Ahogy pár napja ígértem, itt a megkezdett '85-ös lemezek második fele, olyan, a galaxis minden pontján megkerülhetetlen klasszikus lemezekkel, mint a Seven Churches, a Hell Awaits, az Invasion of Your Privacy, vagy a Speak English or Die. Azt az első résznél elfelejtettem megemlíteni, hogy érdemes csak a borítókra figyelve végigpörgetni, egy csodás világ fog kibontakozni az ember szeme előtt. Ha valaki, valami ordas csoda miatt az összes lemezt végighallgatta, fogadja baráti kézfogásom, köszönöm a figyelmet.
első rész: ITT
Omen - Warning of Danger
Még mielőtt Juszuf Hammerék jöttek volna a feketébe öltözött lányokkal a városból, már létezett (sőt ma is létezik) egy Omen nevű remek heavy/power zenekar, amit Kenny Powell akkor alapított, amikor otthagyta a speed metálos Savage Grace-t (lásd kicsit lejjebb). Los Angelesiek lévén, természetesen ők is szerepeltek a Metal Massacre sorozaton (az ötödiken), a lemezeik a Metal Blade-nél jöttek ki, Brian Slagel (és Bill Metoyer) producerkedett. Túl sokra (sikerügyileg) nem jutottak, '88-ban bedobták a törölközőt ('96-ban meg vissza), azonban az első három lemez kétségkívül kultikus US heavy metal lemezek.
Onslaught - Power from Hell
A brit Onslaught első lemezén még nem azon a thrashvonaton utazott mint később, ez a lemezük még igazi nyers, a bristoli külvárosok nyirkos pincéiből előtörő, Venom/Discharge/Hellhammer hatású metal/punk volt. Ők is nevet adtak a két oldanak, A: Death, B: Metal. A Termonukleáris pusztulás másfél perce kíméletlen crustmetalpunk, a hétperces A gonosz ura pedig jobb Venom dal, mint bármi, amit Kronoszék azévi lemezükre rátettek.
Overkill - Feel the Fire
Az azóta is teljesen elnyűhetetlen Overkill is harminc éve adta ki debütlemezét. Csináltak később jobb lemezt ennél, de persze ez is teljesen klasszikus metal lemez, olyan klasszis 'kill dalokkal, mint mondjuk a Rotten to the Core. Ez a '87-es CD verzió, amin rajta van a legendás Dead Boys Sonic Reducer feldolgozása is, az az eredeti vinyl verzióról és a kazettáról hiányzott.
Pantera - I Am the Night
Igazán kíváncsi lennék, vajon gondolta valaki a zenekarhoz közel állók/ismerők/rajongók közül akik jártak Texas klubjaiba a korai Pantera koncertekre, hogy a '90-es évek egyik meghatározó metálzenekarát látják? Egyébként bármennyire nevetség tárgya a Cowboys előtti Pantera sok embernél, semmi szégyellnivaló nincs ezen a lemezen. Diamond Darrell már itt is tudott gitározni, hallgasd meg micsoda szólót tol az Onward We Rock!-ban.
Pentagram - Pentagram
A Sabbath utáni első igazi doom zenekar - alapítva '71!! - nagylemezes debütálása. Igazából ez az anyag ekkor már három éves volt, ugyanis '82-ben már megjelent a Death Row All Your Sins demójaként, majd a '83-ban visszavett Pentagram név alatt lett az első LP. Teljesen alapvető doom klasszikus, olyan alapvető kultikus dalokkal, mint A farkas jele. A Griffin-Liebling-Hasselvander felállástól minden jóérzésű doomrockember keresztet vet. A Peaceville újra kiadta '93-ban Relentless címmel, az eredeti demó számsorrendjével.
Possessed - Seven Churches
Hihetetlenül fontos lemez. Jeff Becerra és Larry Lalonde (igen, a Primus-os) volt vagy 17 éves amikor kijött, leírhatatlanul nagy hatást gyakorolva zenekarok tömkelegére, és a formálódó halálmetálra. Mindenki, aki eddig úgy élte életét hogy nem ismeri, az leszedi most, és térdre rogyva zokog. Ha meghallgatod mondjuk a Sátán átkát, rájössz, hogy ez bizony már igazi death metal. Egy további LP után '87-ben a zenekar befuccsolt, egyedüli eredeti tagként az egy lövöldözés miatt 25 éve tolókocsihoz kötött Becerrával viszont még ma is koncerteznek, csak új lemezt ne csináljanak, nem kell az. Őrületesen nagy klasszikus!
