
A Rockbeat Records munkatársai tavaly az archívumok mélyére ástak, ahol közel száz, az (többnyire) ismeretlenségében is tökéletes, a camp-et nyíltan felvállaló hatvanas évekbeli felvételt találtak. Boldog Halloweent mindenkinek! Csokit vagy csalunk!

A Rockbeat Records munkatársai tavaly az archívumok mélyére ástak, ahol közel száz, az (többnyire) ismeretlenségében is tökéletes, a camp-et nyíltan felvállaló hatvanas évekbeli felvételt találtak. Boldog Halloweent mindenkinek! Csokit vagy csalunk!
Sallai Laci (The Somersault Boy, Zombie Girlfriend, Szabó Benedek és a Galaxisok, stb.) új projektje. Ezúttal is rendkívül szerethető a cucc, viszont most a sok szinti dominál a háttérben, mintsem a punkos gitárok. Én meg vagyok győzve, képtelenség ehhez nem viszonyulni pozitívan.
Tavaly már bemutattam a svéd death metal első hullámához tartozó, lemezig soha el nem jutó kultikus Nirvana 2002 két tagját is magába foglaló Under the Church bemutatkozó EP-ét, most itt a kiváló borítóba (Mattias Frisk, a Ghostnak is csinált két kislemezborítót) rakott első nagylemez is. Tavaly óta élőben két gitáros segíti őket, egyikük a szintén kultikus Merciless-ben, másikuk a meglepő módon szintén kultikus, nagyon korai Morbidban gitározott. Ez is, akárcsak a Bastard Grave lemeze, Pulverised kiadvány.
Debütlemez svédországból, nyilván a név, a borító, és a kiadó (Pulverised) alapján nem nem nehéz rájönni hogy mi a játék neve. Természetesen old school svédhalál...
Új My Disco lemez nem mindennap jön ki. Már nem is emlékszem, hogy mikor posztoltam a diszkográfiájukat, azóta pedig semmit nem adtak ki. Szóval kibaszott örömünnep ez a nap. És részemről - ha jól nézem - nem is várok már idén semmilyen lemezt. Ja, egyébként továbbra is szép és súlyos csendekkel, levegőkkel taglózó művi, minimál, és sötét post-punkról van szó, amit nem lehet felületesen hallgatni. Kibaszott nagy tudósok, és döbbenetes ereje van ennek a lemeznek.
Új Intronaut, intelligens modern progresszív metálosoknak az esti tea mellé. A borító szép.
Ismeritek a finn Radiopuhelimetet, ami a világ egyik legnagyobb bandája? Tényleg nem? Pedig tényleg az. Na, az ő előzmény-zenekaruknak tekinthető a Kansanturvamusiikkikomissio (vagy csak szimplán KTMK), ami a nyolcvanas évek finn undergroundjának egyik legfontosabb formációja volt; egyedi, formabontó, mégis vérbő punk/hardcore zenével, amely ugyanakkor már mindent megmutatott a későbbi Radiopuhelimet rock'n'rollba oltott noise rockjából. Akkora alapvetés, hogy nincs még egy ilyen. Ezen kívül van még egy minialbumuk, az is jó ennyire, és talán azt is kirakom majd valamikor. Egyébként ezt a lemezt a honlapjukról is le tudjátok tölteni, ott viszont csak 128-as bitsűrűséggel van fent, elég régóta.
Emlékeztek még a jobb híján heavy/stoner/doom/stb címkékbe gyömöszölt oaklandi metálkvartettre? Na, itt az új lemezük, producer: Billy Anderson.
A Flavor Crystals az Ikervárosok nagyobbikának, Minneapolisnak a szülötte. Saját bevallásuk szerint zenéjük "minimal drone és csilingelés, levegővel és annak hullámzásával megtöltve". Ha közérthetőbben fogalmazunk, akkor inkább úgy mondom, hogy indie rockkal és shoegaze-zel beoltott távolba merengő soft space rock - ami ugyanolyan hülyeségnek hangzik. Mindegy, csekira:
Álljon itt ez a lemez a derült égből. Nem sok előzményt tudok mondani a japán bandáról: 2013-ban alakultak, megjelentettek két kislemezt, idén októberben pedig jelen bemutatkozó albumukat. Sokrétű, tömény effektrengeteg, súlyos repetitív alapokra. Rendkívül egyben van az egész, íve van az albumnak.
