"I wanna rock you, baby..."

18 komoly lemez

2015. november 24. 20:30 - jószívvel.

giphy.gif

Halott zeneszerzők halhatatlan munkái. Mindig bírtam az ilyesmit, a gyászmiséket, a súlyos motettákat és oratóriumokat, de mostanában annyira kilett a tököm, hogy csak ilyesmit hallgatok. Nektek persze nem muszáj. A válogatás esetleges, nyilván van még jó pár fasza. 

Gregorio Allegri - Miserere
allegri.jpg

Vágjátok, ezt a brutális erejű bűnbánati zsoltárfeldolgozást kottázta le első hallás után Mozart. Ennek több oka is volt. Először is a Vatikán pöcke annyira meredt erre a kórusműre, hogy azt évekre le is védette. Másrészt viszont Mozartnak feltehetően annyira levitte az arcát Allegri műve, hogy azt nem tudta nem megjegyezni. Kegyetlen ez a reneszánszt idéző polifónia, az egymástól jó nagy távolságra lévő kórusénekesek heremarkolóan súlyos dallamai pedig egyszerre keltenek felemelően szellős, tiszta érzetet, és indítanak el málhás taglót a lelkedbe. Allegri valószínűleg irtózatosan magason volt a jó istenkében, de ha ez nem így lett volna, a Miserere sem csapná szét a könnycsatornáidat annyira, amennyire fogja.  

Johann Sebastian Bach - H-moll Mise
mass_in_b_minor.jpg

Az öreg Bach több mint két évet szarozott ezzel a misével, ráadásul azt sem nagyon tudni, hogy evangélikus létére miért időzött ennyit egy katolikus zeneművön (szerintem leginkább pénz beszél, Bach zenét szerez), de hát ki nem szarja le, ha egyszer kurvára nagy. Személy szerint az itt elhangzó háromrészes Kyrie Eleisont bármikor meg tudom hallgatni, beszarás vaskos, és ha nem gondolnám azt, hogy a jó úr isten csak azért létezhet, hogy kibasszon velünk, zokogva kajabálnám, hogy „könyörögj érettünk!”.

Johann Sebastian Bach - János-passió
st_john.jpg

A kedvenc Bach-anyagom. Jó nagy hangulati és zenei ellenpontokra épül, a Máté passióhoz képest sokkal egyszerűbb, visszafogottabb, kisebb a hangszer- és kóruspark is, épp ezért kissé kézzelfoghatóbb, totál easy listening - már ha megemészted az ízes német nyelvű recitativókat. Nagy dráma megy itt végbe, semmi nyál, semmi tinglitangli, csak a nyomorultság, a feszültség. A tetemes része tök megrázó, sötét, és mégis mindig képes kiemelni a tréből egy két olyan áriával, amit aztán nem lehet kiverni a hülye fejedből. Az Est is vollbracht! például.

Johann Sebastian Bach - Máté-passió
st_matthew.jpg

Kettős kórus, kettős zenekar, böszme sztereofónia, kilométeres terjedelem, Jézus szenved, te meg rettenetesen élvezed. Embertelen teljesítmény, epikusabb és keményebb, mint bármelyik Rhapsody-lemez. Nem csak a szarrá szétcsépelt nyitó- és zárókórust kell ám itt pörgetni – de valóban szétszednek darabokra –, a kisebb- és nagyobb áriák és a közbeékelt korálok is emlékezetesek. Mondjuk, érdemes egy helyben végighallgatni. Nagyon meg fog terhelni, de a végére legalább garantáltan jobb ember leszel.   

Ludwig van Beethoven - Missa Solemnis
missa_solemnis.jpg

Beethoven legőszintébb és kései alkotói periódusának simán legfaszább munkája. Rövidebb idő alatt készült el mint egy Tool-lemez, de legalább olyan hosszú és velős. Az öreg ekkor eléggé szaron volt, a nyomorát pedig beleírta a Missába, ami csak az övé, nem másé, nem pénzért írta. Alapvetően eléggé komor anyag, borús téli estéken életveszélyes. Viszont purgál rendesen.

