Nem mondok nagy újdonságot senkinek azzal, hogy eléggé szeretem a metált. A nyolcvanas évek metálját meg úgy őrzöm szívemben, mint Lemmy a viszkisüveg emlékét, ennek örömére összeszedtem SZÁZ darab idén harminc éves kiadványt mindenki, de leginkább a saját örömömre. Csodálatos év volt ez (bár a nyolcvanas években melyik nem volt az?), pokoli nagy klasszikusokkal amiket mindenkinek ismernie kell, tombolt a speed metal láz, a thrash egyre vehemensebben csépelte a dallampárti rokkrajongók dülledő szemeit, a hihetetlen arénasláger lemezektől a kultikus underground gyöngyszemekig van itt minden. Persze nyilván a teljesség igénye nélkül készült, lehetett volna két-háromszáz lemezes is a dolog, de azért mindennek van határa, még szerintem is... Akik meg ugyanolyan kedvvel tudják hallgatni az Infernal Overkillt és az Under the Lock and Keyt mint én, azokat külön üdvözlöm, igazából ők fognak sok érdekességet találni maguknak. Természetesen metálon kívül is rengeteg fontos és óriási lemez jelent meg, First and Last and Always, Can't Close My Eyes, Meat is Murder, Love, Rites of Spring, Night Time, Phantasmagoria, Arise, You Are One, vagy az első két Modern Talking LP, de ezekre már nem volt energiám...
*A posztot kénytelen voltam kétfelé bontani, azon prózai oknál fogva, hogy a blog egyszerűen nem bírt el ennyi anyagot egy bejegyzésen belül, pár nap múlva érkezik majd a második fele.
második rész: ITT
Abattoir - Vicious Attack
Nemcsak az NSZK termelt speed metal zenekarokat, a Vágóhíd két megjelent lemezével a los angelesi színteret erősítette (természetesen a Metal Massacre sorozaton is szerepeltek). Gyors és rövid, hossza még a fél órát sem éri el, az érezhetően Motör hatású nyitó Scream for the Grave tényleg egy romlott támadás, és az sem véletlen, hogy az A oldal zárója az Ace of Spades feldolgozása. Egyébként az a Juan Garcia ritmusgitározott (a másodikon már nem), akit az Agent Steelből (is) ismerünk.
Accept - Metal Heart
Udo Dirkschneiderék tehetnek róla, hogy most ezt a posztot írom. Történt ugyanis '86 tájékán, hogy felvettük a rádióból, a Kettőtől-ötig kívánságműsorból ennek a lemeznek a címadóját, az isten áldja meg aki kérte. Az addig első számú favoritomként élő Modern Talking azonnal ment a kuka mélyére, a Für Elise-es szólótól gyorsvonati sebességgel terjedt szét bennem a fémvírus. A hatodik nagylemeze volt ez már a németeknek egyébként, a Restless and Wild (Gyors Mint Egy Cápa!!!!) és a homoerotikus metálborítók csúcsaként aposztrofálható Balls to the Wall lemezzel együtt kétségkívül igazi szögletes, germán heavy metal klasszikus.
Acid - Engine
Az obskurus régi metálzenekarok rajongóinak egyik titkos kedvence - az enyém is - ez a '80-'85 között létezett belga heavy/speed csapat, sajnos három nagylemez után - ez volt az utolsó - befejezték a ténykedésüket. A tagok neveit muszáj vagyok leírni: Anvill, T-Bone, Demon, DIZZY LIZZY, és a lakkcuccokban, töltényövben dominaként előszeretettel tetszelgő Kate De Lombaert. Érted, lehet egy zenekart nem szeretni, akik még a Big Benhez is írtak egy speed metal dalt, aminek az a refrénje hogy "We like heavy, heavy metal"? Na ugye!