A véletlen sodort össze minket, ezért lehettek itt múlt héten, amikor is szűk harmincnéhány kollégának rendeztek váratlan szónikus rombolást a ShowBarlangban. Sajnálhatja, aki nem volt, egyben nagyon remélem, hogy járnak még erre, mert váratlanul jó volt.
Negyedik nagylemezét adta ki Olympia közkedvelt lo-fi/indie rock/country/post-punk duója, a Gun Outfit.
Ugyanaz a történet, mint vasárnap, csak ezúttal a rövidebb formátumra fókuszálva. És még mindig rengeteg van. A középső három lemez self-titled, azért nem adtam nekik címet.
A Sexwitch gyakorlatilag Natasha Khan (aka Bat for Lashes) és a TOY, mint háttérzenekar. Közös projektjükben összehoztak egy minőségre frankó, zeneileg pedig savban megmártogatott, sötét hangulatú, az utópunksággal is kacérkodó hatszámos albumot. A dalok alapjaiként (az albumzáró nyugat-európai eredetű War in Peace kivételével) közel-keleti altatódalok szolgáltak. A Halloween-szezon ideális nyitólemeze.
Istókhalmi rockerek eljátszanak mindent, ami a blues rocktól a desert rockig belefér.
Nagyon szikla.
Gahan és a Soulsavers előző közös munkáját, a 2012-es The Light the Dead See albumot nagyon szerettem. Remélem, hogy ezúttal is valami hasonlóan varázslatos dolgot hoztak tető alá.
Idén májusban azt írtam róluk, hogy basznak ezek új albumot kiadni, erre nemrég előrukkoltak ezzel. Gyakrabban kéne elégedetlenkednem, azt hiszem.
Bár ez még mindig nem nagylemez ettől a király bandától, azért a semminél csak több.
Tavaly óta ki akarom rakni ezt a kislemezt, mert ez az öt dal bebizonyítja, hogy New York a világ kulturális fővárosa. Olyan, mintha a Flipper és a Cows elérzékenyülne. Két tőről metszett fasztaposó noise rock gányság közé basznak három érzékenyebb, de maróan cinikus zajpunk tillárom-tilláromot, te pedig csak próbálod nyelni a megkapó dallamaik mögül áradó friss és eredeti szarlét. Zseniális.
Egyszer, bulis, önfeledt, dallamos nyugati parti punk rock lemez 2007-ből. Elbaszott punkrománcok margójára, bebaszós, zúzódásos, gyors, feszes, elragadó és poénkodós cucc (zseniális számcímekkel), ami fel tud pumpálni rendesen. Mindenki énekel, mindenki pogózik, részegen öleled át a szeretteidet, hazafelé a szomszéd lábtörlőjére hugyozol, másnap reggel pedig nevetve ébredsz.
Mert ezt a lemezt még sosem posztoltuk,
pedig a 2000-es Secret South a 16 Lóerő talán legjobb munkája.
Soha nem végeznénk, ha egyenként mutogatnám meg ezeket, úgyhogy hejhó, lendüljünk bele! Még így is rengeteg zajrock maradt, amit elétek szeretnék tárni, de azért igyekszem. Az itt található bandákban csak két dolog közös: kivétel nélkül faszák és mind első(nagy)lemezesek. Maga a poszt abszolút puritán, semmi vélemény, semmi videó (csak a fenti), ilyesmire most nincs idő.
Folytatás lehetséges.
Két éve a Har Nevo kapcsán (Bandcamp) már találkoztunk
a The Black Heart Rebellionnnal, most pedig megjött az új nagylemezük.
Egyelőre csak 192 kbps. Officiále.

1995. október 24-én jelent meg a The Smashing Pumpkins fő művének bizonyult Mellon Collie.
A dupla lemezt nevezték már az "X generáció The Wall-jának is", ami minimum félrevezető.
A linkek mögött a 2012-ben újrakevert változatokat találjátok:
Dawn to Dusk (CD 1) / Twiligh to Starlight (CD 2)
Klipek: a technicolor Tonight, Tonight, a kamaszkor-idéző 1979, a művészkedő 33,
és beborult Butterfly, amiben Billy Corgan még nem volt kopaszkutya:
Új Corrections House, a felállás ugyanaz (Mike IX Williams - Scott Kelly - Bruce Lamont - Sanford Parker).