a kétezres években követték el mindazt, ami miatt töretlen a lelkesedésem), és a kilencvenes szcéna…

Oliver Ho fantasztikus - és fantasztikusan rémisztő - indusztriális techno-kísérletének harmadik, és egyben utolsó darabja. Érdemes egyben is lenyomni a sorozatot, van egy vastag íve.   White Rats III by Broken English Club