Noha a halálmetál már iszonyatos erővel hallatta szétmállott hangszálaival halálhörgését a kriptafedél mögül, a nyolcvanas évek második felének extrém metálját uraló thrasht még nem sikerült térdre kényszeríteni, így a cséplőgépek egy rettentő erős évvel fordultak rá az évezred utolsó dekádjára. Többszáz thrash lemez jelent még meg ekkor, a végtelen klasszikustól az abszolút kutyaütőkig, ezekből szemezgettem ki szám szerint hatvan darab, idén negyed évszázados jubileumát ünneplő LP-t. Mondjuk nem hiszem hogy lesz élő ember aki most ezeket rajtam kívül mind végighallgatja, de annyi baj legyen, bay area mosher, NSZK cséplőszakmunkás, sport- és strandthrashmosher, techno-thrasher, mind talál kedvére valót, THRASH 'TILL DEATH!!!!
u.i.: a Panterát vagy a Prongot (netalán a Suicidalt) ne keresse senki, nem véletlenül maradtak ki, és azért az Ugass Kutyát is hallgassa meg mindenki!
u.i.2: A linkek megára vannak töltve, hátha itt nem halnak meg pár héten belül mint zippyn.
Abomination - Abomination
Paul Speckmann nagyon aktív volt a kilencvenes évek elején, a Master debüt mellett megjelent a Master előd Death Strike lemeze is, és ezzel a zenekarral is kiadott két nagylemezt a Nuclear Blastnál. Bárdolatlan , gonosz deaththrash, mehetett volna akár a múltkori death metal posztba is.
Anacrusis - Reason
Nem a legközérthetőbb végén fogta meg a stílust ez a st. louis-i banda, de aki bírja a techno thrasht, annak érdemes időt szánni rá. Következő két lemezükkel - már a Metal Blade-nél - még progresszívebb irányba fordultak, bizonyos körökben kultikus tisztelet övezi őket.
Annihilator - Never, Nevermind
Jeff Waterst a lemez előtt hívták a Rust in Peace-re készülő Megadeth-be zenélni, de ő inkább megcsinálta a kettes Annihilatort, majd úgy túlhúzta a metált, hogy infarktust kapott. Az első két lemezét szokás a legjobbnak tartani a zenekartól, ehhez én sokat nem tudok hozzátenni, sosem rajongtam értük. Októberben lesznek a hajón amúgy. AJÁNLOTT
Anthrax - Persistence of Time
Scott Ianéknak is ebben az évben zárult lemezfronton az aranykorszakuk, az utolsó (régi) Belladonnás lemez, ami nem rossz, de messze nem a kedvenc Anthrax kiadványom. Mondjuk ők azért elég frankón lőtték át magukat a kilencvenes évekbe Bozót Janival és a White Noise albummal. AJÁNLOTT!
Artillery - By Inheritance
Dánia minden csak nem cséplőnagyhatalom, ennek ellenére az Artillery megkerülhetetlen, ha európai thrashről van szó. Nekik is a '90-es, harmadik lemezüket szokás a magnum opusnak tartani, egy dallamos powerthrash remekmű, egy szovjet turnénak köszönhetően keleties hatásokkal, és nekik is ez lett első körben a hattyúlemezük. Vissza aztán nem is egyszer, hanem kétszer tértek, először a kilencvenes évek legvégén, másodszor pedig 2009-ben, a szintén hibátlan When Death Comes anyaggal. KLASSZIKUS!!
Atrophy - Violent By Nature
Nem volt túl hosszú életú ez az arizonai zenekar, mindössze kettő LP az örökségük, '91-ben fel is oszlottak. Thrasherek azonban széles mosollyal emlékeznek vissza rá, mindkét lemezük remek volt. Idén alakultak újjá. MELEGEN AJÁNLOTT!!!
Believer - Sanity Obscure
A(z amúgy egy Ozzy dalcím) névből nem nehéz rájönni hogy a Believer is egy keresztény zenekar volt, ez volt a második nagylemezük, kiváló teknikás thrash, a Dies Irae-ben szopránnal és szimfonikus elemekkel, a végén meg egy U2 feldolgozással. Három évvel később a még progresszívebb Dimensions után feloszlottak, a visszatérő lemezük 2009-ben jelent meg. AJÁNLOTT!