Agent Steel - Skeptics Apocalypse
Óriási zenekar, óriási debütáló lemezzel. Sajnos a nagy áttörésük elmaradt, a '87-es, szintén óriási Megállíthatatlan Erő után beadták a kulcsot. A nagyon súlyos, tűzoltószirénás metálsikolyokat produkáló John Cyriis énekes elég elvetemült arc volt, elmondása szerint elrabolták őt az idegenek, és a legenda szerint azért tette át a székhelyét Los Angelesből Floridába, hogy közelebb lehessen a Bermuda-háromszöghöz, de ez igazából valószínűleg nem igaz, egyszerűen csak a pezsgő floridai színtér vonzotta oda. Juan Garcia (lásd még: Abattoir, Evildead, legutóbb pedig a Body Count soraiban bukkant fel, fogalmam sincs hogy került oda...) és Kurt Kilfert (Holy Terror, és játszott a kilencvenes években basszuson a Zeke-ben is) irgalmatlanul gyilkos speedthrash riffekkel pakolták tele az olyan dalokat mint az Agents of Steel, a Taken By Force, vagy a Bleed for the Godz, és a '99-es újjálakulásuk után megjelent három nagylemezük is mind kiváló munka.
Angel Witch - Screamin' N' Beedin'
Az Angel Witch '80-as, kultikus, klasszikus NWOBHM alaplemezében (a zenekar nevét viselő címadó dal egy örök, eszenciális heavy metal sláger) benne volt egy nagyobb siker ígérete, azonban a lemez után eltűntek, és nagylemezzel már csak '85-ben jelentkeztek, ekkorra azonban már túlhaladta őket a világ, gondoljunk csak bele, a Maiden ekkor már hol tartott - és itt most nem feltétlen a kereskedelmi sikerekre gondolok. Nem rossz lemez ez, de a debüt az igazi, aki még sosem hallott róluk, azt mindenképp pótolja!
Anthrax - Spreading the Disease
A debütáló Fistful of Metal után ugye Turbin ment a levesbe, Dan Lilker meg a Nuclear Assaultba, így ezen már a klasszik Belladonna/Spitz/Ian/Bello/Benante ötös nyomta a klasszik Anthrax témákat. Sokan nagy előrelépésnek tekintik, de azért már a debütön is voltak olyan örökérvényű Lépfene tételek mint a Deathrider és a Metal Thrashing Mad. Aztán az Among the Livinggel már tényleg akkorát ugrottak minden téren, hogy sem előtte, sem utána nem sikerült azt legyűrni...
Armored Saint - Delirious Nomad
A los angelesi metál színtér jobb sorsra érdemes csapatát sokan annyival intézik el, hogy "Ja, John Bush innen ment át az Anthraxbe Belladoona helyére", pedig ennél sokkal, de sokkal többet érdemeltek volna. A '92-es feloszlásukig megjelent négy lemezük mind kiváló, a Symbol of Salvation minden téren klasszikus metal lemez. Idén megjelent anyagukkal is érdemes próbálkozni mert nagyon sokan dicsérik, az meg legyen az én bajom hogy nekem nem nagyon tetszik (az előző La Raza sem).
Artillery - Fear of Tomorrow
1982-es megalakulásával az Artillery valószínűleg Dánia első thrash metal zenekara volt, ez meg négy demó után az első nagylemezük. Nyers, sötét, korai európai thrash, még messze nem volt az a letisztult dallamos cséplés, ami a '90-es By Inheritance csúcslemezüket jellemezte.
Attacker - Battle at Helms Deep
New Jersey-i power metal, a lemezcímből már leszűrhető, hogy fantasy-s szövegekkel. Ez volt az első LP, ők is a Metal Blade-nél voltak. Bob Mitchell hangja, hát, nem lesz mindenki kedvence, köztük az enyém sem...
Atomkraft - Future Warriors
Imádom ezt a nevet. A '79-ben alapított NWOBHM/speed metal Atomkraft (mennyire jó leírni) pár demó és EP melletti egyetlen nagylemeze volt ez. A zenekar '88-ig létezett, amikor a főnök Tony "Demolition Man" Dolan átcuccolt a Venomba Cronos helyére, majd amikor a kilencvenes évek elején onnan is lelépett, színésznek állt, még a Stallone-féle Dredd bíróban is benne volt. Jelenleg is hű társa amúgy Mantasnak, az M-Pire of Evil, Mantas, Venom Inc. hármasban is vele zenél(t).
