Idén tavasszal a londoni-berlini Venn trió pumpál új vért a post-punkba. Bemutatkozó nagylemezük kilenc dalában nem restek megidézni a nyolcvanas évek eleji elődöket (Joy Divison, The Cure), és emellett más hatásokat is felfedezhetünk náluk. A Slowly Sinkingben kreatívan alkalmazzák az elektronikát…
A Drab Majesty egyszemélyes projekt, melynek kiötlője és megvalósítója a fura nevű Deb DeMure (született Andrew Clinco). Zeneileg a nyolcvanas évek totális imádásáról van szó, második nagylemeze olyan előadók hangulatait idézi fel, mint a Cocteau Twins, a The Cure, a Sisters of Mercy, vagy a Clan of…
A kanadai Duotang másfél évtized hallgatás után adta ki negyedik nagylemezét. A New Occupation energikus dalai a mindennapokról, és a mindennapos problémákról, tapasztalatokról szólnak. Zeneileg tipikus határvidéki muzsikával állunk szemben, ami harmadrészt indie rock, harmadrészt proto-(post-)punk,…
Sötét hangulatú lassúság - jobb híján nevezzük post-rocknak - uralja az EatW szerzeményeit, Rachel Davies énekesnő pedig olyan előadóktól tanulta tudományát, mint Chelsea Wolfe, PJ Harvey vagy Zola Jesus. Időnként persze durvulnak kicsit, és a shoegaze-es gitárfüggönyt is bevetik. Bandcamp-oldalukon…
A francia post-punk pápák idén is kurva jó albumot csináltak. Talán eddig a legjobban ez tetszik tőlük, bár az előzőre is ezt mondtam volna. Nagyon súlyos az első fele, brutális a nyitódal, aztán egyre furcsább lesz az anyag, ami tök jó, és egyébként valahol a névjegyük is ez. Aki post-punk, az nem…
Két éve várom ezt a lemezt. A tökéletes név mögött az a kibaszott Allison Wolfe áll, aki az elsőhullámos riot grrrl színtér egyik legnagyobb úrnője. Vágjátok a Bratmobile-t, ugye? A Sex Stainsben Mecca Vazie Andrews társaságában énekel, aki egyébként egy anarcho-punk szimpatizáns koreográfus. A két…