Bitter End - Harsh Realities
A Metal Blade-nél jött ki az akkori egyetlen lemezük, 2011-ben a visszatérő. A gitáros/énekes Matt Fox (aki nem azonos a Shai Huludos Matt Fox-szal, annak ellenére sem, hogy a Metal Archives állítja hogy ott is játszott) jóbarátja volt Layne Staley-nek, aki hívta is '89-ben a zenekarába gitározni, ő azonban inkább a Bitter Endet akarta csinálni.
Cerebral Fix - Tower of Spite
Ez a birminghami zenekar egy Bauhaus dalszövegből húzta ki a nevét, crossoveres thrash, 2006 óta újra a pályán vannak, de új hangzóanyag nélkül.
Cryptic Slaughter - Speak Your Peace
A '84-ben, santa monicai kölykök - a legidősebb tag is csak 17 volt ekkor - által alapított crossover brigád negyedik, és egyben utolsó nagylemeze, ugyanebben az évben fel is oszlottak. Nem lett a zenekar legerősebb anyaga, az első két lemezüket inkább ajánlanám.
Death Angel - Act III
A Death Angel is ebben az évben adta ki főművének tekinthető lemezét, sok ismerősöm isteníti az anyagot (okkal), amin próbálták (sikerrel) tágítani saját és a stílus kereteit, de azért én az Ultra-Violence sikálását jobban szeretem. Persze, attól még ez is egy nagyon jó lemez. Mondjuk eléggé beleálltak a földbe, rá egy évre fel is oszlottak, majd ők is az ezredforduló környékén tértek vissza, pár remek lemezzel azóta is aktívak. KLASSZIKUS!!!!
Defiance - Void Terra Firma
Nem tartoztak az elitbe, de bay area thrash kedvelőknek azért bőven érdemes meghallgatni az oaklandi zenekar második lemezét. Az énekes Steev Esquivel a kilencvenes évek második felében a modern metálos Skinlab élén tért vissza. Van a lemezen egy Maiden: Killers feldolgozás is, túl nagy szükség mondjuk nem volt rá.
Deliverance - Weapons of Our Warfare
Keresztény thrash Los Angelesből, ez volt a második LP, de kisebb kihagyással azóta is léteznek, vagy nyolc-tíz nagylemezzel, bár jócskán elmozdulva már a korai idők stílusától. Fun fact: A címadó klippjére Lars Ulrich azt mondta, hogy ez az egyik kedvenc metálvideója.
Demolition Hammer - Tortured Existence
A new yorki négyes debütlemeze tényleg olyan mint a nevük, mintha szájbacsapdosnának légkalapáccsal. Szétszed. Darabokra. Van benne szép számmal death hatás is (producer: Scott Burns, aki háttérvokálozik is a lemezen), akárcsak a '92-es Epidemic in Violence lemezen, a harmadik lemez viszont már nem lett túl erős, be is tette a kaput nekik is '94-ben. De ez a lemez mészárszék, KI NE HAGYD!!!!!
Despair - Decay of Humanity
Bár a zenekar észak-rajna-vesztfália szülötte, zeneileg közelebb áll mittudomén' a Forbidden féle vonalhoz, mint mondjuk a Kreator vérengzéséhez, vagy a korai Sodom prosztóságához. Három nagylemezük közül ez volt a középső, érdekesség, hogy az elsőn az a Robert Kampf énekelt, aki a Century Media kiadó alapítója. Waldemar Sorychta pedig a kilencvenes évek második felében Lombardo melett gitározott a Grip Inc.-ben, és keresett producer lett, olyanok lemezein dolgozott mint Asphyx, Unleashed, Tiamat, Samael, Moonspell, The Gathering, Borknagar, stb...