Ratt - Invasion of Your Privacy
A Ratt '84-es debütlemezével azonnal katapultálta magát a szupersztárok közé, amire az Invasiönnel még rápakoltak, többmilliós eladott példányszámokban falták a népek ezeket a megkerülhetetlen, csodálatos lemezeket. Lay it Down, What You Give is What You Get, You're in Love, micsoda dalok, micsoda Warren DeMartini szólók! És micsoda borító!!! Itt már nem az első EP, és az Out of the Cellar (tízpontos) frontjain látható, 80s ikon Tawny Kitaen - aki akkoriban a '90-es évekre a kábszitól totálisan szétesett, majd ebbe később bele is döglő Robbin Crosby csaja volt - látható, hanem a Lay it Down klippjében is szereplő, '83-as Playmate of the Year Marianne Gravatte pózol, tehát a szintet nem nagyon adták lejjebb... Kár, hogy mára egy rossz szappanoperává silányult a történetük, pedig az utolsó, 2010-es lemezük is állat volt.
Raven - Stay Hard
A NWOBHM vonalas Raven ekkoriban tette át székhelyét Newcastle-ből New Yorkba, és ez lett az első lemezük, amit az államokban rögzítettek. Az irdatlanul paraszt borítóba rakott anyag, hát, nem lett felejthetetlen mestermű...
Razor - Executioner's Song / Evil Invaders
A Shotgun Justice kapcsán már emlegettem a '90-es thrash posztban a kanadai Razort. Lemezes színrelépésükkor olyannyira nem szarakodtak, hogy egyből két lemezt is kiadtak azévben, egyet áprilisban, egyet októberben. Mindkét lemez borítója ultrametál, hogy viszi a hóhér a gitárbárdot bazmeg, és itt még a klasszikus Razor énekes, Sheepdog nyomja. Venom, Motörhead, Exciter, Slayer mix speedthrash, kurva termékenyek voltak, a kilencvenes évek legeleji feloszásig még öt nagylemezt adtak ki ezen kívül.
Running Wild - Branded and Exiled
Rolf Kasparek '85-ben még nem próbált meg Hamburg legnagyobb kalóza lenni, megelégedett azzal, hogy sokat emlegette a gonoszt, és szimplán olvasztotta a fémet. Akárcsak az elődje a Gates of Purgatory, ez sem gyengébb semmivel, mint a rumoshordós Jolly Roger vagy a Port Royal lemezek, Rock N' Rolf és Majk Moti (született: Michael Kupper) faszául hozzák az NSZK speedriffeket az olyan dalokban mint a Harcolni az elnyomással és A vas istenei, a záró, sör- és acélhimnikus Láncok és bőr szövegéből meg muszáj vagyok idézni:
As the day has gone and the heat has come
Headbanger's war tonight
Screaming metal unleashed for the battle
Makes them feel alright
Sweat and beer, devilish cheer
Glaring flashlights
Chains and leather will live forever
The band begins its fight
We are right praying metal tonight
The message from hell and its spell
Even Satan wears leather, our souls to it forever
So let us pray our rules tonight
Chains and leather
Sacrilege - Behind the Realms of Madness
A briteknél működött egy másik Sacrilege is, ők azonban a nyolcvanas évek eleje-közepe felé kiadott három demó után csak 2011-ben(!!!) adták ki első nagylemezüket, míg a másik Sacrilege ezt már '85-ben meglépte. Mindössze hat számos, 26 perces, kultikus thrashes crustmetal anyag, aminek igazi érdekessége, hogy női énekesük volt. Későbbi lemezeikkel átmentek doom metalba, majd '90-ben feloszlottak. A Relapse épp most adja ki újra, hét kiadatlan bónuszdallal.
