Na, srácok, hét évvel a bámulatos Periphery után a Black Moth Super Rainbow szintikirálynője újra lemezt adott ki, és újra bámulatosat. Párszor már meghallgattam, a közepénél már bőven az ölemben fekszik a lelkem és csak simogatom és simogatom. Könnyekig megható, megtisztító, katartikus ambient ez is, sok-sok zongorahanggal, sok-sok érzéssel és mély, kíméletlen, fájdalmas, megváltó tisztasággal. Mestermű, nem egyéb.
Aki nem ismerte eddig, annak a Periphery-t is ideraktam:
