Felcsendül az első dal, a Corridor, és én már kedvencemmé is fogadom ezt a friss zenekart. Később megtudom, hogy olyan bandákból jöttek a tagok, mint a DeGreaser, a Home Blitz, a Busy Signals, a még teljesen újonc, de annál reménytelibb Wilful Boys vagy akár a Woman (!!!!), akik szimplán a világ egyik legjobb lemezét készítették el 2009-ben (amúgy a folytatásról is szó van már vagy másfél éve). Ez az információ teljesen felkavar, különben sem úgy keltem fel ma, hogy újabb zenekart fogadok örökbe. Aztán eszembe jut, hogy valószínűleg a kutya se lesz kíváncsi arra, hogyan illesztik a Scientists / Birthday Party / Gutterville Splendour Six jellegű zajos ausztrál mocsárpunk torzóra a nagyon is rokon szemléletű Mudhoney sárral-mézzel bekent végtagjait, de hát ilyen hálátlan jószág ez a popszakma. Ettől a tudattól végre megnyugszom. Mert ez a fajta zene nem noise rock, nem hard rock, nem post-punk, nem garázspunk, nem proto-grunge, nem swamp, nem blues, hanem mindenből egy kicsi, de leginkább egyik sem. Hogy akkor mégis mi? Sarkanytú az ördög csizmájára, nagynénédnek rémálom, középső ujj a seggbe, tökösségből bizonyítvány, bajaidra gyógyír, év lemeze.