Mark Lanegan másodszorra kollaborál turnézenekarának multiinstrumentalista tagjával, a brit Duke Garwooddal. De míg 2013-as első közös albumukon (Black Pudding) leginkább kortárs folk és akusztikus blues szerzemények kaptak helyet, addig a With Animal minimál megközelítésű, lo-fi esztétikára…

Dominick Fernow és Kris Lapke (mekkora zene már az Alberich) közös projektje. Kibaszottul zseniális. Pontosan olyan, mintha a Prurient, a Vatican Shadow és az Alberich találkozna. Hömpölygő, maró, nehéz és taglós zajfolyamok, minimális, de vaskos és ragadósan hullámzó hipnotikus dallamok, militánsan…

Hallgassátok meg Anthony Di Franco JFK néven kiadott lemezeit és élvezzétek az életet, hogy éltek, hogy szeretve vagytok. Vágjátok az arcot, kibaszott Ramleh, kibaszott Skullflower. Ha ezek az együttesek nem mondanak semmit, akkor nem tudom, hogy én mit mondhatnék. Ha viszont mondanak, akkor…

Justin Karl Michael Broadrick a Godflesh, a Jesu és a Final mellett JK Flesh néven is nyomul. A Godflesh ugye minden idők egyik legnagyobb dolga. A Jesu tud jól esni, főleg ha katartikusan, hátraforgó szemgolyókkal akarok unatkozni. A Final meg tipikus melómániás instant-ambient projekt (amit amúgy…

Ennél gyönyörűbb, selymesebb, megindítóbb, megrázóbb és megtisztítóbb baszomságot idén nem nagyon fog kiadni senki, de ha ki is ad, azt nem fogom elismerni. Lassú, szomorkás, sötétkés, melankolikus, de mindezzel együtt mégis végtelenül laza, szexi, árad belőle az intim szeretet és néha annak szintén…

A Mutant Video az Iron Lung egyik leglesújtóbb lélekgyilkos torzszülött sátánfattyaként kibaszottul nem viccel. Olyan, mintha a Godflesh, a Shroud, a Missing Foundation, a Vatican Shadow és a Minimal Man begombázva hajtaná meg a fejét John Carpenter és a Lustmord előtt. Tonnázó gépdobos…

Egy jó ideje menekülök már a kanadai Doomsquad teljesen sajátos, egyedi, kaktusz-szertartások önfeledt kántálásaitól hangos őserdei bulisátrába. Kibaszottul meg kell erőltetnie magát annak, aki szavakba akarja önteni, hogy mégis mi az istent csinál a Doomsquad, de nagyjából úgy kell elképzelni…

Svéd instrumentális noise szörnyeteg, a tagok olyan bandákból jöttek mint Brainbombs, Skull Defekts, No Balls. Mennyi jól menő név, minő rusnya, beteg zenék. Öt dalt görgetnek végig megfáradt testünkön ezek a derék legények, melyek mindegyike hipnotikus, mint Patricia Arquette tekintete, monoton,…

A walesi Kelly Lee Owens első lemeze bámulatosan ki van találva. Egy felesleges hang sincs rajta, lecsiszolt, művi, mesteri. Lényegében egyfajta dreampop és ambient és minimal techno hibrid. Egyszerű számok, de mélyre másznak, sok-sok fogós ötlettel, finom nosztalgiával, ütős és súlyos ütemekkel,…

Nem ült sokat a babérjain a brit GNOD, hanem alig egy évvel a Mirror után elkészültek a folytatással. Ráadásul most sem fognak lebzselni, mert 2017-re három másik nagylemezt is terveznek.  <a…

Itt az új Sneaks. Kibaszott nagy. Annak, aki lemaradt a csajról: minimalista, monoton, sötét, dekadens, basszusgitáros electro-pop, erős punk konnotációval. A Hair Slick Back című dal basszustémáját idén már nem verem ki a fejemből. <a…

Jánosffy János filmzenéje megérkezett.  

