Thalia Zedek nagyot ment idén, a Fighting Season mellett a viszonylag új bandája, az E is kijött egy kurva jó új lemezzel. Zedek mellett itt van Jason Sanford (Neptune) és Gavin McCarthy (Karate) is, az E pedig hármukról szól. Nagyon összerakták. Arról, hogy konkrétan milyen zenét játszanak,…

A két évvel ezelőtti istentelenül mély Eve után a felülmúlhatatlan Thalia Zedek új lemezt adott ki. Ha jól emlékszem egyszer nagyon régen volt már pár lemeze a blogon, de akinek nem tiszta, hogy mégis kicsoda Zedek, az egyrészt nem tudom, hogy mi a faszt képzel magáról, másrészt meg hallgasson Live…

Egy ideje próbálkozok azzal, hogy a lehető legtömörebben összekapjam mindazt, amitől ez a londoni lány zseniális, de soha nem jött össze. Inkább csak kussban hallgattam, újra és újra. Tirzah érzékenyen, frissen, érdekesen és izgalmasan, szexin és kompromisszumok nélkül kapja darabokra a pop és…

Nagyon punk cucc, nagyon geci, nagyon ronda, nagyon üvölt egy nagyon csaj, az egész nagyon kemény és nagyon jó és nagyon igazi. UNHAPPY HARDCORE EP by SCRAP BRAIN

Jövőre 10 éves lesz ez a bámulatos kis anarcho-tagló. Ketten csinálták, de olyan nehéz, mintha háromszor ennyien csinálták volna. Mizantróp, rohadék, mocsaras és nyúlós hardcore-punk, remek szövegekkel, középtempósan, csörömpölve, puffogva, acsarkodva, fojtogatva, elkeseredetten üvöltözve.…

Megan Mitchell idén két anyaggal mutatkozott be, mindkettő brutális. Sötét, intenzív, melankolikus, világtemető ambient, rád mászik és betemet. A katakomba-drone és a temetőszinti hipnotikus hangjaira, a halkan kalapáló sámánritmusokra (amúgy szó szerint, kalapáláshangok is vannak itt) Mitchell…

Őszentsége Paul Erickson a kibaszott Hammerheadből és a kibaszott Vazból, mellette meg muzsikál egy tag a Seawhoresból és még egy az Inappropriate Tough Guy Behaviorből. Mindent tudsz, nyilván kurva jó.   Bled It Bleed by LEECH BEECH

Kanadai dob-gitár duó, ketten a világ ellen, arclerúgó noise-rockkal. Gyors, kemény, dögös, csúnya és hülye. Az idei Hypocritic Oath nem semmi anyag lett, egy párszor rácsodálkoztam már. Így kell.  

Az, hogy az amúgy konzit végzett, kisfaszomnyi hangszeren játszó Kadhja Bonet első és messzemenőkig mesteri lemezén megidézi a '70-es évek soulját, popját, a kor könnyebb pszichedelikus tinglitanglijait, némi zsírmentes jazzel és néhány elektronikus műfajjal egyetemben, semmit nem jelent. Ezerrel…

Ennek a gyönyörű válogatásnak a címe eléggé magáért beszél. Óriási. Letaglózóan könnyed, elragadó, fogós, szinti- és gépdob-vezérelt lo-fi apartheid-pop bugik, csodás énekekkel. Nevetségesen laza az egész, az meg kifejezetten megdöbbentő, hogy milyen simán és ösztönszerűen megy itt egymásba a soul,…

Meg voltam győződve róla, hogy ez kikerült már ezer éve ide. De nem. Aki tud róla, az nyilván már meghallgatta párszor. Aki nem, az majd most. Még mindig baromi jó együttes, akik a következő lemezükön vagy Young Widowst fognak majd játszani, vagy Shellacot, de annyi baj legyen.   Two Parts…

Csak néztem először, hogy na, ez mi a szar, tetszik, de mi a szar ez. Aztán azóta csak hagyom, hogy átmenjen rajtam. Dekonstruált, szétkúrt, ocsmány clubzene, experimentális és nagyon megrogyott megkókányolása a legtufább szemétnek, vakmerően és mindenre - főleg a hatásaikra - toszva, meglepően és…

Béláim az űrben! Mindenkinek békés, nyugodt, meghitt karácsonyt, sok ajándékot és finom bejglit kívánok! Vagy igyál, vagy vezess!  

A doom/sludge/stoner háromszögben mozog a berlini Earth Ship power trio zenéje, amin belül kismillió árnyalatot megjelenítenek. Dalaik távolról emlékeztetnek a Torche szerzeményeire: határozottak, ütősek, fuzzban bővelkedők, néha inkább a pszichó, néha inkább a mocsári, megint máskor pedig a…

A Gods of Space Pennsylvaniából érkezett hozzánk, és hangulati-pszicho-melodikus rockzenét játszik. Könnyű lenne őket lesztónerezni, de muzsikájukban ugyanúgy ott vannak a pink floydos megmozdulások és elszállások, mint ahogy a súllyal megdörrenő sivatagi viharok, és a doommal átitatott témák is. A…

Negyed százada jelent meg.  

Öt évvel a Black Death Horizon után megjelent a negyedik Obliteration album. A formula változatlan: feketébe oltott halálban utaznak, ami felér egy nagyon rossz LSD-trippel. Hallgatása közben lefoszlik rólad a bőröd, rohadni kezdenek a belső szerveid, egyenként kiesnek a fogaid, és az önmagadra mért…

Egy újabb jól sikerült év végi bemutatkozás, ezúttal Torontoból: a Sundecay félórás EP-je alaposan betalált nálam. A banda nagyon érzi a sludge-stoner-doom zenék lényegét, annyira, hogy hihetővé teszik, hogy van még új a Nap alatt ezekben a szubzsánerekben. Több bandára is emlékeztetnek: a korai…