Ma mérleget vontam: iszonyú erős évünk van. Rengeteg a jó lemez, szinte naponta találok olyat, ami listaesélyes. Itt van például ez a Detached Objects: mániákusan őszinte, punk alapú zenéjük az év egyik legnagyobb meglepetése. A Wipers és a Drive Like Jehu hatása nyilvánvaló, mint ahogy az is, hogy ez a rövid album egy egészen kivételes zenekar karriertörténetének méltó kezdete lehet. A bitráta sajnos csak 128-as, de ha emiatt nem töltöd le, akkor egy idióta vagy. Ott a helye 2015 legjobbjai között, tök egyértelmű.
Bandulu - Guidance
A Bandulu '93-as első nagylemeze egy kibaszott alapmű, és akármennyi szar punkot, noise-rockot, halál- és thrash metált hallgattok is, egy kis időt mindenképp érdemes szánni erre a techno-mestermunkára, mert a mai napig nehéz rábukkanni a törékeny, érzékeny, sima dallamok és a szétsavazott törzsi derviskattantság ilyen csodás szintézisére. Zeneiskolákban kellene tanítani ezt a lemezt (és talán még a következőt is), a kölykök imádnák, mert nem csupán baszottul zenei, hanem jól lehet rá drogozni is.
Graveyard - Innocence & Decadence - 2015
Na nézzük, hogy a pár hete egy bitang erős anyaggal jelentkező Horisont új lemezét sikerült-e meglőni, és tovább ülni a skandináv vintage rock hullám tetején.
Boysetsfire - Self Titled - 2015
Tavalyelőtt egy kiváló lemezzel tért vissza a Boysetsfire, remélem, hogy új anyagukon is tudják tartani a magas színvonalat.
Eagles of Death Metal - Zipper Down - 2015
Mekong Delta - In a Mirror Darkly
Ha már tegnap előtt szóba került Norbert megaposztjában a
negyedszázados klasszikus Dances of Death,
akkor álljon itt egy év késéssel a legutóbbi albumuk is!
Deafheaven - New Bermuda - 2015
Bármiféle pro- vagy kontravélemény nélkül: itt a harmadik Deafheaven LP. Akinek inge gombolja be, akinek nem, az meg köpje tarkón.
Ballroom - Self-Titled EP
Felcsendül az első dal, a Corridor, és én már kedvencemmé is fogadom ezt a friss zenekart. Később megtudom, hogy olyan bandákból jöttek a tagok, mint a DeGreaser, a Home Blitz, a Busy Signals, a még teljesen újonc, de annál reménytelibb Wilful Boys vagy akár a Woman (!!!!), akik szimplán a világ egyik legjobb lemezét készítették el 2009-ben (amúgy a folytatásról is szó van már vagy másfél éve). Ez az információ teljesen felkavar, különben sem úgy keltem fel ma, hogy újabb zenekart fogadok örökbe. Aztán eszembe jut, hogy valószínűleg a kutya se lesz kíváncsi arra, hogyan illesztik a Scientists / Birthday Party / Gutterville Splendour Six jellegű zajos ausztrál mocsárpunk torzóra a nagyon is rokon szemléletű Mudhoney sárral-mézzel bekent végtagjait, de hát ilyen hálátlan jószág ez a popszakma. Ettől a tudattól végre megnyugszom. Mert ez a fajta zene nem noise rock, nem hard rock, nem post-punk, nem garázspunk, nem proto-grunge, nem swamp, nem blues, hanem mindenből egy kicsi, de leginkább egyik sem. Hogy akkor mégis mi? Sarkanytú az ördög csizmájára, nagynénédnek rémálom, középső ujj a seggbe, tökösségből bizonyítvány, bajaidra gyógyír, év lemeze.
Pigs - Wronger
Itt az új Pigs. Dagonyázás.