Saint Vitus - Hallow's Victim
Nme hiszem hogy be kellene mutatni a zenekart, ha igen, ott baj van. Akárcsak a debütön, még ezen sem Wino énekelt, majd csak a következő Born Too Late lemezen került képbe, itt még az eredeti énekes, Scott Reagers nyomta. Természetesen akárcsak az első Pentagram vagy Trouble The Skullja ebből az évből, ez is doom klasszikus, és kurvára punk.
Savage Grace - Master of Disguise
A Marquis De Sade néven alakult los angelesi zenekart Randy Rhoads testvére, Kelly nevezte át Savage Grace-re, aki '81-ben rövid ideig énekelt a csapatban. Fent voltak '82-ben a Metal Massacre válogatás második részén, majd a The Dominatress EP után jött ki az őrületes borítójú - a másik borítója ahol a bajszos, retardált motoros járőr már a gumibotját nyomja a pucér gádzsi szájába a Harley előtt, még eszelősebb - Master of Disguise, ami ha nem is megkerülhetetlen, de mindenképp egy kultikus speed metal lemez.
Savatage - Power of the Night
A '83-as, Morrisoundban(!!!) felvett Sirens után ez volt a Savatage második nagylemeze, a későbbi, progosabb iránynak itt még nem sok nyoma volt, helyette olyan dalok sorakoznak mint a hard rock sláger Hard for Love (erre a kiadó akart klippet csinálni, azzal a feltétellel hogy Hot for Love-ra változtatják a címét, nem lett belőle semmi), vagy a Necrophilia (!!!!!!). Nem voltam soha túl nagy Sava fan, de azért Criss Oliva (autóbaleset, '93, isten nyugosztalja) elég jókat penget.
Saxon - Innocence is No Excuse
A négy évtizedes múltra visszatekintő britek igazi klasszikuaikat a nyolcvanas évek legelején szórták ki, ezt a lemezüket már sokan köpik a lazább, rokkslágeresebb megközelítése miatt, de amúgy most komolyan, azért sosem voltak azok a kőkemény zenekar. Legalábbis nekem már 9-10 évesen is túl lazák voltak... Amúgy tele van ez a lemez tök jó hard n' heavy dalokkal, nekem tetszik, de az én véleményem nem mérvadó, nem rajongtam értük soha.
Sepultura - Bestial Devastation
Egy féktelen fiatalokból álló brazil zenekar is feltűnt a palettán a nyolcvanas évek közepén, az Overdose-zal közös split lemezen kijött öt számmal. Döbbenetes hallani hogy ott a Brazília déli részén már akkor sűrű, gonosz, széklábszaggató korai death metalban gondolkodtak, ez valóban bestiális devasztáció volt, ez a Sepultura valódi véres gyökere!
Sinner - Touch of Sin
A harmincöt éve létező zenekarával Mat Sinner is a nyugatnémet metál egyik nagy öregje, de szerintem igazából soha nem tartozott az élvonalhoz. Ez már ekkor a negyedik nagylemezük volt, ilyen egyszerű felépítésű, germános heavy/hard rock dalokkal, van pár jobb tétel, de például a borzasztó Bad Girltől kifutott a nyál a számból. A borító viszont hatalmas!
Slayer - Hell Awaits
Az óriási Haunting the Chapel kislemez után - a Vegyi hadviseléssel nem sok dal vehette fel a versenyt agresszivitásban akkor - az Ölő ötezer dollárból felvette második nagylemezét, ami sokkal nehezebb, komplexebb dalokkal lett tele, mint az azonnal szétütő, direktebb Show No Mercy. Mert oké, itt az új Repentless, de azért bazdmeg itt olyan tételek vannak, mint a címadó, vagy a Nekrofíliás... A lemez után indult a legendás Combat Tour az Exodussal és a Venommal, és itt történt az ominózus eset, amikor Araya nyakonhugyozta Cronost.
S.O.D. - Speak English Or Die
Noha Billy Milano szeretné elhitetni hogy ők voltak a metál és a hardcore összeolvasztásának kizárólagos elindítói, azért ez nem egészen így van. Viszont az is igaz, hogy valószínűleg ez a Spreading the Disease megmaradt stúdióidejéből rögzített anyag az egyik legfontosabb crossover lemez ami valaha megjelent, és az egyik legjobb is. Abszolút ilyen "hallanod kell mielőtt meghalsz" kategória, és szerintem Milanónak az M.O.D. lemezekkel még csak a közelébe sem sikerült jutnia ehhez.
