Halott zeneszerzők halhatatlan munkái. Mindig bírtam az ilyesmit, a gyászmiséket, a súlyos motettákat és oratóriumokat, de mostanában annyira kilett a tököm, hogy csak ilyesmit hallgatok. Nektek persze nem muszáj. A válogatás esetleges, nyilván van még jó pár fasza.
Indusztriál noise punk rettenet New Yorkból, többek között Dawn of Humans és Nomad tagokkal. Nyilván érződik ezeknek a fura és beteges helyi punkbandáknak a hatása (a kiadójuk is ugyanaz), de ennél sokkal erősebben van jelen a Big Black és a Babyland faszleverése és a korai indusztriál dühödt elidegenedése. Bőven jó.
A kaliforniai Mammatusszal előzőleg a Heady Mental
idején találkoztunk, de most megjöttek a negyedik nagylemezzel.
Régebbi lemezeiket meghallgathatod a Bandcamp-oldalukon.
Berlinben tudják, mi a dörgés:
punk + rákenró + ska + polka + szving + szörf = Polkaholix
Annyira, hogy fel sem tűnik, hogy németül énekelnek.
Ráadásul feldolgoztak egy Sonny & Cher- (Bang Bang),
és egy Kiss-számot is (I Was Made for Loving You).
A texasi Forth Worthben 2005-ben született meg a The Great Tyrant nevű trió, ami szintiorientált Birthday Party-s death rockot tolt. Egy albummal és öt évvel később basszusgitárosuk elhunyta miatt a Pinkish Black név alatti folytatás mellett döntöttek. Kísérletező hozzáállásuk továbbra is változatlan, így idén kiadott harmadik albumuk (az előző kettőhöz hasonlóan) a death rockos elemek gótikus rockkal való összepasszításáról szól, de zenéjükben emellett ott van a doom, a post-punk, a no wave, és még az ipari zene is. James Plotkin masterolta, a Relapse pedig kiadta jól. Valódi őszi csemege tehát, amibe könnyen belekagylózhattok:
A dán Lis Er Stille (újabban szokásuk egybeírni a nevüket) a blog kezdetén az első száz posztban szerepelt 2006-os The Construction of the Amptrain című bemutatkozó albumával. A Tapasztalati Szellem az idén kiadott hatodik nagylemezük, és szerintem kicsit gyengébb előző két munkájuk után art-space-prog-post rockjuk ismét a régi fényében tündököl. Bandcamp-oldalukon pedig megtaláljátok régebbi dolgaikat.
A még meg nem jelent új Black Moth Super Rainbow lemezről lemaradt dalok gyűjteménye. Ha ezeket kukázták ki, akkor az nagyon jót jelent. De úgy egyébként a Black Moth Super Rainbow mennyire zseniális már.
A remek Black Horn után 3 évvel és 3 számmal tért vissza a kibaszott Chief Rebel Angel. Legyen 4 perced rájuk, meg fogják csinálni a napod.
Még augusztusi megjelenés, de akkor egy youtube-os belehallgatás után félreraktam, tegnap lett elővéve, és milyen jól tettem, ugyanis ez egy igazán remek lemez. Az Erik Rutan stúdiójában felvett anyag a st. louis-i zenekar második nagylemeze, kiváló progtech thrashdeath metallal. Ha nem bírod kivárni a jövőre érkező új Vektort, ez egy nagy ajándék. Hónap végén a Havok/Black Breath turnén melegítenek, jövőre pedig a Voivod/Vektor páros mellé csatlakoznak be az USA turnén.
Ahogy pár napja ígértem, itt a megkezdett '85-ös lemezek második fele, olyan, a galaxis minden pontján megkerülhetetlen klasszikus lemezekkel, mint a Seven Churches, a Hell Awaits, az Invasion of Your Privacy, vagy a Speak English or Die. Azt az első résznél elfelejtettem megemlíteni, hogy érdemes csak a borítókra figyelve végigpörgetni, egy csodás világ fog kibontakozni az ember szeme előtt. Ha valaki, valami ordas csoda miatt az összes lemezt végighallgatta, fogadja baráti kézfogásom, köszönöm a figyelmet.
első rész: ITT
Lövésem sincs, hogy kicsoda Dr. Quandary, és a net sem mond róla túl sokat.
Cserébe viszont frankó, milliónyi hatást magába olvasztó instru hip hopot tol.
A non plus ultra pedig az, hogy BandCamp-oldaláról egyetlen album kivételével
(EELRIJUE Instrumentals) minden lemezét ingyen lekaphatjátok.