Bathory - The Return.....
Ha az első lemezzel megnyíltak a pokol kapui, itt már a hasadékon keresztül mind elő is másztak a mélység démonai. Felesleges méltatni hatását, jelentőségét a nyolcvanas évek Bathory lemezeinek, az egyetemes kultúra részei. A oldal: Sötétség, B oldal: Gonosz. Ha metálos vagy, ismerned KELL.
Blind Fury - Out of Reach
Még jóval Rutger Hauer Vak végzete előtt jött ki ezen a néven a zenekar egyetlen nagylemeze, ám távolról sem egylemezes zenekarról van szó. Történt ugyanis, hogy a brit Satan a Court in the Act című kultdebütlemeze után nevet váltott, ez lett egy új énekessel a Blind Fury. A '87-es Suspended Sentence aztán megint Satan néven jött ki, megint egy új énekessel, aztán megint nevet váltottak, ezúttal Pariah néven jött ki három lemez... a Satan néven visszatérő lemez tavalyelőtt jelent meg, ami kurvajó, a friss meg most pár hete, ami viszont annyira nem tetszik. Ez a Blind Fury ha nem is olyan jó mint a debüt, de igazán fasza, nem túl keménykedős ikergitáros NWOBHM.
Blitzkrieg - A Time of Change
A Blitzkrieg (jó esetben) legalább onnan ismerhető, hogy a Creeping Death single B oldalát a zenekar név- és címadó dalának a feldolgozása foglalja el. Persze, aki NWOBHM rajongó, az nyilván saját jogán is ismeri a korai demóikat, kislemezeiket amik után a zenekar fel is oszlott, majd a'84-es újjáalakulás után adták ki első nagylemezüket nagyrészt korai dalokkal, és egy Satan feldolgozással (a kultikus Court in the Act lemezt Brian Ross énekelte fel, itt is ő az énekes), persze, az évtized közepe már nem igazán a klasszik NWOBHM-ról szólt, de ha bírod a nyolcvanas évek legeslegelejének heavy metalját, ezt nyilván ismered/kedveled.
Bloodlust - Guilty as Sin
Egylemezes speed metal zenekar Los Angelesből. Igazából azon kívül hogy ezt is a Metal Blade adta ki, nem nagyon tudok róluk semmit.
Bulldozer - The Day of Wrath
Szintén kultikus zenekar a digóktól, első lemezük jött ki ezévben a Roadrunnernél, erős Venom-hatásokkal tűzdelt speed/black metal. A lemez producere a Tank főnök Algy Ward volt. Négy nagylemezt adtak ki '88-ig, a kilencvenes évek elején feloszlottak, majd a kétezres évek végén tértek vissza egy nagylemezzel.
Carnivore - Carnivore
Lord Petrus Steele (gyk: Peter Steele, lásd még Type O' Negative) és botrányos zenekarának első lemeze. Úgy néztek ki, mintha a Vadak ura, vagy Conan előmászott volna a brooklyni posztapokalipszis után, hogy nekiálljanak barbár, vérszomjas speed/doom/crossoverthrasht játszani. Acélos Peti az Armageddonról, Termonukleáris Harcosokról, Harmadik és Negyedik világháborúról, Isten haláláról dalolt, meg olyasmiket hogy "I love to eat pussy". A második, abszolút crossover klasszikus Retaliation című lemezük után, ami szerintem jobb mint ez, fel is oszlottak.
Celtic Frost - Emperor's Return / To Mega Therion
Se szeri, se száma azoknak a csapatoknak, akikre óriási hatással volt Harcos Tamás Gábor és zenekara, a teljesen nyilvánvalóan az extrém metál színtér zöme mellett még a Nirvana tagjai is nagy Kelta Fagy rajongók voltak. '85-ben két ultraklasszikus kiadványuk jött ki, a nagylemezről, aminek a Giger borítóján a Sátán csúzlizik Jézussal, még zenekar is nevezte el magát (Therion). Egészen különleges, semmihez nem hasonlítható társaság voltak. Nagyon fontos lemezek, senki nem engedheti meg magának aki keményrokkot hallgat, hogy ezeket nem ismeri, kihagyhatatlanok!
