A többek közt Grave Miasma, Deströyer 666, Sarpanitum, Woodensthone tagokból álló angol négyes a Morbid Angel, Incantation, Immolation (vagy az újabbak közül a Dead Congregation) féle fortyogó, sötét halálmetál vonalon mozog debütlemezével, a háromnegyed órás anyagot én már láttam felbukkanni év legjobb death metal lemezei listán is.
Bat cave inspired Deathrock from Brisbane, Australia. Ezzel nagyjából mindent el is mondtam, dehát a jó gótrokk mindig jól jön. Állítólag annyira meg vannak menve, hogy bevételük egy részét is egy denevérek megsegítésére létrejött szervezetnek nyomják. Ez az első nagylemezük (igazság szerint még tavaly évvégén kijött), de 13 Bats néven már egy ideje pókhálóznak, Peter Murphy ausaztrál turnáján meg ők voltak az előzenekar.
Többször is volt már az észak-dakotai stonerdoom-rock zenekar (legutóbb a Wo Fattel közös split), új nagylemezükön extra nincs, cserébe csak 35 perc, annyit meg még akkor is meg lehet hallgatni, ha szar. Mondjuk nem az.
A Tombstones is északról görgeti a riffeket, viszont nem svédföldről, hanem norvégiából. Ez már a negyedik nagylemezük, hat dal, 56 perc, ha Sleepista vagy, szereted az olyanokat mint a Monolord, a Conan, meg a nagy vastag gitározásokat, szedjed, az Oceans of Consciousnessben még egy kis black metalos témázgatást is bedobnak.
A mai második göteborgi zenekar a svédekre jellemző minőségben tolja a skandináv d-beatet, bandcampről viheted ingyen, ha bírod a neocrustot, akkor azért nullért eléggé megéri.
Amolyan időhúzó kiadvány három új dallal, a klasszikus A Profound Hatred Man újrafelvételével, és Sheer Terror, Excel, A Chorus of Disapproval, Propagandhi feldolgozásokkal. Remélem jövőre jön egy Reach Beyond the Sun szintű LP is.
Az NDK-ból származó zenekar idén nyáron kijött harmadik nagylemeze. Alapvetően skandinávos halálmetál fröcsköl, crustos, punkos attittűddel, a Boss HM-2 meg úgy repeszt, mint szűlővárosuk, Drezda felett a szövetséges bombák a második világháborúban.
Pár Boston környéki arc verődött össze itt hogy elszállós, stoneres rokkzenét nyomjanak, az Elder dobosa, a Black Pyramid gitárosa, a Roadsaw énekese, és a Rozamov basszerosa. Nekem kicsit sok a pszihedélia, de aki ezt szereti, annak tetszeni fog.
Nagy lesz az öröm a jászsági fejőlányok körében, felkerült a falu hátán felkapaszkodott, Magyarország Nemzeti Hardcore (?) zenekarának jövőre megjelenő lemezéből egy webrip. Hogy egészen őszinte legyek, nekem a lemez első öt másodpercétől már felfordult a gyomrom, bár nyilván nem is hozzám szól. Be is dobom lehet az In My Time kislemezt...
Nyilván mindenki egy újabb svéd retro-rock lemezre vágyik, de hát ez van, jók a témában. A két csaj/két bajszos fickó felállású göteborgi négyes lemezét olyan négy-öt pörgetéssel nagyon kellemesre lehet hallgatni, a nyilvánvaló 70-es évekbeli hard rock hatások mellett ott van bennük az MC5 és a Hella féle skandi-rock n' roll is, co-producerként Nicke Andersson fel is van tüntetve.
Ma született száz éve Frank Sinatra.
Lengyel banda ortodox szláv liturgiát olvaszt egybe black metállal,
de kicsit ott van benne a doom és a post-metal is.
Ezt ma reggel találtam, teljesen agyhűlt, holland vadulás tavalyról: trópusi fuzz, pszichedelikus funk, horrorisztikus rock and roll afrikai és dél-amerikai ritmusokkal, savas elektronikával, anarchista hevülettel. Jóideje a legnagyobb hangulat!
Valamikor száz éve lehet, hogy kiraktam már a nagyszerű Mama Tick egyetlen nagylemezét, de az is lehet, hogy nem. Kurvára nem emlékszem, mindenesetre most itt vannak, és ledarálják az orcátokat. A Mama Tick pszichotikus, őrült, igazi, tradicionális, hamisítatlan nemi beteg pisaszagú szemét noise rockot játszott. Sarokba szorít, lehúzza a gatyád, és nem múló sebeket ejt. Kibaszott vad gané egy banda volt, és aki nem képes elkattanni a Friendy Neighbor című dalukra (személyes kedvencem), vagy az Action Cityre, az nem szereti a noise rockot.
Odabent meg pár kisebb kiadványuk van.
Scott Weiland (1967-2015) emlékére.
Nyugodjék békében!
A leedsi Formes érdekes ötvözetet kalapácsolt ki magának: zenéjükhöz a mai metál szinte minden alműfaja hozzátette a magáét, de a végeredmény nemcsak hallgatható, hanem kifejezetten élvezetes lett. Sötét hangulatú LDS-trip, bő negyven percben.
Klasszikus hetvenes évekbeli rock, napjaink bluesba mártott fuzzy desert rockjával megtűzdelve. Műfajában az idei év egyik legjobbja, Manchesterből. A Fu Manchu, a Clutch, az Orange Goblin és a Scissorfight rajongói komálni fogják.
Ez nem tudom, hogy mi a faszom, de le is szarom.
Ezt miért felejtettük el. Kurva jók, mint mindig.
A tökös londoni garázspunkerek negyedik nagylemeze, megjelent kábé május magasságában, a masterelést Hajji Husayn (Red Dons) végezte.
Dallamos rock and roll.
Új, de mégsem: ritka és kiadatlan felvételek gyűjteménye.
Korábban / Még korábban / Fács / Hiv / Tábor
Kellemes adventet, feleim.
Lenyűgöző pszichedelikus rock Wellingtonból. Nosztalgia, az van rendesen. Sámánkeringő a The Doors ízeivel, csak hát ugye nagyjából minden ilyesmi jobb, mint a The Doors. A Full Moon Fiasco legalábbis simán. Faszom a The Doorsba. Hallgassátok meg, nagyon el van mosva, és nagyon el fog mosni, de nem az öncélúan szétpapírozott szétesések útján-módján. Ezek dalok. Nincs jobb, mint a befűtött vackodban járni a dervisköröket egy ilyen patent lemez patent szerzeményeire.
Nem vagyok nagy híve a single lemezeknek, de a kanadai Casper Skulls két akkora punk slágert írt, hogy azt nem hagyhatjuk szó nélkül.
A londoni Beardmore bemutatkozó nagylemezén izgalmas blues-alt-southern-grunge-hard rock hallható, és ha ez nem lenne elég, akkor hozzáteszem azt is, hogy mindezt ingyen adja Bandcamp-oldalán.
A francia Mathusalem elképesztő módon keveri egymással
a doomos-desert rockos elszállásokat a horroros zajokkal és hangulatelemekkel.
Miután kikomolykodtuk magunkat, jöhet a folytatás
egy háromlemezes, gyűjteményes koncertalbum képében.