Steeler - Rulin' the Earth
Volt kaliforniában is egy Steeler, akiknek egyetlen nagylemezén debütált hanghordozón Yngwie J. Malmsteen, ez azonban az észak-rajna-vesztfáliai heavy metal Steeler, az viszont közös a két zenekarban, hogy itt is egy hathúrvirtuóz kezdte pályafutását, germánia szőke gitárhőse, Axel Rudi Pell. A zenekar négy nagylemezig jutott, majd feloszlott, amikor Rudolf szólókarrierbe kezdett.
Stormwitch - Tales of Terror
A "fekete romantika mesterei" (nem én találtam ki...) a nyolcvanas évek második felében elég népszerűek voltak nálunk, még egy (fake)koncertlemezt is kiadtak "Magyarországon" címmel '89-ben. Ez volt a második nagylemezük, egy jó kis germán heavy metál lemez, misztikus, fantasy-s, középkori körítéssel, de az igazi az egy évvel későbbi Stronger Than Heaven (erre még visszatérek majd jövőre).
Stryper - Soldier Under Command
A közönségbe bibliákat dobáló white metal főcsapata, a sárga-fekete csíkos Stryper első nagylemezét adta ki ezévben, és noha mind a sátánolós metálrészről, mind a bigott hívők részéről támadták őket, a siker beütött. A Together As One karácsonyi csillagszórós Zámbó Jimmy utánérzése, vagy a záró Battle Hymn of the Republic glóri-glóri hallelújázása az én gyomromat is görcsbe szorítja, de a nyitó címadó, a Reach Out, a Surrender, mind fasza dallamos metal dalok. Michael Sweet elég aktív most is, a gitáristen George Lynch-csel adott ki idén lemezt, és most jött ki az új Stryper is, a tavalyelőtti pedig olyan dalokkal mint a Sympathy, szintén remek anyag volt.
Thor - Only the Strong
Thor néven minimum öt zenekar létezett a nyolcvanas évek közepén, ez Thor a kanadai, már '77-ben jelent meg lemezük, a második azonban csak '85-ben. Azért kerültek ide, mert az énekes, a hülyére gyúrt Jon Mikl Thor elképesztő figura volt. A a zenekart "muscle rock" címkével futtatták, a zene meg ilyen középtempós testépítő metál volt. Írd be gugle képkeresőbe hogy Thor muscle metal vagy az énekes nevét, tapsolni fogsz a gyönyörtől.
Thrash Queen - Manslayer
Na ha '85 egyik legrosszabb lemezét akarod hallani, akkor ezt válaszd. A leginkább thrash metalként (itt nyer igazi értelmet, amikor a balfaszok nem bírják leírni a stílus nevét és TRASH metal lesz, na, ez tényleg az...) elkönyvelt, csak csajokból álló férfiölő (Meenszléjáááá hahahahaha DIE DIE DIE!!) "zenekar" minden összetevőjében szar volt. Szar volt a hangzás, szar volt az ének (Diane "Princess Die" Frost, óriási név!), a gitáros még szarabb, a dobos meg annyira szar, hogy ahhoz képest Abaddon vagy a korai Ventor jazzoktató, előremutató ütősnek tűnik. Csodás lemez, én életem során már kettőször végighallgattam!
Tokyo Blade - Blackheads & Jaded Spades
A brit Tokiói Penge első két, klasszikus NWOBHM lemeze után olyan dalokat is pakolt harmadik lemezére mint a totál semmitmondó szoftrokk Loving You Is an Easy Thing to Do vagy a You Are the Heart, ami ha lemenne a karácsonyesti matinéban a Last Christmas után, senkit nem zavarna, de hálistennek azért maradtak olyan remek hard n' heavy dalok is mint a címadó, vagy a nyitó Dirty Faced Angels. Sajnos az említett tinglitanglik nekem mindig megtörik a lemezt...
