Damir Bojanic a nagyszerű Klaus Kinskiből ezen a lemezen akkorát csinál, amitől nehezen lehet egyenesen állni. Tegyük félre, hogy néha kivérzik egy-egy szinti, hogy nyekereg pár fúvós, hogy az egypercesek is kanyarognak az agyadat kavarva, hogy baszós őrültség van határokra szarva, hogy műfajtöredékeket tosznak valagba. Ez a 2013-as lemez ugyanis punkon túli totális punk mámor, minden kompromisszum nélkül, mégis maradandó dalokkal. Hatalmas mestermunka, amit egyben illik hallgatni.