Másik (sokadik) munkamániás kedvencünk is új lemezzel rukkolt elő. <a href="http://gnod.bandcamp.com/album/mirror" data-mce-href="http://gnod.bandcamp.com/album/mirror">Mirror by GNOD</a>

Szaturnusz holdjai, szevasztok! Előző / Fb / Hiv

John Bergin (vágjátok, Trust Obey), Jarboe, és Brett Smith közös munkája az ezredforduló tökéletes zenéje volt. Totálisan lenyűgöz, hogy nem lehet szavakkal megfogni azt, ami itt történik. Jégvirágos, fagyhalott, sámánisztikus dimenzióugrás bele bazdmeg a lelkedbe. Éjfekete…

Az idegen nem tudja, hogy a forróság ellen nem egy takaróval, hanem a Zomes muzsikájával lehet védekezni. 1 / 2 / 3 / 4 Near Unison by ZOMES

Új! / Egyszer / Régen / Kollab Hivatalos / Fácse

Második rész, de egyébként új. Korábban / Fácse <a href="http://shop.hammockmusic.com/album/the-sleepover-series-volume-two" data-mce-href="http://shop.hammockmusic.com/album/the-sleepover-series-volume-two">The Sleepover Series, Volume Two by Hammock</a>

Itt az új Ital, a harmadik. Jó kábítószeres lett. Sötétedés után illik húzóra felhörpinteni. Amúgy meg még mindig Planet Mu. 

A név Andreas Österberg göteborgi lokálpatrióta összművész projektjét, audiovizuális tevékenységének valamennyi elemét jelöli, mely forrását legtöbb esetben szülővárosa és lakóhelye jelenti: minimális transzformáció után javarészt poszterek és muzsika formájában…

Alapjába véve nem nagyon szoktam filmzenéket hallgatni, de ez valami miatt megfogott. A mozi is nagyon tetszett, de ezek a minimalista köntösbe bújtatott kompozíciók sokat adnak az élményhez. Zaklatott és frusztráló. Reccsentek próbálkozhatnak a filmmel is ha kimaradt volna.  

Az elmebeteg Mika Vainio új lemeze. Nemrégiben már szerepelt a blogon a Sunn O)))-ból ismert Stephen O’Malley-val alkotott  ÄÄNIPÄÄ anyaggal, de ismert lehet pl a Pan Sonic nevezetű finn elektronikus formációból is. Egy klasszikus a Mestertől:  

Ismeritek Gnodot.

Mivel túl vidámat soha sem posztoltam, úgy gondoltam, ezt a szokásom ezúttal sem fogom megtörni. 

Új hercegnője van a Not Not Fun istállónak, íme a japán Sapphire Slows. Szédüléssel született pszichedelikus absztrakt táncmulatság Maria Minerva nyomán. Leftfield, minimál house, retro disco hatások csilingelnek egybe, édes álomszag gyűl a táncparkett felett, és mindenki csak…

Tök jópofa, hogy a Gatekeeper felrakta az új kislemezét a Pirate Bay-re. Nem tudom, hogy milyen a lemez, de ez tök jópofa.

A héten végignéztem az Utopia első évadát. Nemcsak a sorozat lebilincselő, hanem a zenéje is remek: pont akkor, pont ott, pont úgy szólalnak meg a minimal dallamok, amikor és ahogyan kell. És csak egy kérdésem van: "Where is Jessica Hyde...?"

A Plaistow svájci trió, amely remek minimalista post-jazzt játszik. Néhol megspékelik kísérletezős felhangokkal, de semmi vadulás: a Citadelle elmélyüléshez, és lazításhoz egyaránt tökéletes. Fácse. Citadelle by Plaistow

A dán duó is szerepelt már itt az első lemezével. Sötét, melankólikus minimalizmussal törik meg a mentális ellenállásod és taszítanak a mély depresszió sötét vermébe, Most talán kicsit változatosabb is lett mint az első, több énekessel dolgoztak együtt, de azért a rájuk…

Bírom ezt a lemezt. Az autentikus giallo-horror-thriller filmzenei vonalat Harris továbbra is ügyesen pimpeli bizarr, táncolható techno révületbe, és ez így van rendjén. Aki ki akarja csapni a fejét és csak mozogni akar a művértől fekete disco-gömbök alatt, annak ajánlom de nagyon.…

Gondolom sokan tisztában vagytok vele, hogy szeretjük Loscilt, és ezt nem is kell tovább ragoznunk.

  A kaliforniai Tropic of Cancer nemrég jött szembe a neten, és (mivel úgy emlékeztem, hogy valamikor már szóba kerültek, viszont posztot nem találtam hozzájuk) kíváncsiságomat csökkentendő, megrendeltem a tavalyi EP-iket. A hanganyag összesen alig fél óra hosszú, de ettől…