Guillaume Cazalet, a Neptunian Maximalismból. Erősítőbe dugott szitár és kemény, sötéten hullámzó, hipnotikus drone szól 40 percen keresztül. Amolyan poszt-indusztriális, rituális és pszichedelikus, doom-jellegű sátáni világtemetés. Úgy szól, hogy rá lehet könyökölni. Durva, nyers, nem igenli az életet, de mégis organikus, ösztönös, száll és visz magával magasokba és mélyekbe. Ijesztő, gyönyörű, lenyűgöző. Mintha a Phurpa, a Dead Can Dance és a Sunn O))) egy szőnyegbombázott metropolis izzó romjain dervistáncot járva legyezné a hülye arcodba a megtisztító fehérzsálya-füstöt.