Az, hogy az amúgy konzit végzett, kisfaszomnyi hangszeren játszó Kadhja Bonet első és messzemenőkig mesteri lemezén megidézi a '70-es évek soulját, popját, a kor könnyebb pszichedelikus tinglitanglijait, némi zsírmentes jazzel és néhány elektronikus műfajjal egyetemben, semmit nem jelent. Ezerrel próbálkozott mindenki körbelőni, hogy mit is csinál ez a zseniális lány, de szerencsére nem jött össze senkinek. Nem mintha számítana bármi ilyesmi, az első hangtól az utolsóig varázslat az egész. Az év egyik legszebb, legintelligensebb, legérzékenyebb, legsimább, legőszintébb és legsúlyosabb lemeze ez, nem enged el és nem akarod elfelejteni. Hatalmas teljesítmény.
Itt lent meg egy kislemez, ha nem lenne elég a Childqueen.