Faten Kanaan időtlenséget árasztó, klasszikuszenei minimalizmusban, barokkban és mindenféle folklórban gyökerező, analóg szintetizátorra komponált gyönyörű kompozícióitól egyszerűen képtelenség szabadulni. Vérlázítóan szép, egyszerűségükben katartikus, felejthetetlen dallamai szakrális monotóniával,…

Ez a két brisbane-i fasz pár éve kezdte el megmenteni a rave-et, de nagyon ám. Édes pöcsöm, micsoda suttyó és mocskos és gonosz és gyönyörűen önfeledt pusztítás megy itt már. Ha nem vagy túl büszke arra az olyan baszottul kifinomult zenei ízlésedre, és szeretsz néhanapján órákon keresztül szarásig…

Hűha, valaki nagyon fel van baszva. Mondjuk joggal. Többet nem szeretnék elárulni, hallgassatok bele és ijedjetek meg úgy, mint én.  catharsis only by B L A C K I E (Érdemes ránézni a korábbi, idézőjelesen zeneibb lemezeire is, mindent ingyen ad.)

Ezt a pazar 2020-as lemezt gyerekkori jóbarátom, Kevin Richard Martin mutatta nekem, és hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a gyerekkori jóbarátom ízlését. Gondolom nagyjából kiderült, hogy miféle a zene.  Jah Schulz - Dub Over Science by Jah Schulz

Nem kell ahhoz feltétlenül beszopni félseggű ezoterikus és new age-es rizsákat, hogy az ember gond nélkül élvezhesse a legendás - és sajnos néhai - Pauline Anna Strom felemelő belső utazásokra hívó simogató szintizenéjét. A 2020-ban elhunyt zeneszerző (aki gyógyító médium is volt, legalábbis…

Sokat lehetne szövegelni a Spike Field fantasztikus hangszereléséről (gitár, vonósok, preparált-széteső zongora), szinte tapintható hangtextúriáról és vaskos tematikus rétegzettségéről (nem örömteli dolgokról van szó), de igazából sokadik (nagyon sokadik) hallgatásra is főként Mária gyönyörű hangja,…

Az örmény származású brit Hagop Tchaparian 15 éven keresztül gyűjtötte felmenői szülőföldjének megannyi hangját, zaját, zenéjét (esküvők, utcazenészek, ilyesmi), a Bolts viszont szerencsére nem egy százezredik öncélú, dögunalmas field recording-lemez. A talált és összekukázott hanganyagok - tele…

A DNA Feelings annyira súlyos lemez volt, hogy alig bírta el a blog. Az elmém meg végképp. Na, a Death Is Home még súlyosabb. Ha tetszettek a korábbi dolgai, akkor ez is fog, sőt. Sőt! Nyilván nem kezdek el itt faszt se írni Devi finoman szólva is sajátos muzsikájáról, nem vagyok hülye, ehhez idő és…

Van egy olyan sejtésem, hogy Paul Reidl első tisztességes lemezének minden idők legjobb ambient kiadványai között van a helye. Ocean of Peace by Paul Riedl

Crystal Dorval egy ideje tossza már ki a jobbnál jobb dreampop-lemezeit, amikkel én jól elvoltam eddig, mígnem idén októberben jött a Sound of Blue, ami annyira egyértelműen a legjobbja, hogy azóta csak ezen élek. Micsoda hangzás, micsoda hangszerelés, micsoda melódiák és énekdallamok vannak itt,…

 Emma Anderson a Lushból, vágjátok. Ez az első lemeze. Nyilván jó. Nem csak azért, mert így végre van mivel pótolni a Lush hiányát (néhány dal a már soha el nem készülő új Lush-lemezhez készült), hanem úgy általában véve, simán fasza. És milyen szívet melengető érzés már újra hallani a hangját.…

Vajon elég annyit írni egy ennyire észbontóan fenséges dob-gitár punk-lemezhez, hogy Ausztrália? Ausztrália, ennyi. Hallgassátok meg, mennyire Ausztrália már. Kurvára az. Beszarás öntörvényű, letépi a fejeket, húgyos és turhás és seggszagú és meztelenül, összeverve fekszik egy pöcegödörben, miközben…

Pőre hardcore-punk, mocsadékul. Amikor nem kell semmi más, csak pár percnyi söráztatta acsargó cséphadarás.  Status Game by Class Act  

Szóval, The Bug írt egy lemezt Amy Winehouse emlékének. Hogy miért, azt leírja a Bandcamp-oldalán, de ettől még nem lesz kevésbé fura a koncepció. Mondjuk, a Black bármilyen koncepció nélkül is megállja a helyét. Befordult, melankolikus hullámzása és komor dub-lüktetése egyszerre gyönyörű és…

