Ha már épp most küldtem át Vince barátomnak - és mert tudom, hogy felettébb igénylitek a hajmetált - ezt a jobb sorsra érdemes, mélyen alulértékelt lemezt, megismertetlek vele titeket is. Elfeledett, és egyetlen nagylemeze ez a bostoni csapatnak, ahol nem volt mellébeszélés, nem voltak kirívó…

Nem mondok nagy újdonságot senkinek azzal, hogy eléggé szeretem a metált. A nyolcvanas évek metálját meg úgy őrzöm szívemben, mint Lemmy a viszkisüveg emlékét, ennek örömére összeszedtem SZÁZ darab  idén harminc éves kiadványt mindenki, de leginkább a saját örömömre. Csodálatos év volt ez (bár a…

Jó, oké, tisztában vagyok vele hogy ez itt maximum öt embert fog érdekelni, de érted, a rohadt életbe, mutassatok nekem egy olyan 80s hajmetál / hard rock rajongót, akit nem hozott lázba az, hogy a Stryperes Michael Sweet, és az ex-Dokkenes gitáristen George Lynch közös lemezt…

Azért az elég jó érzés, amikor az ember felfedez magának rég elfeledett, ámde óriási lemezeket. Márpedig én ettől a nevadai csapatnak az egyetlen, 87-ben kiadott lemezétől azonnal kifeküdtem. Ez a gyöngyszem ugyanis akkora hajmetált rejt, hogy nyugodtan odatehető akár a korai…

A charlotte-i Firehouse még épp jókor, a hajmetál korszak legvégére esett be, 92-ben a hasig kigombolt selyeminget már felváltotta a kockásing, a frufrus dauerolt hajat meg a zsíros löncs. Ennek ellenére még a második lemezük is aranylemez lett (az első csont nélkül dupla platina),…

Számomra megvan 2013 első komoly csalódása is az új Crashdiet lemez képében. Ugye most történt meg először, hogy ugyanaz énekelte fel a lemezt, aki az előzőt, úgy látszik jobban jártunk volna, ha megint énekest cserélnek - bár nem Simon Cruz lelkén szárad hogy pocsék a lemez.…