Unsane és Players Club tagok, vágjátok, 2012-ben kiadtak egy akkora lemezt, amitől ma is reped a plafon. Ez sem különb, az anyabandák kedvelői hatalmasat fognak meredni. Ja, és Julie Christmas is énekel a lemezen.
Black Breath - Slaves Beyond Death - 2015
A kiváló, bakelitfrontra való Paolo Girardi festmény mögé bújtatott Black Breath harmadik nagylemezéből is beesett egy webrip, a kiadó továbbra is a Southern Lord, a producer továbbra is Kurt Ballou, és már a nyitóriff egy gyönyörűen elkorhadt death téma úgy 25 évvel ezelőtti patinával.
Kylesa - Exhausting Fire - 2015
A pár órája streamelt új Kylesa lemez webripje. Majd pár nap múlva lesz csere, addig ezzel kell beérni. Mondjuk én azt se bánom ha soha nem lesz belőle jobb minőség, csak a zene jobb legyen mint az előzőn...
*szerk: cserélve a link scene ripre
Töltényövtől a pálmafás bermudáig - Thrash Metal 1990
Noha a halálmetál már iszonyatos erővel hallatta szétmállott hangszálaival halálhörgését a kriptafedél mögül, a nyolcvanas évek második felének extrém metálját uraló thrasht még nem sikerült térdre kényszeríteni, így a cséplőgépek egy rettentő erős évvel fordultak rá az évezred utolsó dekádjára. Többszáz thrash lemez jelent még meg ekkor, a végtelen klasszikustól az abszolút kutyaütőkig, ezekből szemezgettem ki szám szerint hatvan darab, idén negyed évszázados jubileumát ünneplő LP-t. Mondjuk nem hiszem hogy lesz élő ember aki most ezeket rajtam kívül mind végighallgatja, de annyi baj legyen, bay area mosher, NSZK cséplőszakmunkás, sport- és strandthrashmosher, techno-thrasher, mind talál kedvére valót, THRASH 'TILL DEATH!!!!
u.i.: a Panterát vagy a Prongot (netalán a Suicidalt) ne keresse senki, nem véletlenül maradtak ki, és azért az Ugass Kutyát is hallgassa meg mindenki!
u.i.2: A linkek megára vannak töltve, hátha itt nem halnak meg pár héten belül mint zippyn.
Party Diktator
A brémai Party Diktatornak azért ez a neve, mert állítólag minden házibulinak vége lett, amikor bedobták a magnóba a demokazettájukat. Amúgy '89-es keltezésűek, és soha nem futottak be, nem ismeri őket sok ember, pedig a Hammerhead rajongói oda lettek volna a gyönyörtől, ha ezek a brémai muzsikusok betörtek volna az Államokba. Az oké, hogy egy single cuccukat kiadta az AmRep (és a második lemezüket is kiadták volna, de nem úgy lett, de a Roadrunner besegített), de még azoknak sem mond sokat a nevük, akik betéve tudják a kiadó katalógusát. A zene értelemszerűen noise rock, annak viszont több mutációját is mutatja. Alapvetően az említett Hammerhead a lényeg, de a Nirvana zseniális Bleach lemeze is eszébe juthat jobb arcoknak, és egyébként olyan kurva feszes és összepakolt ritmusszekcióval zakatoltak (a basszusgitáros egy őrült), mint a The Jesus Lizard, és néhol simán a Cherubs döngölő riffjeitől zeng a ház, olykor meg laza punk rockban tobzódnak. Hosszú, kimerítő lemezeiken a hangulat viszont egységes, egy olyan zenekart látsz magad előtt, akik nem ismertek istent, csak a törvénytelen zajrock málhás és torz monolitjait, amiket oldalba is brunyáltak rendesen.
Speedwhore - The Future is Now - 2015
A lemez címével ellentétben ezek a diabolikus teuton srácok (Nuclear Warfare, Discröyd, Nücleahölic tagok) kurvára nem a jövőbe, hanem a múltba néznek olyan három évtizedet, valahova a first wave of black metal környékére. Tehát a szokásos és hőn szeretett Sodom, Venom, Bathory, Possessed, Destruction ihlette szarfröcsögtető speedblackthrashpunkmetal, amiből sosem elég.