A kanadai Big Dick második albumán is folytatja az elsőn megkezdett utat, amely a kilencvenes évek zúzós-dallamos indie rockjával, a Death From Above 1979 dob+basszus trappolásával és az Amphetamine Reptile nyers noise rockjával van kikövezve.
Végre megjelent a Nirvana énekes-gitárosának első szólólemeze, amit az együttes rajongói bizonyára nagyon vártak már. Cobain otthoni felvételei érdekesek, nyomorultak, dallamosak, ízlésesen nyersek és kidolgozatlanságukban is kidolgozottak, a Nirvana szerelmesei bírni fogják, az garantált. Reméljük, hogy Cobain következő lemezére nem kell ennyit várni.
Nem mondok nagy újdonságot senkinek azzal, hogy eléggé szeretem a metált. A nyolcvanas évek metálját meg úgy őrzöm szívemben, mint Lemmy a viszkisüveg emlékét, ennek örömére összeszedtem SZÁZ darab idén harminc éves kiadványt mindenki, de leginkább a saját örömömre. Csodálatos év volt ez (bár a nyolcvanas években melyik nem volt az?), pokoli nagy klasszikusokkal amiket mindenkinek ismernie kell, tombolt a speed metal láz, a thrash egyre vehemensebben csépelte a dallampárti rokkrajongók dülledő szemeit, a hihetetlen arénasláger lemezektől a kultikus underground gyöngyszemekig van itt minden. Persze nyilván a teljesség igénye nélkül készült, lehetett volna két-háromszáz lemezes is a dolog, de azért mindennek van határa, még szerintem is... Akik meg ugyanolyan kedvvel tudják hallgatni az Infernal Overkillt és az Under the Lock and Keyt mint én, azokat külön üdvözlöm, igazából ők fognak sok érdekességet találni maguknak. Természetesen metálon kívül is rengeteg fontos és óriási lemez jelent meg, First and Last and Always, Can't Close My Eyes, Meat is Murder, Love, Rites of Spring, Night Time, Phantasmagoria, Arise, You Are One, vagy az első két Modern Talking LP, de ezekre már nem volt energiám...
*A posztot kénytelen voltam kétfelé bontani, azon prózai oknál fogva, hogy a blog egyszerűen nem bírt el ennyi anyagot egy bejegyzésen belül, pár nap múlva érkezik majd a második fele.
második rész: ITT
Ők nem a magyar, hanem a svájci Sonar, és az érdekességek csak fokozódni fognak. A zenekarvezető Stephan Thelan civilben matematikus, aki megszállott gyakorláshegyek után Robert Frippnél csiszolta tovább gitártudását. Bandabeli társai között kamarazenész és punk egyaránt akad, a négyesfogat muzsikája pedig nekem egyszerre idézi meg a hetvenes/nyolcvanas évek King Crimsonját, a Primust és az Esbjörn Svensson Triot. Szóval pont annyira rock, mint amennyire jazz, de kifejezetten nem jazz rock; kísérleteznek is, de nem ész nélkül, hanem csak finoman agyas, svájci módon. Egyszóval hun beugrik, hun meg ki.
A kozmikus kóma kora délelőtti eléréséhez válaszd az étlapról a Nyolcas Számú Steak-et!
A régebbi dolgaikba a Souncloud-oldalukon fülelhetsz bele.
Hetvenes évek rockja, fuzzhegyek, pszichedelikával beoltott blues rock, amolyan "a The White Stripes találkozik a Zeppelinnel és a Sabbath-tal" módon - ez a memphisi Súlyos Szemek harmadik nagylemezének esszenciája. Mindhalálig rákkendroll, jee!
A kilencvenes évek második felének egyik legmarkánsabb (mondjuk volt jópár csapat akikre ezt a jelzőt rá lehet aggatni) new school hardcore/metal zenekarának új lemeze, a három évvel ezelőtti visszatérés nem sikerült rosszra, reméljük ez is lesz legalább olyan (még nem volt időm meghallgatni).
A The Island Band vezetője a zenész-zeneszerző-producer Lars Myrvoll, a kollektíva pedig az Ultralyd, Splashgirl, MoHa, Krakesølv, Møster, illetve Datarock norvég zenekarok tagjaiból verbuválódott. Nehéz pontosan megfogalmazni, milyen zenét is játszanak, de egy biztos: jeleskednek az egyedi atmoszféra-teremtésben. Ami lassan, álomszerűen folyik, mintha a hajnali ködben sétálva hallgatnád a tenger hullámainak moraját. Érden érdemes.