Trouble - The Skull
Akárcsak a legendás egy évvel korábbi elődje, ez is a Metal Blade-nél jött ki, ahol Brian Slagel akkoriban totál mellényúlásként keresztény metálként próbálta eladni a zenekart. Az első lemez ultrazsenialitásától ugyan némiképp elmarad, de ettől függetlenül doom alapmű ez is. A Wartell/Franklin párost meg ugyanúgy istenítem, mint bármely normális ember, aki valaha fogott már léggitárt a kezében.
Twisted Sister - Come Out and Play
A még '72-ben (!!) alapított Twistedék '84-re óriási sztárokká váltak, soronkövetkező lemezük viszont (érthetetlen módon) mondhatni bebukott. Persze, gyorsan elment belőle vagy félmillió példány, de ez a Stay Hungry multiplatinájához képest gyenge eredmény volt, plusz a lemez turnéja is totál bukta lett. Pedig teljesen király anyag, igazából a gond lehet az volt, hogy a lemezt a két leggyengébb dallal, a Shangri-Las feldolgozás Leader of the Packkal, és a videóban Alice Cooperrel megtámogatott Be Chrool to Your Scuellel próbálták eladni, egyszerűen mindkét szám tinglitangli gagyi, az ÖSSZES többi dal köröket ver rá. A nyitó címadó, a Kill or Be Killed, az I Believe in Rock n' Roll, mind-mind király dal, én szeretem ezt a lemezt, épp a múltkor sikerült begyűjteni rózsaszín vinylen.
Tröjan - Chasing the Storm
Roadrunnernél kijött, egyetlen nagylemezzel rendelkező angol gyorsfém zenekar. A tagok később a power Taliönt csinálták, de annak a zenekarnak is csak egy LP jelent meg, '89-ben. Ha bírod a dallamos speed/power metalt, nyugodtan szedheted le, majd sikíthatod hogy "Only the Strong Survive".
Tyran' Pace - Long Live Metal
Jó, nyilván már akkor sem ők voltak a heavy meal csúcsa, de érted, egy fecskefarkú gitár lángokban áll a borítón (az Accept után szabadon), és ünneplik a Fémet, tehát ez egy király cucc. Stuttgartiak lévén természetesen germán speed-powerben gondolkodtak, az énekesük pedig az a Ralph Scheepers volt, akit a Primal Fear, és főleg az első három Gamma Ray mikrofonja mögül ismerhetünk.
Universe - Universe
Teljesen elfeledett skandináv zenekar. A Europe megnyitotta a nyolcvanas évek elején a svéd rock/metál bandák előtt az utat, ennek a zenekarnak az egyetlen nagylemezén is érezni a hatásukat, kiváló melodikus heavy metal, a legjobb fajtából. Amikor ilyen lemezeket fedezek fel, mindig megerősít abban a hitemben, hogy ha egy-két évig semmi mást nem hallgatnék, csak a nyolcvanas évek zenéit, akkor is boldogan ellennék.
Vectom - Speed Revolution
Egy ingolstadti zenekar olyan lemezcímmel hogy sebességforradalom, vajon mit játszhatott? Természetesen húgyparaszt NSZK speed metalt. A kilencvenes évek közepéig elevickéltek, de lemezük csak ez, és az egy évvel későbbi Rules of Mystery jelent meg.
Venom - Possessed
A klasszikus felállással ez volt az utolsó Venom lemez a nyolcvanas években. Ami '81-ben még abszolút kirívónak számított, '85-re az olyan zenekarok mellett mint a Combat turnépartner Slayer és Exodus, ez a lemez már csak ilyen ártatlan garázsmókának tűnt, a Possessed Hét temploma mellett meg aztán pláne. De persze ezzel semmi gond nincs, azzal viszont igen, hogy az első két, totálisan örökérvényű lemezük színvonala alatt teljesítettek, jócskán. Mindegy, a Venom az Venom.
Vicious Rumors - Soldiers of the Night
Az US power metal klaszikus zenekarának debütlemeze, ezen még nem a '95-ben autóbalesetben elhunyt Carl Albert énekelt, ő csak '86-ban került a zenekarba. A gitármunka kiemelkedő, a főnök Geoff Thorpe, és a csapatban mindössze egy évet eltöltő Vinnie Moore gitárhős szólóit élvezet hallgatni.