Disenchanter - Strange Creations - 2015
Egy újabb friss (két EP volt már tavaly-tavalyelőtt) csajdoom cucc, ami ráadásul (megint) jó is. Támpontokat nem írok, úgyis tudja mindenki miről van szó, a gádzsi hangja rendben van, vannak lókolbász vastagságú riffek, más meg úgyse nagyon számít. Hiába, a portlandi zenekarokban nagyjából mindig lehet bízni...
Le Butcherettes - A Raw Youth
Ha már tegnap szóba került a Facebook-csoportban, hogy Teri Gender Bender és a Melvins közös Bikini Kill-feldolgozást készít, akkor következzen a Le Butcherettes új, harmadik nagylemeze. Ha valaki nem ismerné őket: Teri és Omar Rodriguez Lopez közös bandájáról van szó (sőt: van egy másik projektjük is, a Bosnian Rainbows), és vehemens indie/avant/garázsrockjukról, illetve az énekesnő eszement színpadi öltözékeiről és viselkedéséről váltak híressé az elmúlt pár évben. A Raw Youth-on pedig tiszteletét tette Iggy Pópa és John Frusciante is.
Shithaus - Crush: Live Crush 84-85
Akkora kurva nagy obskúrus baszás, hogy attól mindenki elmosolyodik, aki szereti az obskúrus baszásokat! Lótoszó történelem kazettán!
Mert az oké, hogy a '80-as évek közepén a Shithaust pont annyian ismerték, mint ma, és az is, hogy az egyik tag akkora punk volt, hogy elment az Apple-höz dolgozni, a másik meg akkora punk volt, hogy szerzetes lett, a harmadikat meg úgy hívták, hogy Jon kibaszott Spencer, aki a Shithaus után odakúrt a Pussy Galore hordájával, és volt egy negyedik tag is, azt meg bazdmeg úgy hívták, hogy Todd Ashley, vágjátok, ő meg megcsinálta a kurva Cop Shoot Cop-ot. Aki ezután nem szedi le, már csak azért is, hogy ez meglegyen a vinyón, csak a rend kedvéért, abba a faszomat.
Amúgy meg saját berhelésű hangszerekkel nyektetnek, zakatolnak, és leginkább a korai Cop Shoot Cop indusztriális zajongó punk szaraira hasonlít a dolog, de annyira cseszett a hangzás (csak ki ne mondjuk, hogy lo-fi), hogy az több mint bájos, és hangulatos, és ha jól feltolod a hangerőt, akkor leviszi az orcád. De ezek az arcok azt csináltak, amit akartak.
Diät
No, akkor itt vannak.
Köszönjük Budai Gábornak, hogy a Facebook csoportunkban rámutatott arra, hogy még nem voltak kint a blogon.
A Positive Energy az év egyik legfaszább lemeze. A sokadik, de tényleg az. Kurva jó. Aki szereti a Mobot, a Crisist, vagy a Zounds-t, az örül.
The Necks - Vertigo
Két évvel az Open után itt az új The Necks nagylemez,
amire az ausztrál jazzbient trió ismét egyetlen nagy tracket írt.
Horna - Hengen Tulet - 2015
A több mint két évtizede blaszfemizáló finn black metalos Horna nem épp terméketlen csapat, számolatlanul sok EP és split mellett ez a kilencedik nagylemezük. Mondjuk az új Tsjuder sem érdekelt itt kb senkit, de nem baj, úgyis tárazni kell a közelgő feketefém szezonra (bár normális ember nyáron is black metalt hallgat...).