Kibaszott vegyi fegyverek. Egyébként nagyon hangulatos anyag lett, de hát mindegyik anyaga az.  Destroy Chemical Weapons by Vatican Shadow

Rosali Middleman impressziószerű, improvizatív, nyers, koszos, elemi, mégis érzelmekkel teli, kitárulkozó, hipnotikus és nem mellesleg terápiás gitármeditációja simán az év egyik legjobb lemeze. Fejtegetni és magyarázni és értelmezni kár, csak hagyni kell, hogy vigyen, mert bizony elképesztő…

Egy párszor szó volt már arról itt, hogy a Peaking Lights miért gigantikus dolog. Az, hogy ilyen lehet egy ténylegesen működő házasság, csak egy érv a sok közül. Az meg egy másik, hogy mennyire nem tudnak hibázni, ha a világűrbe kilőtt, rózsaszínködös, mosolygósra szívott, önfeledt és transzba…

Warmth = nagybetűs ambient. AMBIENT, így. Ha van megbízható ember a világon, ő az. Ezer éve menekülök a zenéjébe, fogalmam sincs, hányszor mentette meg az életem. Jelen esetben van egy haverja is, ami tök jó.  Glow by Fionnlagh & Warmth

A 2020-as DNA Activation-nél volt erről a csodálatos asszonyról szó, nincs is mit ragozni. Ez is egy nagy lemez lett, mi más. Az Energy Vampire (ott lent) mennyire dope már, komolyan.  GATEWAY EXPERIENCE by Witch Prophet  

Anthony Naples nagy király, az Orbs pedig simán a legjobb lemeze. Kifinomult, elegáns, letisztult, kifejezetten elmélyült és meglehetősen sajátos összemosása ez ambientnek, downtempónak, house-nak és technónak. Nem az a cumó, amire szétugrálod a táncparkettet, inkább csak merülj el benne, bólogass…

Minden idők egyik legnagyobb, legjobb, legfontosabb, legmindenebb lemeze eddig is úgy szólt, mint a kurva élet, de most még jobban úgy szól, mint a kurva élet.  The Brotherhood of the Bomb (2023 Remaster) by Techno Animal

Idén a WV Sorcerer újra kiadta (vinylen) ezt a gyönyörűen rohadt, felzaklató, agymállasztó, kegyetlen és pusztító valamit, ami 2020-ban minden bizonnyal a legfaszább francia lemezek egyike volt. Ízlésesen kísérletező indusztriális zajhegyek, belező sercegések, sátándrone-hipnózisok,…

Kevés jobb dolog van a sötét, melankolikus, dallamos anarchista post-punknál, ami valamilyen nehezen megmagyarázható módon arab vokállal még szívhez szólóbb. Táncolsz, pogózol, molotovozol, falakra firkálsz szlogeneket. Amúgy kanadaiak, de eléggé multikulti társaság, a lemez meg tavaly jelent meg,…

ÜRES A FEJEM ÜRES A LELKEM KÉSŐN KELEK KÉSŐN FEKSZEM HÁROM NAPIG TÉVÉT NÉZEK NEM SEGÍT SENKI SEMMIT SEM ÉRZEK CSAK AZT HOGY DEPRESSZIÓ Csodálatos bemutatkozás a korszellem jegyében. Alig várom, hogy az első nagylemezük közben felkössem magam. Csak így tovább srácok.  DEMÓ by PLETYKA

A mindenbenutazó lengyel gityós melankolikus, keleteurópai, holzavaros-holszép (Odesszában szerzett) szólóimprovizációi helyenként Steven R. Smith munkásságát, azon belül is a Hala Strana projektet juttatták eszembe, a zúzmarás ködharangokat, máskor a Marc Ribot-féle Silent Movies gömbölyűségét és…

Számomra az év archív találata: eleddig eldugott eksztatikus free jazz próbatekercsek a legendás triótól, szólóban-duóban-hármasban, ugyanabból az évből, amikor Bäbi kijött (hetvenhat!). Dob / duplaszaxofon / nyakló nélküli, elszabadult perkázás / Glover többek között ködkürtön, és egy "vakcina" (?)…

Bevallom, hogy félve közelítettem meg az Empires of Euphrates bemutatkozó anyagát, mert a borító és az előadó neve azt sugallta, hogy amolyan Nile-féle keleties death/groove muzsikát fogok hallani. De nem így lett: tempós, rothadásszagú, penészes kilencvenes évekbeli halálmötált kap tőlük a…