COC - Animosity
A tekervényes, hosszú utat bejárt Corrosion of Conformity '85-ben már túl volt egy LP-n, amikor kijött ez a Pushead borítós crossover anyag. Vannak akik a mai napig a Technocracy EP-vel bezáródó érára esküsznek, én azért kíváncsi vagyok milyen lesz az ismét Pepperrel készülő új lemez...
Crossfire - Second Attack
Eredetileg (még más néven) punkzenekarként indult bajszos heavy/speed zenekar Belgiumból, '87-es feloszlásukig három nagylemezük jelent meg, értelemszerűen ez volt a második. Nem voltak túl kiemelkedőek, de ez egy jó kis speed lemez, az elvetemült '80s metálfüggőkön kívül nem emlékszik rájuk már senki.
Dark Angel - We Have Arrived
Féktelenségben, keménységben, gyorsaságban simán felvették a versenyt a Hell Awaits lemezzel, meg úgy ekkor nagyjából bármivel, csak a Possessed bírt rájuk verni ott a nyugati parton, igaz, ők gyakorlatilag mindenkire rávertek. Ezen a lemezen Gene Hoglan még nem volt, ő csak a lemez kiadása után csatlakozott. A tavalyi újjáalakulás óta elvileg írják az új dalokat, attól azért bevallom kicsit húzom a seggem, de azért élőben nagyon el kéne kapni őket. THRASH ALAPMŰ.
Destruction - Infernal Overkill
A '84-es bemutatkozó minialbum után Schmierék debüt LP-jükkel le is rakták az NSZK thrash egyik alaplemezét. Az egy évvel későbbi Örök pusztulás még jobb lett, de ez is egy színtiszta old school, töltényövszaggató európai cséplőklasszikus. Antikrisztus, Legyőzhetetlen erő, Állatias invázió, megannyi csodás, pokoli thrash támadás, a Fekete halál dobtémája pedig még egy Darkthrone dalban is visszaköszön.
Destructor - Maximum Overdose
Ránézel a borítóra, és azt gondolod egyből hogy "na, rendes metálzenekar így néz ki", és ha hozzáveszed azt is hogy Dave Overkill, Matt Flammable, Dave Holocaust, Pat Rabid "művész"néveken futottak, láthatod, hogy ez egy igazán tisztességes speed/thrash zenekar volt. A nyolcvanas években ez az egy lemezük jelent meg, történetüket egy igen sajnálatos esemény feketítette be: 1988 újév napján Holokauszt Dávid gyilkosság áldozata lett, halálra késelték mindössze 24 évesen. A zenekar ezután nemsokkal feloszlott, aztán a '99-es újjáalakulás után a kétezres években jelent meg két lemezük.
Dio - Sacred Heart
A csodálatos első két Dio lemez után némiképp gyengébb lett ez az anyag, becsúszott pár olyan lazább, rockosabb tinglitangli dal mint a Hungry for Heaven vagy a Shoot Shoot, de azért a nyitó King of Rock n' Roll vagy a címadó, óriási Dio slágerek. És a "metáltörpe" hangja felülmúlhatatlan, istenítem, amióta '88 környékén meghallottam a Dream Evil lemezt.
Dokken - Under the Lock and Key
A két főkolompos legendás (vagy inkább hírhedt) viszonya miatt önmagát felrobbantgató zenekar már az előző lemezével a platinametál zenekarok közé túrta magát, de ezzel a lemezzel be is betonozta magát oda. Már a nyitó Unchain the Night (lásd még: Éjféli Harang, Kalács Józsiék előadásában) azonnal kifektet a refrénjével és az óriási szólójával, de sorolhatnám gyakorlatilag a teljes lemezt, The Hunter, Lightning Strikes Again, It's Not Love, mind szikrázik. De a legnagyobb az In My Dreams, ilyen refrént nem lehet írni, a gitáristen George Lynch káprázatos szólójával, a klippben kalap, térdig érő rojtos bőrdzseki, bombasztikus dobolás az esőben, camouflage gitár... Esszenciális kivonata a legcsodálatosabb évtizednek, örök lemez.