Christian Mistress - To Your Death - 2015
Hogy egészen őszinte legyek, a portlandi zenekar első két nagylemeze olyannyira elment mellettem, hogy onnan tudtam csak eldönteni hogy egyáltalán hallottam-e, hogy értékeltem rateyourmusic-on, és ott vannak a LastFM lejátszásban. Ez a friss, harmadik LP viszont azonnal leborított a forgószékről, csodálatos, nyolcvanas évek eleji klasszikus heavy metal, sokkal jobbak a dalok, a gitártémák, irdatlan NWOBHM/Thin Lizzy ikergitárok, az abszolút kedvenc, U.F.O. hatású Walkin' Aroundban olyan gyönyörűen sírnak, hogy arra még Michael Schenker is csettintene. Christine Davis is jobban használja a hangját, és dögöljek meg, ha nem érzem benne Bonnie Tylert. Tradicionális, nagybetűs heavy metal heavy metalosoknak, az évvégi top százamba simán befér majd, abszolút előrelépés, gratulálok.
Dwellers - Pagan Fruit
Füstös, blues-os, mélázós-szállós rockzenét játszó power trio, melynek zenészei korábban Iota- és Subrosa-tagok voltak. Otthonuk Sóstó városa, Utah államban. A Pogány gyümi a második nagylemezük, és tavaly jött ki a Small Stone-nál. Fácse.
Deluge - Æther
Burstin' Out - Outburst of Blasphemy - 2014
PVC bőrdzsekirepesztő ős-black/speed metal NSZK-ból. A Burstin' Out egy Venom dal címe, ebből már el is döntötted, hogy érdekel-e ez a lemez vagy sem, tetszik-e vagy sem. Mondjuk nyilván utóbbi, mert ha nem szereted a korai Venomot, nem lehetsz rendes metálos. "Venomous Speed Metal for Maniacs pure!"
Metal Allegiance - Metal Allegiance - 2015
Az irdatlanul ganaj borítóba csomagolt ultragigamegametálszupergrupp line-upja még akkor is tényleg nagyon durva, ha amúgy a "faszom tele van a szupergruppokkal". Persze ahogy lenni szokott, van pár király dal (Chuck Billy!!!), meg van ami szart sem ér (Cristina Scabbia? Nemár... Meg a Triviumos gyerekben is kb annyi az erő, mint egy náthás ékszerteknősben) meg az mi már, hogy Doug Pinnick duettet énekel Jamey Jastával!?
tracklist:
01. Gift Of Pain (feat. Randy Blythe, Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy, Gary Holt)
02. Let Darkness Fall (feat. Troy Sanders, Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy, Mark Menghi, Rex Brown, Randy Blythe)
03. Can’t Kill The Devil (feat. Chuck Billy, Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy, Phil Demmel, Andreas Kisser)
04. Dying Song (feat. Phil Anselmo, Alex Skolnick, Mark Menghi, Mike Portnoy)
05. Scars (feat. Mark Osegueda, Cristina Scabbia, Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy)
06. Destination: Nowhere (feat. Matthew K Heafy, Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy)
07. Wait Until Tomorrow (feat. Doug Pinnick, Jamey Jasta, Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy)
08. Triangulum (feat. Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy, Misha Mansoor, Ben Weinman, Charlie Benante, Phil Demmel, Matthew K. Heafy, Ron “Bumblefoot“ Thal)
09. Pledge Of Allegiance (feat. Mark Osegueda, Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy, Charlie Benante, Gary Holt, Andreas Kisser)
Bonus track:
10. We Rock (feat. Mark Osegueda, Chris Jericho, Tim “Ripper“ Owens, Alissa White-Gluz, Chuck Billy, Steve “Zetro“ Souza, Alex Skolnick, David Ellefson, Mike Portnoy, Andreas Kisser, Phil Demmel, Gary Holt)
Sex Snobs - Pop Songs and Other Ways to Die
Már nyáron kijött az új Sex Snobs, de hozzám csak most jutott el. Nagy az öröm.
Caspian - Dust and Disquiet - 2015
Chris Cornell - Higher Truth - 2015
Kornél negyedik szólólemeze, négybónuszos extra verzió, majd mondjátok el érdemes-e meghallgatni...
