Bónusz kislemez a nagylemez mellé. 

Személy szerint már nagyon vártam a szociopata Niklas Kvarforth vezette elmebeteg csoportosulás új anyagát. Felszabadult lemezt sikerült összehozni, árad belőle a szeretet és a jókedv szokás szerint. Vendégként beugrott Csihar, Mániákus az ex-Mayhem károgó, sőt még a fütyifaló…

A Tamikrest harmadik nagylemezével egyértelműen lekörözte mesterét, a szintén mali Tinariwent. Az album címe egyébként azt jelenti: nővérek, mert az értők szerint a szövegek itt és most a tuareg nők életéről szólnak. Nem ragozom, hogy kelet és nyugat, horizonttágítás és stílusötvözet, csöndes…

Tizenhét évvel a harmadik, Among My Swan című nagylemez után végre megérkezett a Mazzy Star negyedik albuma. Ezzel hellyel-közzel még a Guns N'Rosest is lekörözték (ha a feldolgozásokat tartalmazó The Spaghetti Incidentet nem tekintjük "rendes" nagylemeznek, akkor a Chinese Democracy 17, ha igen,…

A Head Up High kapcsán jutott eszembe, hogy a májusi megjelenés óta a False Idolst jópárszor hallgattam, és ki is akartam rakni, csak csúszott a dolog. Ugyanúgy, mint a Morcheeba esetében, Trickynél is lehet fikázni, hogy "ez már nem olyan, mint az első három (vagy öt) nagylemez", de minek?…

A HBS voltaképpen Ben Shepherd (született: Hunter Benedict Shepherd), az In Deep Owl pedig az első szólólemeze. A dalok egy része sötét hangulatú, esős napokra való akusztikus szerzemény, míg másik felük rockosabb (ez alatt amolyan Ben-féle melankólikás, vagy jammelős rockot kell…

A japán zeneszerző/zongorista és az amerikai elektronikus zenész/kiadóalapító először 2006-ban dolgozott egymással, amikor Deupree-t meghívták, hogy készítsen remixet Sakamoto Chasm című albumának egyik számához. Az együttműködés nemcsak jól sikerült, hanem szárba is szökkent: Dupree ezután Sakamoto…

Kara ausztrál születésű Los Angeles-i lány, aki remek dalszerző, frankón gitározik, csodásan énekel, és nagyon szép. Bluest illetve blues rockot rejt második nagylemeze, ahol a gitárok és a harmónika mellett egy-két számban a zongora is megszólal, amin megtalálható két…

Igazán kedvelem a dán elektronikát. Első hallgatásra kicsit felemás érzéseim vannak az anyaggal kapcsolatban, de az ismételten elmondható, hogy igen változatos és hangulatos anyagot pakolt össze a srác.  hivatalos/fész

Biztos lesz majd egy valag szakfasz, aki lehordja ezt is.

Úgy látszik. Seattle-ben setét metál is terem, méghozzá nagyon is jó! Többször írtam már, hogy black ügyekben nem vagyok szakavatott, így csak azt tudom eldönteni, mi az ami tetszik. Egyik ilyen tetszős banda az A God or an Other, ami saját bevallása szerint atmoszférikus, illetve…

Néhány dolog nem változik az ember életében, ilyen például a New Model Army iránti rajongás is. Októberben koncert, ott élőben is bemutatják ezeket az új dalokat.

Mocsok hideg van kint és bent is, ezért vérpezsdítőnek hallgassatok egy kis afrobeatet a hetvenes évekből! Akit érdekel a második része is, szóljon!

Hallgassátok meg Poly Styrene szólólemezeit, terjesszétek az emlékét, ne álljatok meg a Spexnél. Mindkét lemez - a köztük eltelt harmincegy kibaszott év ellenére - nagyon eklektikus, és a jó értelemben. Poly mindkettőn műfajokkal játszik-kísérletezik, és teszi ezt…

Valamiért nem mond semmit a nevük, mi? Pedig ezek a skótok kísérték a Nirvana-t Európában. Amúgy meg tízezer másik együttessel egyetemben őket is szokás a grunge első előfutárainak nevezni. Kibaszottul mindegy. A lényeg az, hogy a The Cateran hatalmas zenét játszott, és ugyan…

Első hallásra majdnem olyan jónak tűnik, mint a Conqueror.

Az 1979 óta létező Blue Orchids a brit posztpunk első hullámával jött, látott, de sajnos nem győzött. Túl sok nagyszerű lemez született akkoriban, és a világ nem figyelt fel rájuk. Ami azért is szomorú, mert a 82-es The Greatest Hit a műfaj egyik ékköve, ott kellene legyen…

A Protomartyr tavalyi első lemeze első hallásra hibátlan. Úgy szól, mintha a vén fasz Mark E. Smith azt mondaná néhány lelkes detroiti (ennélfogva Stooges-mániás) punk srácnak, hogy „figyeljetek ide kis pöcsök, ti egész jól nyomjátok, beszállok hozzátok”. Pedig jobban…

A temesvári Methadone Skies második nagylemezén megmutatja, hogyan kell 2013-ban progger és space-es elemekkel megvadított sztóner rockot tolni. Ha kedvenceid közé tartozik a Monkey 3, az Earthless, a Colour Haze vagy a Causa Sui, akkor hamarosan őket is szeretni fogod. Enter The Void by Methadone…

A finn The Fërtility Cült idén kiadott albumán is kérődzök már egy ideje, mert több hallgatás után is nehéz jellemezni. A magukat pszichedelikus rockerekként meghatározó együttes egyéni módon fúzionáltatja egymással a sztóner, a doom és a jazz legjobb megoldásait. És itt nem valami bárjazzre kell…

A chicagoi Running nemcsak zenéjében, hozzáállásában is punk: no Facebook, no Tumblr, no Twitter, és még a chicagoi punk bandák felsorolásában sem találtam meg őket. Pedig a Vaguely Ethnic bőven megér egy misét: az alig több, mint 20 perces album tökéletesen házasítja össze…

A friscoi Terry Malts idei második, címével egy régi Neil Young albumra (Everybody Knows This is Nowhere, 1969) hajazó nagylemeze ott folytatja, ahol a tavalyi Killing Time abbahagyta: garázsos (post-)punkja mintha a Ramones és a Joy Division közös jammelésén született volna. Energikus,…

A Fang első két nagylemeze az amerikai punk/hardcore történetének legmostohábban kezelt darabjai közé tartozik, kevés ilyen pimasz-mocskos-beleszarós-zabolátlan-felszabadult lemez született, pedig akkoriban aztán tényleg nagy dolgok mentek ott végbe. Képzeld el a Black Flag-et, amint…