A Helms Alee is a húsvét utáni első hétvégét válaszotta a visszatérésre.  Keep This Be the Way by Helms Alee

Három új dal mintegy húsz percben.  Conspiranoid by Primus

Detroiti doom trió, ami az alapvetésként kezelt műfajt death, stoner és black elemekkel dúsítja fel. Szövegeik horrorfilmekről és szerepjátékos videojátékokról szólnak, az énekesnek pedig minimum egy erős torokfertőtlenítésre lenne szüksége. Of Flesh and Bone by Iron Mountain 

Négy év után Jack White is új szólóalbummal jelentkezett. A Fear of the Dawn a csináld-magad gondolkozású művészember eddigi legjobb ilyenje.  FEAR OF THE DAWN by Jack White

Bevallom, hogy mostanáig elkerültek az Animals as Leaders nagylemezei. Ezért gondoltam egy merészet, és odafüleltem jól az új korongjukra - és uff, csoda: pár hallgatás után kifejezetten tetszik a jazzes-fúziós proggerkedés. Valószínűleg azért, mert érződik, hogy rengeteg munkát fektettek a dalokba,…

Tizenhét szám sok, nagyon sok. Ezért tartottam tőle, hogy az Unlimited Love a Stadium Arcadium sorsára jut. Úgysmint túl hosszú, és túl sokat akar markolni - és az érzés továbbra is megvan. Emellett egyébként első hallásra nem rossz, cserébe viszont unalmas. Mondjuk, ha újra kiadták volna a Blood…

Tökre megörültem, hogy öt év után itt van az új Beastmaker nagylemez. Aztán kiderült, hogy szó sincs róla: a Left for Dead 2015-ben és 2016-ban született demo felvételeket tartalmaz. Sebaj, így is nagyon frankó stoner/doom metalt nyomnak az arcok.  Left For Dead by Beastmaker

Sokáig nyúlt ez a projekt, de megérte a spétet. Mathieu és Colin az Amenraból, Scott Kelly, és Igor Cavalera. Az emberiség pusztulása 36 percben. Szuterénhideg egy csík napfénnyel.  Plague God by Absent In Body

Ezt az albumot a banda neve, és a lemezborító miatt szedtem le tavaly nyáron. Némi fülelés után kiderült, hogy sem a vezetett meditációhoz, sem pedig a doom jazzhez nincs közük. A GMDJ viszont valami elképesztően kifordított és kiforgatott módon közelíti meg a doom-ot és a sztónert. Első hallásra…

A Shades a King's X gitárosának sokadik, ám igencsak kiválóan sikerült szólólemeze.  

A texasi Spoon új lemezére öt évet kellett várni, viszont megérte. Igaz, közel harminc év alatt még sosem adtak ki gyenge albumot. A rövid, alig 38 perces új hanganyagon visszavettek az elektronikából, a hangzás - saját határaikon belül - nyersnek, rockosnak mondható. Olyannyira, hogy nemcsak…

A chillwave császára csak nem hibázik. Kényelmes magány szűk félórában. Gyógyír az őrületre Frontin helyett. Comfortable Loneliness by Hello Meteor

Kirk kapitány és legénysége ismét zúz.  

Afrospiritualista felhangok, indusztriális szaggatás, blackgaze, láncfűrészriffek, solve et coagula. Upside down crossover. Zeal & Ardor by Zeal and Ardor

Megérkezett az új Immolation nagylemez. Kivájja a szemed, és letolja a torkodon.  

Kaliforniában idén sem kímélik az albatroszokat. Korábban. Eye See Red by Albatross Overdrive 

A Cloakroom legújabbja olyan a léleknek, mint egy vastag, szőrös pléd a vizes falú albérletedben. Dissolution Wave by Cloakroom

A Heiress negyedik nagylemeze is megérkezett, és jobban tolják post-hardcore/sludge hibrid dalaikat, mint eddig bármikor.  Distant Fires by heiress

Egy nap híján fél éve jelent meg a The Burden of Restlessness, és most megérkezett az Acheron. Amivel a King Buffalo már-már King Gizzard-szintű teljesítményt ért el, én pedig negyedszer írom le idén, hogy "mostantól ez a banda legjobb nagylemeze". Hallga' csak: Acheron by King Buffalo 

A Pale Home a veszteségból táplálkozó depresszióról és az elveszettségból testet öltő agresszióról szól. Ha egyik oldalról nézem, akkor feketefémmel meglocsolt post-metal, ha a másik oldalról sasolom, akkor pedig a sludge durvaságáig eltolt post-hardcore. Lehet, hogy erre gondolt a blackgaze szó…

Sötét hangulatú, de melankólikus hangvételű, alternatív és post-metal alapokba oltott, az érzelmeket erőteljesen megmozgató, álomszerű, és shoegaze-es muzsikát játszik az Illudium. A banda élén egy énekesnő áll (Shantel Amundson), akinek óriási orgánuma nekem az Oceans of Slumber Cammie Gilbert-jét,…

Közel két évtizeddel a Degradation Trip után csöndben megjelent kedvenc Jerrynk harmadik szólólemeze.  

Három év után van új Black Label Society nagylemez, és hosszú idő után megint karaj a zenéjük, mint régen.  

Itt van egy zenekar, mondhatni a semmiből, texasiak, és annyira horzsol a zenéjük, mint amit a Pantera Cowboys/Vulgar/Far Beyond lemezeinél éreztem anno. Mindezt post-metal alapba oltott post-hardcore-ral, feketeséggel, sludge és noise metallal, valamint egy kis shoegaze-zel érik el. Úgyhogy csak…

Itt van, megjött az új Cynic nagylemez is. Bevallom, hogy egy hallgatás után nem nagyon tudom hová tenni az Ascension Codest - de eddig minden egyes nagylemezükkel így voltam, vagyis a hagyomány folytatódik. Azt javaslom, hogy mindenki döntse el saját maga, hogyan érez a hanganyaggal…

Leon Bridges 2015-ös bemutatkozó nagylemeze nemrég jött szembe a neten. Az atlantai születésű fiatalember nemcsak, hogy orgánumával és dalai hangszerelésével hozza magabiztosan az ötvenes-hatvanas évek souljának, és a Motown-soundnak az összes elemét, de még az öltözködésével is azt sugallja, hogy…

A Khemmis-saga negyedik kötete már kapható! Keresse a könyvesboltokban és a jobb újságárusoknál!  Deceiver by Khemmis

Nesze nektek vérholdas konvergálás! Bloodmoon: I by Converge & Chelsea Wolfe 

Nincs mit tagadni, a Thunder Horse sabbathista doom-ot játszik, de abból is a legfinomabbat. Nekem pont ezért tetszik a Chosen One, a lemezborítójukat pedig a grafikusok istene is pólómintának teremtette. Füleldoda: Chosen One by Thunder Horse   

Az ötödik Apostle of Solitude album hangyányit jobb a '18-as From Gold to Ashnél, de nem olyan erős, mint a '14-es Of Woe and Wounds. Persze minden relatív, mert én örülnék, mint majom a farkának, ha hasonló trad doom jóságokat tudnék írni és eljátszani. Until The Darkness Goes by Apostle of…

Bő három évvel a Hymns of Misery után megérkezett az új Churchburn korong. A papírforma maximálisan bejött: a harmadik albumként megszületett Genocidal Rites az eddigi legjobb munkájuk. Ha egy alapos fejbeverésre vágysz, vagy esetleg a szomszéd megkérdi, hogy melyik idei underground sludge lemezre…

Kislány a zongoránál. Orgona viszont nincs. Engine of Hell by Emma Ruth Rundle 

A Kayo Dot új nagylemeze úgy tér vissza a saját fémes gyökereihez, hogy közben magában hordozza a Coffins on Io gót soundját, a Hubardo feketés post-metálját, ráadásul a maudlin of the Well-dalok finom bonyolultságát és szolídan hevítő tüzét is visszadja. Több olyan véleménnyel is találkoztam,…

Nadler kisasszony idei második nagylemezét meghozta a postás.  The Path of the Clouds by Marissa Nadler

Négy és fél évvel az Emperor of Sand után. (Figyeldoda, FLAC!)  

Hat bónusz dallal. Csak most, csak nektek.

Hat év után megérkezett a negyedik Kowloon Walled City nagylemez. Piecework by Kowloon Walled City 

A Grief Collectort korábbi Candlemass- és Solitude Aeternus-tagok alapították, ennek megfelelően mindenki vágja, hogy a banda a doomszter ligában játszik. A dalokból kiérzek egy kis Alice In Chainst is, ami pláne nem baj. A veszteségekről és bánatról szóló dalokkal teli En Delirium az idei doom…

Leoxidálja az élő szövetet a buratinodról ez a lemez. Car Bomb cracken. Ingyen. Vigyázat! Hangos! Oxidized by Frontierer

Töltsön el ön is egy kellemes húsz percet a lángoló jelenések kertjében. Gyalu és gyémánt. Garden of Burning Apparitions by Full of Hell