A brémai Party Diktatornak azért ez a neve, mert állítólag minden házibulinak vége lett, amikor bedobták a magnóba a demokazettájukat. Amúgy '89-es keltezésűek, és soha nem futottak be, nem ismeri őket sok ember, pedig a Hammerhead rajongói oda lettek volna a gyönyörtől, ha ezek a brémai muzsikusok betörtek volna az Államokba. Az oké, hogy egy single cuccukat kiadta az AmRep (és a második lemezüket is kiadták volna, de nem úgy lett, de a Roadrunner besegített), de még azoknak sem mond sokat a nevük, akik betéve tudják a kiadó katalógusát. A zene értelemszerűen noise rock, annak viszont több mutációját is mutatja. Alapvetően az említett Hammerhead a lényeg, de a Nirvana zseniális Bleach lemeze is eszébe juthat jobb arcoknak, és egyébként olyan kurva feszes és összepakolt ritmusszekcióval zakatoltak (a basszusgitáros egy őrült), mint a The Jesus Lizard, és néhol simán a Cherubs döngölő riffjeitől zeng a ház, olykor meg laza punk rockban tobzódnak. Hosszú, kimerítő lemezeiken a hangulat viszont egységes, egy olyan zenekart látsz magad előtt, akik nem ismertek istent, csak a törvénytelen zajrock málhás és torz monolitjait, amiket oldalba is brunyáltak rendesen.  

Worldwide

Dive-Bomb