Hector Berlioz - Requiem
berlioz.jpg

Berlioz gyászmiséje akkora dolog, hogy az alig fér el a koncerttermekben. Mármint komolyan. A 210 tagú kórus és a nagyzenekar akkora hangnyomást szakít az ember arcába, hogy attól mindenki a ruhatárig hátrál. A mű egyébként az 1830-as júliusi francia forradalom emlékére készült, épp ezért az egyházi szöveget Berlioz tisztességesen világiasította is, ami frankó, már ha érti egyáltalán valaki ezt. De jó ezt tudni, nem? Mint minden zeneszerző, Berlioz is a világmindenség legnagyobb dobását akarta kihozni az anyagból, de hogy ez össze is jött-e neki, azt ti döntitek el. Én odavagyok tőle. A végén a Sanctus / Agnus dei párostól készen vagyok, gyönyörű.

 Johannes Brahms - Német Requiem
nemet_rekviem.jpg

Brahms azon kevés zeneszerzők egyike, aki bevállalta, hogy nem latin, hanem német énekre írja meg gyászmiséjét, amit vagy anyja, vagy Schumann emlékének szánt. Akkora felemelő, mindent elsodró, fenséges és megindító erő van ebben misének álcázott oratóriumban, hogy azt nem lehet ülve végighallgatni. Akit nem kap ez el az első tételnél, az baszhatja, mert olyan, mint egy kurva nagy árvíz, ami keresztülhömpölyög a lelkeden.  

 Benjamin Britten - Háborús Requiem
war_requiem.jpg

Gyászmise a háború borzalmainak emlékére. A latin szöveg mellett Wilfred Owen versére is hagyatkozik az öreg, elég rendesen meglöködve ezzel a merev formát. Egyébként meg nagyon sztár cucc, tök sok lemezt eladtak belőle. Nem hiába, monumentális csapás, amitől fel lehet villanyozódni rendesen.

Anton Bruckner - Misék
masses.jpeg

A nevetségesen vallásos Bruckner négy éven belül három olyan misét írt, amiktől a legizmosabb templomgyújtogatók is lebratyiznak a kaporszakállúval. Főleg a harmadikat érdemes totális hangerőn bőgetni, akkora műsor.

Maurice Duruflé - Sacred Choral & Organ Works (Vol. 1)
durufle.jpg

Duruflé szakrális-liturgikus művei egy helyen. Az 1947-es Requiem és az 1960-as gregorián témákra írt négy motetta egymás után hallgatva felülmúlhatatlan élmény. Feszes, epikus, organikus dolgok, súlyos, de soha nem negédes érzelmek, itt-ott reneszánsz témázgatás, bűnbocsánatért esedezés könnyek közt küszködve, egészen elképesztő kórusmunkával, szívszaggató áriákkal gyönyörűen visszafogott dallamokkal. A Requiem zseniális Pie Jesuját én soha nem fogom tudni megemészteni. Amúgy Duruflé hajlamos volt remixelni saját munkáit, úgyhogy akinek bejönnek ezek, az nézzen utána a többi változatának is.   

Edward Elgar - The Dream of Gerontius
elgar.jpg

Elgar ugyan nem szerette, de az 1900-as Gerontius álmát sokan a mai napig oratóriumként emlegetik, és ha ló nincs, az oratórium is jó. Ez egy halott lelkének az útja, a démonok és angyalok között vergődve, küzdve az Úr előtti megmérettetésért, aki egyébként a mű vége felé a Purgatóriumba küldi Gerontiust, az újjászületés reményével. Az angol szöveg sokat fog segíteni. Persze, nem ez a lényeg, hanem, hogy kurvára szép, monumentális, izgalmas, és noha a koncepciója eléggé a progrock nagyok megalomán dolgait idézik, Elgar végig érdekes és főleg mély tud maradni.

Gabriel Fauré - Requiem and Other Choral Music
faure_rewieum.jpg

Fauré 1890-es gyászmiséje kötelező anyag. Sima, tragikus, kifacsarja a faszod, megemeli a szellemed, elrepít a szentségbe, de meg is pihentet rendesen. Rövid, fél órás, de velős és kíméletlenül megborzongat, kiöli a színeket az életedből. A legfontosabb munkája, nincs egy felesleges hangja. A lemez végén van még egy kis mise, ami szintén kirúgja a lábad.      

Joseph Haydn - Missa in Angustiis
haydn.jpg

A legfaszább Haydn cumó, A teremtés elmehet a picsába, ez mindent aláz. Valamiért ezek az utolsó periódusos darabok mindig beütnek. Nincs az itt hallható Kyrie-nél nagyobb vágta. Egészen elképesztő svungja van, mégsem sietős, a tételeken belüli komoly hangulati váltásoknak köszönhetően ugyanis mindig hagyja leülepedni a repesztő dicsőséget. Én oda vagyok érte, totálisan fel tud pörgetni. Ahogy a zenekar rendre ráül a szólókra és a kórusokra, attól a hangfalak csak zokognak, akkora koksz árad.