Virgin Steele - Noble Savage
a '81-ben alakult mitologikus-barbár-romantikus-epikus metal underground hősei harmadik nagylemezüket jelentették meg, amivel párhuzamosan felvettek egy speed metal lemezt is, amit Exorcist név alatt hoztak ki.
Warfare - Metal Anarchy
Húgyfoltos, szakadtfarmeres speedpunkmetal britföldről. A lemez producere Lemmy volt, és Würzel is penget egyet a lemezen. Az is fasza lehetett amikor a Metallica '85-ben a Hammersmith Odeonban játszott és ők lettek volna az előzenekar de valami gázsitémán úgy felhúzták magukat, hogy a parkolóban nyomtak bulit, aminek az lett a vége hogy megrongáltak vagy féltucat parkoló autót, többek közt az Odeon menedzserének kocsiját a dobos/énekes Evo leamortizálta a mikrofonállvánnyal. Ezt tavaly a Terrorizernek adott interjúban így kommentálta amikor erről kérdezték: “FUCKIN’ ANARCHY…TOTAL ANARCHY… CARS SMASHED UP…NOSES BUST…POLICE EVERYWHERE….TRUCK WINDOWS PUT OUT..GOD IT WAS FUCKIN’ WONDERFUL!!”
Warhead - Speedway
Ilyen lemezcímmel természetesen speed metal, belgiumból. Két nagylemezt éltek meg a nyolcvanas évek közepén, mindkettő hossza fél óra környékén van, tehát nem epikus témákkal rakták tele a dalaikat...
Warlock - Hellbound
Düsseldorf szőke metálistennőjének csapata (köztük a gitáros Szigeti Péterrel) második nagylemezével olvasztotta a fémet ebben az évben. Én nagyon bírom Dorót és mind a négy Warlock lemezt, az All We Are egy örök 80s metal anthem, bár az pont nem ezen van, de ez is egy ragadós dalokkal megpakolt pompás germán heavy/speed lemez.
Warrant - The Enforcer
Ez a Warrant nem a Jani Lane féle hajmetál zenekar, hanem a germán speed metal Warrant. Egyetlen nagylemezük jelent meg a hőskorban, majd 29 (huszonkilenc) év elteltével tavaly a második...
Warrior - Fighting for the Earth
Egy sokkal jobb sorsra érdemes lemez, ami megjelenésekor sem vert túl nagy port, ma pedig már elég kevesen emlékeznek rá. Pedig egy jó értelemben vett fogós heavy metal korong, csontegyszerű, sallangoktól mentes, akárcsak a zenekar neve vagy a borító. Két évvel kiadása után szét is robbant a felállás, majd a '98-as lemezes visszatérés óta megjelent még kettő, azokat nem hallottam, de állítólag azokat is érdemes. Ezt mindenképp.
W.A.S.P. - The Last Command
A fürkészdarázs '84-es első lemezével felrobbantotta a nyolcvanas évek közepének sokkrokk színterét, egy évvel később már jött is a második. Jó lemez ez, van aki szerint még az elsőnél is jobb, de ez egyszerűen nem igaz. Mert oké hogy Wild Child, meg Blind in Texas, de az olyan ultrahimnuszokkal mint a Love Machine, vagy az I Wanna Be Somebody, egyszerűen nem lehet versenyezni. Amúgy a keresztényi értékek, és az amerikai fiatalságot megóvó politikusfeleségek (Parents Music Resource Center) egykori első számú ellensége, Jogtalan "Blackie" István már jó rég megtért Krisztus oltalmazó kezei közé,de jó dalokat még mindig tud írni, amit a most megjelent új lemezük is alátámaszt.