Destruction - Cracked Brain
Az NSZK elsőszámú töltényöv hőseinek felállásából ekkorra kikerült Schmier, így a lemezt a svájci Potergeistes André Grieder dalolta fel. Ez a lemez lett aztán a zenekar első korszakának vége, pedig így negyed évszázad elteltével visszahallgatva nem egy rossz lemez ez, csak hát nem egy Örök Pusztulás. A '90-es éveket végigvergődték, majd 2000-ben az All Hell Breaks Loose lemezzel tértek vissza már Schmierrel, aztán azóta is vígan thrashelnek.
Detritus - Perpetual Defiance
Ez a bristoli keresztény heavythrash zenekar - benne két Seventh Angel taggal - sem volt túl hosszú életű, nem is túl egetverő amit csináltak, ezen kívül egy lemezük jelent meg.
Erotikill - Virgin Speed
Jess Franco '75-ös Female Vampire című filmje az usában (VHS-en) Erotikill néven futott, valószínűleg ennek köszönheti a nevét ez a speedthrash zenekar, ami a lemez címével együtt azért elég "érdekes". Amúgy kaliforniai srácok voltak, ez az egy nagylemezük volt, fel is oszlottak még a kielncvenes évek elején.
E-X-E - Sicker Than I Thought!
Nem húzta túl sokáig ez a new yorki speedthrash kultzenekar sem, a '87-es Stricken by Might című debüt után ez volt a második lemezük, egyben az utolsó is. '91-ben feloszlottak, az újjáalakulás idén történt meg.
Exhorder - Slaughter in the Vatican
Noha a nyolcvanas évek közepén alakult, rendkívül erőszakos thrashben utazó new orleansi kultbrigád két demót is megjelentetett ez előtt, szélesebb körben '90-es debütlemezükkel lettek ismertek, ki ne emlékezne a borítón a bitófához ráncigált pápa képére, hát sokat nem finomkodtak a szövegekben sem. Nyilván mindenki tudja, de aki mégsem, az a Kyle Thomas énekelt itt, aki eztán a Floodgate-tel adott ki egy szintén kultikussá érett NOLA-metál anyagot, és olyan nevenincs zenekarokban is énekelt, mint az Alabama Thunderpussy, vagy (jelenleg is) a Trouble. Jópárszor lehetett már hallani egy visszatérő Exhorder lemezről is, de nem lesz abból szerintem semmi, egyszer sem tudták túl sokáig elviselni egymást, nem is érzem nagy szükségét hogy bolygatni kellene már ezt. AJÁNLOTT!!
Exodus - Impact is Imminent
Az Exodus a debütálásával gyakorlatilag kiadta a tökéletes thrash lemezt, amit az H-Team ott leriffelt, az nehezen üthető. Sokan, köztük én is azon a véleményen vagyok hogy a Bonded By Bloodot nem sikerült soha felülmúlniuk, de azért milyen lemezeket adtak már ki később is. Mint például ez. KLASSZIKUS!
Flotsam & Jetsam - When the Storm Comes Down
A még '81-ben Paradox néven alapított Flotsamról leírni azt, hogy alulértékelt zenekar volt, legalább akkora közhely, mint azt megemlíteni, hogy innen ment Jason a Metallicába. Első két lemezük nagyon jó volt, szerintem erre a harmadik albumra esett némiképp a színvonal, nem is ismerem az összes lemezüket, de tavaly láttam őket élőben, és még mindig jók voltak.
Forbidden - Twisted Into Form
Ha Bay Area thrashről van szó, a Forbidden megkerülhetetlen, bár a "nagyágyúk" mellett hajlamosak megfeledkezni róluk a népek. A kilencvenes években két lemez volt még bennük, majd 2010-ben jött a visszatérő lemez, de azóta már ismét letették a kanalat. Két trivia azoknak akik sosem hallottak még róluk: Flintás Robi alapítótagja volt a zenekarnak, Paul Bostaph pedig innen dobbantott a Slayerbe '92-ben. Megoszlanak a vélemények hogy ez, vagy a '88-as debüt-e a jobb, én a Forbidden Evilre esküszök, de ez is pompás darab, sosem voltak tipikus thrash panelekből építkező tucatzenekar. KLASSZIKUS!