D.R.I. - Dealing With It
Az eredetileg texasból indult mocskos rohadtak a legendás Dirty Rotten EP/LP (22 dal/17 perc) után sem lassultak sokat (25/34), viszont itt már volt három perc feletti dal, kettő is! Megjelent ugyan már bőven a metálos hatás, de inkább volt még az anyag jó része hardcorepunk mint crossoverthrash, ami a következő lemezen teljesedett ki, nem meglepő módon, hisz a lemez címe is Crossover lett...
English Dogs - Forward Into Battle
A punkcsapatként indult kutyák erre a második lemezre alaposan bemetálosodtak, még a borítóra is egy Boris Vallejo festmény került. Rendesen veretik a brit crossover metálpunkot, Gizz Butt gitáros a '90-es évek második felében meg a Prodigyvel járta színpadokat, amikor megmutatták, hogy ők milyen kemények.
Exciter - Long Live the Loud
A kanadai Exciter a speed metál egyik pionírja volt, első lemezük, a Heavy Metal Maniac-é minden idők egyik legmetálabb metálborítója. Ez volt a sorban a harmadik LP, akárcsak Quorthon, ők is nevet adtak a lemez két oldalának: az A volt a Heavy, a B a Metal...
Exodus - Bonded by Blood
Minden idők egyik legnagyobb hatású, legjobb thrash metal lemeze. Mit riffelt már itt össze az H-Team!? Én nagyon bírom Lee Altust, de azért csak Rick Hunolttal volt az igazi az Exodus. A lemez már '84 nyarán kész volt, és eredetileg az A Lesson in Violence címmel jött volna ki, ezt a címhez passzoló borító hiánya miatt vetették el. A 2008-as újravett verziót viszont soha nem fogom megbocsátani nekik, arra körülbelül annyi szükség volt, mint eg nigériai könyvelőnek a hólapátra. Aki szerint ez nem így tökéletes ahogy van, az felejtse is el egy életre.
Fates Warning - The Spectre Within
FW ügyben szerintem háromfajta ember létezik, az egyik akik nem szeretik a Fates Warningot, a másik akik a korai lemezeket nem szeretik, a harmadik pedig akik szeretik az Archos, és a Ray Alderes cuccokat is. Mondanom sem kell, én a harmadikba tartozom, szerintem az első három is kiváló lemez volt, én kifejezetten bírom John Arch orgánumát (a 2003-as, kétszámos Twist of Fate micsoda mestermű!), és azért Matheos sem épp haramadvonalbeli gitármunkát mutat be már itt sem. Ez bizony egy nagyon jó heavy-prog-power lemez.
Grave Digger - Witch Hunter
Észak-Rajna-Vesztfália sírásója, a dörzspapírhangú Chris Boltendahl vezette Grave Digger három és fél évtizedes fennállása során megjelentetett már 16 darab nagylemezt (sőt 17-et, ha hozzávesszük azt is ami csak simán Digger név alatt jött ki '86-ban), amiből az első, a Heavy Metal Breakdown simán klasszikus metal lemez. Ez volt a soronkövetkező, ez is jó, persze, csak akkor, ha bírod a germán speed metalt.
Grim Reaper - Fear No Evil
A Brit Heavy Metal Új hullámával vetődött felszínre ez a hetvenes évek legvégén alakult banda, ez volt a három nagylemezük közül a középső. Steve Grimmett énekes még a Maidenbe is majdnem bekerült amikor Dickinson kivált, hát, lehet jobb választás lett volna mint Blaze. Az Origó írta 2005-ben róluk hogy "rég elfeledett metálzenekar", hát, igazából hithű fémmunkás szerintem kurvára nem felejtette el őket, márcsak a See You in Hell sláger miatt sem, amit még olyan zenekar is feldolgozott, mint a mestergyilkos NYHC/metal Merauder. A címadó klippjét ki ne hagyd, amiben a zenekar a torzított gitárszóló erejével legyőzi a zsarnok szadomazo farkasembert. Óriási, akárcsak a káprázatos borító!