 Wolfgang Amadeus Mozart - C-moll mise
mozartmessel.jpg

Wolfgang Amadeus Mozart - Requiem
mozartrequiem-vienna-big.jpg

Jó, ezek kurvára alapvető dolgok. Mondjuk azért, mert kurvára jók is.

Francis Poulenc - Stabat Mater / Gloria / Litanies a la Vierge Noire
poulenc.jpg

Ezt a gyűjteményes lemezt főképp a Stabat Mater miatt pakoltam ide. A keresztnél sínylődő Mária gyötrelmét bemutató visszatérő fergetegesen érzelmes himnusz alapvetően mindenkinek jól tudott állni, de Poulenc feldolgozása nem hiába lett agyonsztárolva. Első tétele totális agyfasz, és onnantól csak nyomul, a tragikus, drámai, és a könnyedebb minőségek között cikkcakkolva. A harmadik tétel viszont lesújt a picsába. Nagyon nagy az egész, utána pedig remek a Dicsőség is, amit én általában mindig túlságosan felemelőnek gondoltam a kelleténél - ezt sem bírom mindig. 

Thomas Tallis - Spem in Alium
mi0000999091.jpg

A rejtélyes, és kevéssé túlpörgetet Tallis 1570 körül megírta minden idők legnagyobb zenéjét. Innentől kezdve mindenki bekaphassa. A Spem in Alium csodájára nincsenek szavak. Ezt mindenkinek hallania kell, és mindenki hallani is fogja. Az első tétel felénél fogsz elkezdeni zokogni. Ha egyetlen lemezt szedsz le innen, akkor ez a motetta legyen az. Amúgy soha nem értettem, hogy Terrence Malick még miért nem használta fel egyetlen művét sem.

Giuseppe Verdi - Requiem
messa_da_requiem.jpg

A legizomszagúbb gyászmisék egyike, kőkemény passzírozásokkal van tele, galopp, eszelős kórustarolás, bődületes energia, Verdi bazdmeg lerohamozza a túlvilágot. Nagyon vagány, nagyon pörgős, de amikor lelassul, akkor esik csak le igazán, hogy Verdi mekkora zeneszerző volt. A Lacrymosa például akkorát üt a mellkasodra a végén, hogy az komolyan ijesztő. Gyönyörű, cipeled rá valakinek a sírját, kurva nehéz, de cipeled. A legjobb dolog úgy végighallgatni az egész Dies Irae-t, hogy ezt nem hiába Könnyezésnek nevezett darabot várod.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csakbennhajogerendazatto.blog.hu/api/trackback/id/tr628103008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

keszegtej 2015.11.24. 22:02:02

Csáó! Lehet, hogy csak én nem vettem észre, de megadnád kérlek a visszafejtési kulcsot? Vagy minden lemezhez más? Kéri a Mega.nz. Kösz!

cerebrolavato 2015.11.24. 22:05:48

jajaja én is éppen kezdtem írni ezt a kérést ...

ö 2015.11.25. 05:50:18

engedd meg, hogy kollaboráljak:

toru takemitsu @ steven schick
www.youtube.com/watch?v=kWipy3Q6gAI

debussy @ bernstein
www.youtube.com/watch?v=Rpw4-J49auQ

DaiNiEr 2015.11.25. 09:34:11

Ha nem pusztulna el a lelketek, akkor ebbe is füleljetek bele, a fúvós nyitány mindent eldobtok, ami a kezetekben van: Olivier Messiaen: L'Ascension
www.youtube.com/watch?v=aPt93AgH4lY

busoka 2015.11.25. 11:07:43

Pár hónapja én is pont így voltam, semmi más zenét nem bírtam hallgatni, ezeket ajánlanám:

Anton Webern- Passacaglia für grosses Orchester op 1 (ő egyébként is elég elborult dolgokat írt)

Lutosławski - Concerto for Cello

Yuja Wang-ot, amikor Prokofiev-et, vagy Rachmaninoff-ot játszik

jószívvel. · http://csakbennhajogerendazatto.blog.hu/ 2015.11.28. 15:53:02

Javítottam a linkeket ám, de szerintem a facebook csoportot használjátok legközelebb, mert én nem nézem itt a kommenteket.
süti beállítások módosítása