Ez a remek brit banda a klasszik UK gothic rock vonalon mozog, a felállás is a Floodland érás Sisters of Mercy-ét követi: egy male, egy female + egy drum machine. Volt már egy nagylemezük három éve, meg pár EP (mind jó), ez a második LP. Egy sírkertben való őszi botorkáláshoz (jelenlegi tartózkodási helyük: A Cemetery in the UK) kiváló aláfestő.
Ha szereted az igazi, tradicionális heavy doomot, biztos emlékszel a bostoni hardcore arcok - Brendan Radigan! Lásd még: The Rival Mob, Straight Razor, Battle Ruins, Stone Dagger, satöbbi, satöbbi, de a tucatnyi zenekara közül nekem ez a kedvenc, ha meg az összes tag összes zenekarát felsorolnám, lenne vagy 40 név, a Panictől a Doomridersen át a Boston Stranglerig - tavalyelőtti hatalmas debütáló lemezére, ami előtt összekulcsolt kézzel én térdreborultam. Végre itt a folytatás, aminek még nem értem a végére, és noha valószínűleg nem fogja leverni az elsőt vagy az idei Valkyrie-t, de jóbarát lesz ez ismét...
Austin virgonc punk fiainak második lemeze az év egyik legjobbja.
Elődjéhez hasonlóan a Ride of the Hoof is ingyen vihető a BandCampről.
Jó rég nem volt ENT lemez (van vagy hét éve), így értelemszerűen ez az első Phil Vane halála óta. Dal/perc: 13/26.
Bluesba mártott, második számával a sivatagi rock környékére is bekacsintó fuzzos hard rock, ami akár a hetvenes években is megjelenhetett volna. Ehelyett a drezdai banda albuma idei termés. Fácse.
Manchesteri négyesfogat, amely filmzenei ihletettségű gótikus pszicho post-punkban utazik.
Őszi merengéshez, szellemidézéshez, esőben sétáláshoz, érvágáshoz kiváló.
Még áprilisi megjelenésű ennek a névtelenségbe burkolózó (egyelőre még azt sem tudni milyen nemzetiségűek) zenekarnak az első nagylemeze, de a név, és a pocsék borító miatt akkor elmentem mellette. Aztán valahol a napokban Gruesome szintű old school tiszteletadást emlegettek velük kapcsolatban, így csak meg kellett hallgatnom, és valóban, nyillvánvalóan ők is a régi zenekarokat ünneplik, Death, Pestilence, Massacre, Morgoth, Asphyx, az énekes orgánuma is néhol kimondottan Van Drunnen utánérzésű. A Gruesome vagy a Skeletal Remains nekem jobban fekszik, de ez is egy jó worship lemez.
Megérkezett a skandináv death metal néhány ismert alakjából álló zenekar lemeze, a felállás:
L.G. Petrov - vocals (Entombed A.D., Morbid, Nihilist)
Fredrik Folkare – guitar (Necrophobic, Unleashed)
Victor Brandt – guitar (Entombed A.D., Six Feet Under (live))
A. Impaler - bass (Necrophobic, Naglfar (live))
Matte Modin – drums (Raised Fist, ex-Dark Funeral, ex-Defleshed, ex-Infernal)
A Deathwish kiadós, francia újhullámos hardcore/punk/neocrust/screamo zenekar új hétdalos lemeze, plusz a szintén idei, WAITC nevű zenekarral közös split, ami még további három tételt rejt, így a tíz dal már egy nagylemeznek is oké. A poszt apropója, hogy jövőhét szombaton meg is lehet őket tekinteni a Dürer Kertben: EVENT
Öt évvel a tripla Have One On Me után megérkezett Joanna új nagylemeze.
Már egy ideje nyüstölöm az egy évvel ezelőtt be (nem) mutatott Worm Crown első nagylemezét, de mindig elfelejtettem kirakni. Pedig hát kiváló.
Meg van új Zulus is.
Na mivel jövőre egy koncert erejéig összeáll a Hella, legyen egy kis farmerdzsekis skandináv rock, úgyis rég volt (talán a Hard Action óta nem raktam ki ilyesmit). A remek High Rollers-nél jött ki a göteborgi srácok második lemeze, és már a nyitódalban több a kraft, mint mondjuk az Imperial State Electric eddigi összes felvételében együtt, de ha hiányoltad az utolsó Graveyardból a lendületet, akkor is ajánlott, abszolút megérdemli a figyelmet, jó kis lemez!