Watchtower - Energetic Disassembly
Nem hiszem hogy aki mondjuk az utóbbi 10 évben került be a metálforgatagba, bármit is tudna kezdeni ezzel az anyaggal. Döbbenetes amit ezek az arcok itt leműveltek a nyolcvanas évek közepén, még a teknikásnak mondott csapatokhoz képest is iszonyatosan meg voltak menve, a mainstream metál zenekarokhoz képest meg ezek a sztratoszférában zenéltek. Őrületesen komplex dob és gitártémák egy csillárszaggató sikító énekkel, na ez abszolút előremutató volt, nagy hatást gyakorolva a később progresszív metálnak hívott műfajra/zenekarokra. A '89-es második lemezük még jobb (azon már Alan Tecchio énekelt és Ron Jarzombek gitározott Doug Keyser mellett, proggereknek egyiküket sem kell különösebben bemutatni) ami után fel is oszlottak, abszolút kultikus zenekar! Érdekesség: Jason McMaster aki ezt a lemezt felénekelte, kiválása után a szintén jobb sorsra érdemes, remek sleaze/hard rock/metal Dangerous Toysban nyomja a mai napig.
V/A: Welcome to Venice
Kultikus válogatás a venice beach-i crossover színtér csapataival. Ez volt a Suicidal records első kiadványa, rajta természetesen a Suicidal Tendencies, a Beöwülf, a Los Cycos (itt is Mike Muir énekelt), a No Mercy (Mike Muir ide is beszállt később, ezeken a felvételen még nem ő hallható), és az Excel.
Whiplash - Power and Pain
A new jersey-i speedthrash Tony-ék (mindhárom tag keresztneve Tony volt a zenekarban...) debütlemeze a Roadrunnernél jött ki, kurvagyorsak voltak, és kurvajók. A rakétát már a stílszerűen Stage Dive címre hallgató nyitódallal beindítják, majd ez nagyjából marad is így a lemez végéig. A dobos Tony Scaglione (itt volt kb 16-17 éves) a Slayerben is nyomott egy turnét, mikor Lombardo először otthagyta Királykarcsiékat a Reign in Blood után, és később felbukkant a legendás NYC hardcore Cause for Alarmban is. A lemezen háttérvokálozik Acélos Peti és Louie a Carnivore-ból (hol volt még akkor a Type O'), és Rob Kabula mellett maga Stigma is az Agnostic Frontból.
White Lion - Fight to Survive
Hát, a Fehér Oroszlán sem volt a szakmunkásbajszos bányászthrasherek kedvence, de hát egy olyan lemeztől, amin az első dal címe az hogy Broken Hearts, ez így is van rendjén. Ez volt az első nagylemeze Mike Trampéknek, a nagy siker viszont csak a kettes Pride lemezzel ütött be. Az Elektra olyan elégedetlen volt az anyaggal hogy ki sem adta, amit aztán a Grand Slamm nevű kiskiadó vett meg. Pedig jó lemez ez, nagyon is, Vito Bratta már itt is király, a már említett, '91-ben újra felvett Összetört szívek pedig abszolút hajmetál sláger.
Yngwie J. Malmsteen's Rising Force - Marching Out
A neoklasszikus gitárvirtuozitás svéd nagyfőnökének második nagylemeze, az utolsó, amin Jeff Scott Soto énekelt. Nekem a Joe Lynn Turneres Odyssey a kedvencem, de ez is frankó. Szereted vagy utálod, Malmsteen megkerülhetetlen egyénisége a heavy metal gitártörténetének.
Znöwhite - Kick 'Em When They're Down
Az 1981-ben alakult Znöwhite aztán tényleg nem egy szokványos metálfelállással indult, három chicagói néger testvér plusz egy fehér énekesnő. Erre a második EP-re a testvérek közül kettő volt a zenekarban, a '88-as egyetlen nagylemezre pedig már csak egy, ismerkedésnek viszont inkább azt ajánlanám.
Zoetrope - Amnesty
Nem sok embernek mond valamit ennek a zenekarnak a neve, pedig elég jó kis banda volt ez. a chicagoi hardcorepunk színtérről érkeztek a speed/thrash/crossover vonalra - vagy ahogy magukat hívták "street metal" - ez volt az első nagylemezük. A '87-es második LP után az énekes/dobos Barry Stern beszállt egy másik chicagoi zenekarba, ahol feldobolt két jelentéktelen lemezt: Trouble '90, Manic Frustration '93...