Headhunter - Parody of Life
Amikor '89-ben Schmier elhagyta a Destructiont, akkor alapította meg a Headhuntert, majd ki si hozta a zenekar debütjét amit el lehet hallgatni, de igazán kiemelkedőt nem hallani rajta, sajnos Bestiális Inváziónak itt már nyoma sincs. A Crack Brained dalcím gondolom ilyen epés ironikus a régi zenekar felé (az Crack Brained címmel jelent meg szintén ebben az évben).
Hellbastard - Natural Order
A crustpunkként indult newcastle-i Hellbastard kultikus korai anyagai (Ripped Crust '86) után '90-ben ez a lemez már kőthrash volt. Ezután LP már nem jött ki, '92-ben feloszlottak, de persze törvényszerűen újjáalakultak, idén is adtak ki egy lemezt.
Hellwitch - Syzigal Miscreancy
Ezt lehet inkább a múltkori death '90 posztba kellett volna tenni, de itt is elfér. A Hellwitch egyike volt az első floridai extrém metál zenekaroknak (Frank Watkins is tag volt a nyolcvanas évek végén, azt hiszem innen igazolt át a Cause of Death előtt álló Obituary-be), még '84-ben alakultak. Ez volt az első nagylemezük, mindössze 25 perc, viszont végtelenül intenzíven tolták a teknikás deaththrasht. Túl sok minden nem történt aztán velük, ellébecolgattak majdnem az évtized végéig, majd 2004-ben újjáalakultak, 2009-ben jött a második nagylemez, de azt sajnos nem hallottam (még). Ez a debüt viszont mindenképp kultikus! AJÁNLOTT!!!
Holy Moses - World Chaos
Az NSZK thrash királynője, minden extrém metálos frontcsaj ősanyja, Sabina Classen vezette Holy Moses harmadik nagylemezét adta ki '90-ben. Ma is léteznek, tavaly is jelent meg lemezük.
Killjoy - Compelled by Fear
Igen, ez a Killjoy a Necrophagiás Frank Pucci, aki '90-ben nem csak ezzel a bandával jelentetett meg (egy nem kimondottan erős thrash) lemezt, hanem csaknem ezzel azonos tagsággal a Cobalt nevű zenekarral is.
Kreator - Coma of Souls
Ahogy A Legnagyobb Amerikai Thrash Zenekarnak, A Legnagyobb Germán Thrash Zenekarnak is a '90-es lemeze lett a klasszikus érájának lezárása. A When the Sun Burns Red óriási kezdés, vitán felül kikezdhetetlen klasszikus, illik ismerni. A borítóról ismert fej ebben az időben mennyi bőr/farmer dzseki/mellény hátáról köszönt vissza?! KLASSZIKUS!
Lawnmower Deth - Oooh Crikey.... It's Lawnmover Deth
Ez az egyszemélyes projektnek indult angol komédiathrash zenekar nem volt egyszerű eset. Három LP-t éltek meg, ez volt az első. Azt már a tagok álneveiből (a gitártrió Schizo Rotary Sprintmaster, Baron Kev Von Thresh Meister Silo Stench Chisel Marbels, és Concorde Face Ripper néven futott), a dalok mennyiségéből (24) és a címekből (Sumo Rabbit & His Inescapable Trap Of Doom, Flying Killer Cobs From The Planet Bob, stb) le lehet szűrni hogy totál kattant a lemez. Az alap az valami elbaszott crossover, amibe beledobáltak ezek mindent, van 15 másodperces rajzfilmdal, deathgrind paródiaőrület, fúvósok, ostoba punk szám, meg a tököm tudja még mi. Én sosem bírtam túlzottan a bohóckodást a metálban, de aki vevő rá, annak váljék egészségére.
Megadeth - Rust in Peace
Ez sem szorul bemutatásra, sokan nemcsak a zenekar, hanem az egész műfaj egyik csúcslemezének tartják. Az, hogy én különösebben sosem rajongtam a Megahalálért, legyen az én bajom, és különben is, zeneileg ez tényleg egy nagyon frankó lemez. Csak MegaDave mutáló nyekergését tudnám feledni... de ettől még ez bizony KLASSZIKUS!