Hallows Eve - Tales of Terror
Ugyanezzela címmel jelent meg a Stormwitch második lemeze is ugyanebben az évben, mint ennek az atlantai zenekarnak a szűk félórás, első albuma. Ők is egy Metal Blade kiadós speed/thrash brigád voltak, ezen a lemezen néhol érezhető punkos és NWOBHM-os hatásokkal. '83 óta megfordult a zenekarban többtucat tag, de lemezt a '88-as Monument óta csak kettőt adtak ki a kétezres években.
Helloween - Helloween / Walls of Jericho
Már a márcisuban megjelent, bemutatkozó ötszámos EP is nagyon jó volt olyan dalokkal mint a Harcos vagy A sors áldozata, de a Harris Johns-szal felvett Jerikóval aztán úgy ütöttek állcsúcson minden sebesfém rajongót, ahogy Fangface a borítón a falat. Ez is egy óriási hatású lemez, már a nyitó Ride the Sky csúcskategóriás Hansen/Weikath riffekkel pusztít, de a Metal Invaders, a Heavy Metal (is the Law) is elképesztően jó, a záró How Many Tears-től meg egyszerűen nem lehet jobb pátoszos gyorsfém dalt írni. Gyerekkoromban számtalanszor végigpörgettem a '86 környékén átmásolt kék Maxell kazettát, a germán speed metal non plus ultrája, életem 100 legfontosabb metál lemeze közt simán ott van, A HEAVY METAL A TÖRVÉNY!
Hirax - Raging Violence
Azért a nyolcvanas években nagyon nem volt megszokott hogy egy színesbőrű fickó álljon egy metal csapat élén (nem mintha ezzel bármi baj lenne, sőt.), itt azonban már a kezdetektől, a '81-es L.A. Kaos néven alakulástól a thrash metal Lenny Kravitze, Katon W. de Pena áll a mikrofon mögött. Két nagylemezt éltek megy a nyolcvanas években, ez volt a debüt, aminek a boítóját egy Pushead grafika díszíti, a logójukat meg nem más rajzolta, mint a Kelta Fagyból Tomásek Gábriel Warrior.
Iron Angel - Hellish Crossfire
A hamburgi Vasangyal első nagylemeze volt a Pokoli Kereszttűz, természetesen igazi nyugatnémet speed metállal. Ők is elnevezték a lemez oldalait, az A side volt a Vas olyan dalokkal mint a Bűnös 666 vagy az Elveszett lelkek temploma, a B side pedig az Angyal oldal, a Gonosz légióival, az Ördög feleségével, meg a Nehézfém katonákkal. Tavaly alkultak újjá másodszor, sajnos az eredeti Strüven/Wittke gyorskezű gitárpáros nélkül, ugyanis egyikük sincs már életben. A lemez utóéletéhet hozzátartozik még, hogy a kétezres évek elején egy fiatal bajor cséplőegyüttes a lemez címét vette fel a zenekar nevének.
Iron Maiden - Live After Death
Minden idők egyik legjobb koncertlemeze, minden idők egyik legjobb metálborítójával. Végignézed a dallistát, és besírsz. Elképesztő Hevimetál slágerparádé, óriási. Mivel a nyolcvanas években (is) csóró kiskölyök voltam, így eredeti hanghordozón persze nem volt meg (de legalább ismertem olyat akinek igen), így nekem egy másolt BASF kazetta jutott, úgy is tökéletes volt.
Keel - The Right to Rock
A Keel '84-es első lemeze annyira bejött Gene Simmonsnak, hogy ennek a második lemezüknek ő lett a producere (és a következőnek is). Akkora sztárokká mint a Ratt vagy a Twisted Sister még így sem sikerült válniuk, de azért vígan elvoltak, négy nagylemezt adtak ki, a következő évtizedet viszont már nem élték meg. Az énekes Ron Keel ekkoriban egyébként állítólag majdnem bekerült a Sabbathba! Ha bírod a klasszik Twisted Sister klippeket, ezt ki ne hagyd:
King Kobra - Ready to Strike
A King Kobra neve ma nem cseng olyan ismerősen mint mondjuk a Dokkené, de azért a hajmetál rajongók nagy becsben tartják ezt a lemezt. Ez volt Carmine Appice-éknek az első nagylemezük amit még kettő követett (mind jó), majd feloszlottak a nyolcvanas évek végén. Kiváló hard rock/dallamos metal lemez, a címadó, a Shake Up, a Piece of the Rock mind-mind remek hajmetál sláger!
