A négy év kihagyást leszámítva jó régóta küzd ('93) a norvég Tsjuder, ehhez képest ez még csak az ötödik nagylemezük. Szarakodás továbbra sincs, nincs szinti, poszt-buzulás, csak a '90-es évek black metalját ápoló blaszfémikus rothadás. Én épp palacsintát sütök ahogy szól, az mellé is remek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