Mekong Delta - Dances of Death
A már korai lemezeivel kultstátuszba kerülő NSZK zenekar - nem koncerteztek, a zenészek álnéven, ismeretlenül futottak - nem is állhatott volna messzebb a Sodom féle bányászthrashtől. A valóban progresszív zene miatt nem lesz/lett mindenki kedvence, de aki ráérez, az isteníteni fogja. Nem könnyű darab, eleve a lemez négy dalból áll, ebből a játékidő felét a nyolc részre bontott címadó teszi ki, a zárótétel pedig az Éj a kopár hegyen tízperces felfolgozása. A zenekar ma is működik, tavaly is jelent meg lemezük. ABSZOLÚT AJÁNLOTT!
Meliah Rage - Solitary Solitude
Erre a bostoni zenekarra sem emlékeznek túl sokan szerintem, pedig annak idején az első két lemezzel az Epic kiadónál voltak. Ez volt a második lemezük, amolyan kicsit metalikás heavythrash, '87-es megalakulásuk óta folyamatosan léteznek, bár a kilencvenes éveket egy darab lemezzel vészelték át, tavaly is jelent meg LP-ük. Fun fact: '92-től három évig az a Sully Erna volt a dobosuk, aki később az Alice in Chains ripoff Godsmack énekeseként híresült el.
Mezzrow - Then Came the Killing
Rövid ideig létező svéd zenekar, egyetlen nagylemezzel. Érdekességük, hogy a legendás Nihilist demók elkészítése mellett a két demójukon Nicke Andersson basszerolt, ezen viszont már nem játszott, ekkorra már javában püfölte a Left Hand Path dalait...
Napalm - Zero to Black
A hagyományosabb thrasht tartalmazó debüt után elég meglepő lemezt rakott le az asztalra ez a bagázs. A fronton egy egyáltalán nem tipikus Ed Repka borító, és new yorki létükre Berlinben, Harris Johns-szal vették fel a lemezt, amin maradt némi thrash is, de emellett tömve van funkosnak nevezhető témákkal, tehát csak azoknak ajánlanám, akik bírták mondjuk a Mordred lemezeit is, Pleasure to Killereknek annyira nem...
No Return - Psychological Torment
Ez a francia zenekar még '84-ben alkault Evil Power néven, majdaz évtized végén egy névváltás után ez volt a bemutatkozó anyagyuk. Azóta is léteznek, vagy tíz lemezzel a hátuk mögött. Második lemezük (Contaminatios Rises) felvételére egyenesen a Morrisoundig utaztak Floridába, ennek megfelelően az már jóval közelebb állt a death metalhoz, mint a csépléshez.
Obliveon - From This Day Forward
A kanadai Obliveon öt demó után jutott el '90-re a debütig, egy csodálatos techno-thrash lemezhez. Sajnos nem túl ismert, pedig egy kiváló progresszív anyagról van szó, amit előbb ajánlanék egy Atheist vagy Cynic rajongónak, mint mondjuk egy szimpla Sodom/Exodus thrashernek. TITKOS FAVORIT!
Outrage - The Great Blue
A mai napig - alapítva: 1982 - működő, japán speed/thrash zenekar, tucatnyi nagylemezzel, ez volt a harmadik a sorban. A Pantera első japán turnéján ők voltak az előzenekar '92-ben.
Overthrow - Within Suffering
Kanadai egylemezes banda, Morrisoundban felvett, death hatással felvértezett kőkemény thrash, Demolition Hammer rajongóknak tetszeni fog. '91-ben be is fejeződött a zenekar története. AJÁNLOTT!
Pyracanda - Two Sides of A Coin
NSZK speedthrash zenekar debütlemeze, két évvel később egy gyengébb lemez után fel is oszlottak.