Kreator - Endless Pain
Az NSZK főrikácsolója, a Celtic Frost fanatikus Mille és társai gyakorlatilag épphogy nagykorúak lettek amikor tíz nap alatt felrántották első lemezüket, ennek megfelelően a Végtelen fájdalom telítve van az észak-rajna-vesztfáliai tinédzser hévvel és dühvel, egy igazi csiszolatlan, tömény európai thrash klasszikus. Noha a Pleasure to Killel a agresszivitás új fokára vitték a nyugatnémet thrasht, de a Totális halál, a Haldokló áldozatok, vagy A gonosz fia mellett itt is akkora Kreator alapvetések vannak, mint a Gyötrő, vagy a Gyűlölet lobogója. Jürgen Ventor dobolása legendás!
Laaz Rockit - No Stranger ot Danger
Az oaklandi Laaz Rockit - nevük a harmadik Piszkos Harry filmből, Az igazságosztóból származik - egy thrash metal zenekarként él a "köztudatban" ami a későbbi lemezek miatt teljesen jogos, itt azonban még hagyományosabb, középtempós US metalban utaztak néhány gyorsabb dallal, a bay area thrash őrület csak később tört ki náluk igazán. Ahogy sok cséplőzenekar, ők is a kilencvenes évek elején adták be a kulcsot, a death metal, ugye...
Legacy - Demo: 1
Demókkal nem nagyon foglalkozom ebben a posztban, de ez megkerülhetetlen. Annak aki nem tudná, ez itt a Testament, mielőtt még Testament lett volna. Az igazi érdekessége abban áll, hogy a mikrofon mögött az a Zetro Souza állt, aki aztán a Bonded by Blood utáni Exodus lemezeket recsegte fel, miután Paul Baloff kikerült a csapatból. Csodálatos négy dal (köztük az Alone in the Dark, a Burnt Offerings), ILLIK ismerni mindenkinek.
Living Death - Metal Revolution
Az Élő Halál is észak-rajna-vesztfália szülötte volt, így mindne normális fémorientált ember kiemelt figyelemmel fordul feléjük. A fémforradalom a második nagylemezük volt, germán speed/heavy/thrash, Totó Bergmann érces sivításával, a gitárosok pedig tudtak bánni a hangszereikkel (azért ez nem különebbe nvolt elmondható pár teuton harcosra), ez abból is látszik, hogy mindketten gitároztak később a techno thrash Mekong Deltában. Reiner Kelch az első kettőn Vincent St. Johns néven, Franck Fricke pedig Rolf Stein néven az elsőn.
Lizzy Borden - Love You to Pieces
Lizzyék-nek ezzel a debütáló lemezzel óriási sikereket kellett volna elérniük, megvolt itt minden: Extravagáns sokkrokker énekes kiváló hanggal, teátrális koncertek, remek gitártémák, óriási dalok - ahogy valahol egyszer olvastam, "a Maiden és a Twisted Sister tökéletes elegye". Ennek ellenére a kirobbanó siker elmaradt, noha maga a lemez simán van olyan jó, mint mondjuk a W.A.S.P., vagy Dee Sniderék ekkor aktuális lemeze, sőt. Ez egy abszolút klasszikus amerikai metál lemez, kár hogy ezt elég kevesen tudják. Mindenképp ismerkedj össze vele!
Loudness - Thunder in the East
Japán elsőszámú heavy metal zenekarának, az oszakai Loudnessnek ez már a negyedik nagylemeze volt '81-es megalakulása óta, és az első, amit az usában (ott is vették fel) is nagykiadó terjesztett. Persze, Minoru Niihara szájából érezhetően szusiangol tör elő, és nem is voltak túl mélyenszántóak (hálistennek, nem is kell), már a nyitódal refrénjében azt kiabálják hogy "Rock and roll crazy night, You are the heroes tonight" de Akira Takasaki abszolút jó gitáros volt. Azt hiszem ez volt a legsikeresebb albumuk, de a '89-es, Mike Vescarás Soldier is Fortune is kiváló.
