Megjelent egy ilyen. Aki az elődjét (Valley of the Snake, 2015 - frissült a linkje) szerette, mint én, annak nem lesz nagyon sok baja ezzel sem. Horror helyett ezúttal űrbéli a csomagolás, nem véletlenül. A 2012-es debütálás (Ouroboros) ingyenes osztogatása időközben megszűnt. A folytatásban az és a…
Itt az új háromdalos Ulver EP, rajta egy kiváló The Power of Love feldolgozással és két szintén kiváló saját dallal, amik abszolút nem ütnek el a Frankie Goes to Hollywood slágertől. Megmondom őszintén, nekem a Nattens Madrigal óta semmi nem tetszett tőlük ennyire mint ez, bár ez inkább betudható a…
A bristoli Warrior Pope az év talán legnagyobb meglepetése. A brit banda ugyanis a doomtól a post-rockig tucatnyi szubzsánert és hangulatot gyúr egybe játszi könnyedséggel, miközben erőlködésnek még nyomát sem érezni a négy monumentális szerzeményben. A pontot az teszi fel az i-re, hogy mindez akár…
A Processzió Chile - bár mára már félsvéddé váltak, volt In Solitude, Grave Pleasures, Tsjuder tagokkal - elsőszámú doom exportcikke, ez meg a harmadik nagylemezük, rajta patinás, Candlemass vénás melodramatikus doommal, egy adagnyi nyolcvanas évekbeli heavy metalos hatásal. A borító, na az megérne…
Ancient Methods másik idei lemeze. Úgy döntöttem, hogy apránként kicsurgatom a cuccait. Keményebb, pőrébb, nyersebb, és aszociálisabb mint a The Asking Breath Comes to Each, légkalapáccsal vési a homlokodba a harmadik szemet. Mondjuk, lesz ez még így se, ha időrendben visszafele haladva posztolgatom…