Razor - Shotgun Justice
A kanadai Razor a '87-es, kísérletezgetős Custom Killing után egy évvel a véres láncfűrészes Violent Restitutionnel visszatért a helyes ösvényre, majd az eredeti énekes Sheepdog lelépett, így a '90-es lemez lett az új frontember, Bob Reid debütálása. Vele még egy lemezt kiadtak két év múlva majd természetesen náluk is jött az oszlás, rá öt évre meg a visszatérő lemez, de azóta semmi. Persze az igazi klasszikusaik az első két anyag, de ezen is gyakorlatilag megállás nélkül végigcséplik a 14 dalt, bár az igazat megvallva túl sok érdekes nem történik.
Realm - Suiciety
Második, és egyben utolsó lemeze volt ez a wisconsini progresszív, teknikás thrash ötösnek, az egy Beatles feldolgozást is tartalmazó Endless Wart szokás a jobb lemezüknek tartani, de ez is elég jó, mondjuk Mark Antoni énekes sikítozásait nem fogja mindenki tolerálni... AJÁNLOTT!
Re-Animator - Condemned to Eternity
Stuart Gordon '85-ös kultfilmje után nevet választó angol banda, ezzel a lemezzel tűntek fel, majd két év, és még két lemez múlva le. Tavalyelőtt újjáalakultak, egyelőre új hangzóanyag nélkül.
Rumble Militia - They Give You The Blessing
A görög/török/germán összetételű, brémai anntifasiszta crossoverthrash zenekar második lemezét jelentette meg '90-ben, nem volt túl kiemelkedő lemez, az egy évvel későbbi Stop Violence and Madness jobban sikerült.
Sacred Reich - The American Way
Bár az arizonai srácok még itt is csak a második ikszük környékén voltak, már három évvel voltak túl a remek Ignorance című debütalbumukon. Sokak szerint nekik is a '90-es az életmű csúcsa, az biztos, hogy változatosabb, egyénibb hangvételű mint az első (bár én azt jobban szeretem), még funkos, fúvós dal is van rajta. Noha adott lett volna, a nagy áttörés nem jött össze nekik, de azért jól ismert név lettek, a következő évben nálunk is felléptek (a Sepulturával és a Heathennel). '96-ig még két nagylemez volt bennük, majd Dave McClain lelépett a More Things Change-re készülő Machine Headbe, a zenekar meg feloszlott. Egyébként Gloria Cavalera elős menedzselt csapata voltak. KLASSZIKUS!
Sacrosanct - Truth Is - What Is
Amikor Randy Reinhard nem sokkal az első Pestilence lemez megjelenése után otthagyta a zenekart, akkor hívta életre ezt a bandát. Ez volt az első LP, még két nagylemezig tartott a szufla, '94-ben oszlottak fel.
Sadus - Swallowed in Black
A Testamenttől a Deathig rengeteg helyen megfordult Steve DiGiorgio eredeti zenekarának debütlemeze az Illusions kisebb szenzáció volt thrash körökben a veszett gyorsasága miatt, a '90-es folytatás is hasonlóan intenzív, ez is mindenképp egy kultikus zenekar, és KLASSZIKUS! lemez.
Savage Thrust - Eat 'Em Raw
A nyolcvanas évek közepén alapított egylemezes new yorki speed/thrash zenekar, jó nyers lemez, én bírom, de csak old school metálfejeknek ajánlott.
Seventh Angel - The Torment
A kilencvenes évek elején két darab lemezt adott ki ez a keresztény angol thrash metal csapat, értelemszerűen ez volt az első. Nem egy eszetlenül végigcsépelt anyag, néhol felütik a fejüket klasszik doom témák is. '93-ban fel is oszlottak, majd 2009-ben tértek vissza egy lemezzel.
Slayer - Seasons in the Abyss
Erről sincs különösebben mit írni, az utolsó nagy klasszikus Ölő lemez. A nyitó és a záródal abszolút emblematikus Slayer dallá érett. ULTRAKLASSZIKUS!