Malice - In the Beginning...
A Malice szerepelt a legendás Metal Massacre válogatás első részén, majd két kereskedelmileg nem túl sikeres lemez után az évtized végén feloszlottak. Ez volt az első LP, Priest hatású trad US heavy/power metallal. A gitáros Jay Reynolds a kétezres éveket a Metal Churchben pengette végig, de a nyolcvanas évek második felében rövid ideig a Megadethben is játszott.
Manilla Road - Open the Gates
A '77 óta pár év kihagyást leszámítva a mai napig működő Manilla Road mindenképp az epikus heavy metal egyik legkultikusabb zenekara, ez már a negyedik nagylemezük volt. A Ninth Wave pszihedelikus tíz percét kicsit soknak érzem, de a tempós Heavy Metal to the World, vagy a monumentális The Fires of Mars mekkora dalok! Túl ismertek sosem lettek, bár nem is egy tömegzene. Amúgy Fenriz is nagy rajongójuk.
Master - Unrealesed 1985 Album
Jó, itt annyi csalás van, hogy hivatalosan csak 2003-ban lett kiadva, de az első hét szám az eredetileg '85-ben felvett ki nem adott anyagot rejti, és hallania kell mindenkinek, akit érint a death metal. Ha megjelenik akkor, valószínűleg az első death metal lemezek közt emlegetné a többség is, nemcsak a "beavatottak". Paul Speckmann egyértelműen a halálmetál egyik nagy (alulértékelt) pionírja!
Megadeth - Killing is My Business... And Business is Good!
Miután MegaDave kipicsázódott a Metalikából, csaknem két év kellett mire össze tudta rántani az első Megadeth lemezt. Azt a mai napig nem nagyon értem, miből gondolta hogy majd az jó lesz ha ő énekel, de igazából a zenekar ezzel a béna énekkel teljes, annyira hozzátartozik, hogy mással már nehezen lenne elképzelhető. Állítólag a kiadótól kapott nyolcezer dollár legalább felét gyorsan eltapsolták kábszira mert szerették, a lemez hangzása valószínűleg azért olyan amilyen, meg azért, mert a producert is picsánrúgták. A These Boots Nancy Sinatra feldolgozás eredeti szerzője köpte őket hogy "meggyalázták" dalát, ezért vannak olyan cédéverziók amin rajta sincs, de a legérdekesebb egyértelműen a Mechanix, ami a Four Horsemen gyors verziója, bár ugye ezt még a Kill 'Em Allra is Dave írta.
Mötley Crüe - Theatre of Pain
Nikki Sixxék a Shout of the Devil multiplatinája után ekkorra úgy porszívózták orrukkal a kokaint mint a balmazújvárosi Kovácsné Raketa típusú padlótisztítógépe a rojtosszélű szőnyeg porát a nagyszobából, amivel semmi baj nincs, csak épp elfelejtettek olyan jó lemezt írni, mint az első kettő volt. Szerintem egyértelműen ez a leggyengébb nyolcvanas évekbeli Crüe lemez, persze, azért csak elcsorgott belőle vagy négymillió... Fontos: A Save Our Souls benne van a Lamberto Bava/Dario Argento nevével fémjelzett legendás digó horrorfilmben, a Démonokban!
Nasty Savage - Nasty Savage
A pankrátorként is üzemelő Nasty Ronnie (lásd a bejegyyzés tetején a nyitókép) és zenekarának debütáló nagylemeze, őket is Brian Slagel karolta fel a Metal Blade-del, és ez volt az első metál lemezek egyike, amit a legendás Morrisoundban vettek fel. Középtempós floridai heavy/thrash, Ronnie el-eleresztgetett King Diamond hatású sikolyait nem biztos hogy mindenki gyomra beveszi, de szerintem marhára fogós az egész lemez, ha elkapja az ember, nagyon össze tud barátkozni vele.