Humanshapes - Behavior
Philadel fiai újra noisepunkerkodnak.
Horisont - Odyssey - 2015
Hamarosan kint az új Graveyard, de előtte retrockereknek itt egy másik nagy svéd időutazó, a Rise Above Records-os Horisont negyedik nagylemeze. Az előző lemezeik mint kiválóak voltak, tele farmerdzsekikoptató ősrock slágerekkel, most viszont egy valamivel "nehezebb" konceptanyaggal jelentkeztek, a címadó nyitódal egyből egy tízperces, ősprogos kozmoszrock téma.
Rezillos - Can't Stand the Rezillos
Punk alapvetés 1978-ból, mert másra most képtelen vagyok.
Dead Sara - Pleasure to Meet You
Tíz éve létező, ennek ellenére még csak a második lemezénél tartó félig lány, félig fiú banda Los Angelesből. Az óriási rockhang Emily Armstrong mellett a másik csaj Siouxsie Medley, aki a szólógityót pengeti. Két telitalálat dal tuti van a Pleasure-ön: az egyik a lejjebb látható/hallható Mona Lisa, a másik pedig a döngölés helyett inkább a hatvanas évek végének rockját felelevenítő Something Good. A többi sem rossz, de ahogy mondani szokás, a harmadik albummal sokminden eldől majd.
TesseracT - Polaris
Tsjuder - Antiliv - 2015
A négy év kihagyást leszámítva jó régóta küzd ('93) a norvég Tsjuder, ehhez képest ez még csak az ötödik nagylemezük. Szarakodás továbbra sincs, nincs szinti, poszt-buzulás, csak a '90-es évek black metalját ápoló blaszfémikus rothadás. Én épp palacsintát sütök ahogy szól, az mellé is remek.
Maniac - Vermin Hell - 2015
Úgy beőrültem a Szomszédok egyik epizódjában a hanyagul fejtetőre csapott Sodom baseballsapkában guberáló alak látványára, hogy muszáj valami normális, töltényöv alól nyitott sliccel szögesdrótot hugyozó infernális ősparajságot megosztanom. Első lemez Madridból, hanyag ős-black/speed/thrash/punk ahogy megszoktuk, venomisták, korai szodomisták biztos nem vetik meg az olyan dalokat mint a High Speed Metal. Nem húzzák a tíz dalt még fél óráig sem, nem is kell, szigorúan rühös 128-as rip, mert ez így az igazi...
The Grand Astoria - Soft Focus (EP)
A Fácse-csoportban jött elő: új EP, síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
Henry Blacker - Summer Tombs
Gyakorlatilag úgy telt el a nyaram, hogy elfelejtettem kirakni az idei Henry Blacker albumot. Nem baj, még időben vagyunk, hol van még a listamánia...
Midday Veil - This Wilderness
My Dying Bride - Feel the Misery - 2015
A brit gyászmetál legendák tizenkettedik nagylemeze. Még nem volt időm lefülelni, mindenesetre a lemezcím és a borító rendben van.
Manhandle - This Massive Load
Most, hogy végre van a blogon New Brutalism, itt van a Manhandle is, ami a New Brutalism két tagjának a szörnyszüleménye. Mocsadék fémes noise-sludge hibridszerűség, monoton mély riffelés, puffogó dobogás, újfent remek megszólalással. Benne van a New Brutalism mentalitása, a punk habitus, a noise-rock pisa, de a gusztustalanul vemhes tempóért lelkesülők pöcke is felizzhat tőlük. A srácok átmentek egy olyan meghökkentő, acélos és morzsoló transzolásba, ami tőlük eléggé újnak számít, és egyébként meg simán lebontja a közfalat.Kurva hangosan kell rá megjáratni a fejeket, ha ugyanis beszippant ez a tohonya zajkoca a sajátosan ragadós dagonyájába, csak a megadó bólogatás jelenti az egyetlen kiutat.