Sodom - Better Off Dead
A nagysikerű Agent Orange lemez után Feketetűz Feri lelécelt a Kreátorba, helyére az Assassinos Hoffmann Misa jött, de a korábbi lemezek színvonalát nem sikerült ütni, de persze vannak azért remek tételek az anyagon. Személyes véleményem szerint már az Orange lemez sem volt mondjuk olyan jó, mint a Persecution Mania/Obsessed by Cruelty/In the Sign féktelen, nukleárisgonosz bányászthrash-e.
Tankard - The Meaning of Life
Na mégis, ugyan mi lehet a sörhabthrash királya, a Tankard szerint az élet értelme? Olyan számcímekkel hogy Space Beer, meg Beermuda? A Chemical Invasiont jobban bírom, kicsit hosszú lett ez a lemez, de azért egy strandmosh csapolás mellé kiváló.
Testament - Souls of Black
Akárcsak az Exodus, a Testament is belőtte magát debütlemezével egy "minden idők 10 legjobb thrash lemeze" listára, amit később aztán megfejelni szerintem ők sem tudtak, de egy sor jobbnál-jobb lemezt adtak ki. Ez is micsoda lemez, vagy akár a The Gathering, vagy az újabbak közül a Formation of Damnation, vagy a... KLASSZIKUS!
The Accüsed - Grinning Like An Undertaker
Seattle kultikus underground crossover/splattercore hőseinek '88-as Martha Splatterhead's Maddest Stories Ever Told című lemeze kint volt év elején a blogon, ez volt a sorban a következő, majd még egy lemez után '93-ban felszívódtak bő egy évtizedre, és azóta is csak két darab nagylemezük jelent meg.
Toxic Shock - Welcome Home...Near Dark
Háromlemezes NSZK formáció, a '92-es utolsó lemezük után valószínűleg ők is letették a kanalat. Ez a lemezük amúgy a Nuclear Blast égisze alatt jött ki, ami persze akkor még messze nem azt jelentette, amit most.
Turbo - Dead End
Még 1980-ban alakult meg ez a lengyel zenekar, a korai idők NWOBHM-es hard n' heavyjétől '90-re eljutottak a kőkemény cséplésig. Pár év szünettől eltekintve most is adnak ki lemezeket, persze a thrash már rég a múlté...
Vengeance Rising - Once Dead
A los angelesi white metal színtérről csépelt ez a zenekar, három nagylemez után '92-ben nekik is annyi lett. Van rajta egy Deep Purple (Space Truckin') feldolgozás is, de olyan negyed órával igazán vághatták volna rövidebbre, mert azért annyira nem izgalmasak, hogy 55 percig fenntartsa a figyelmet. Azért ezt a klippet bírom, mindig fülig ér a szám amikor nézem.
Vio-Lence - Oppressing the Masses
Mára Flintás Robit teljesen elöntötte a cukormázba burkolt érzelmes rocker szerepköre - lásd utolsó Machine Head - de egykoron azért keményen tolta a bay area thrasht. Sean Killian hangjától sokan agybajt kaptak/nak, én sosem értettem miért, szerintem sosem volt semmi gond vele. A következő lemezzel, amit ugyan felvettek '91-ben, de csak '93-ban jelent meg, jól beleálltak a földbe, Robi el is hagyta a süllyedő hajót majd összerántotta a Machine Headet, ahol ma már az egykori másik Vio-Lence gitáros, Phil Demmel is játszik. AJÁNLOTT!
Wrath - Insane Society
Harmadik nagylemeze volt ez a chicagoi thrash zenekarnak, majd hosszú-hosszú csend után tavaly jelent meg egy visszatérő album.
Xentrix - For Whose Advantage?
A Ghostbusters zenéjének metál átiratáról "elhíresülő" Xentrix lemezeit a legtöbbször elintézték azzal hogy "brit metalika", és bár sosem voltak igazi A-ligás thrasherek, első két lemezük teljesen vállaható, remek anyagok. Két lemezt adtak ki még ezután a kilencvenes években, azok azonban már messze elmaradnak színvonalban. Egy ideje igérgetik a visszatérő lemezt, meglátjuk lesz-e belőle valami... AJÁNLOTT!
