A chicagoi Running nemcsak zenéjében, hozzáállásában is punk: no Facebook, no Tumblr, no Twitter, és még a chicagoi punk bandák felsorolásában sem találtam meg őket. Pedig a Vaguely Ethnic bőven megér egy misét: az alig több, mint 20 perces album tökéletesen házasítja össze egymással a noise-ot és és punkot, és közben mégis grúvos és feszes, néhol pedig savasan szóló. Az idei év sokadik meglepetése, amivel talán még az év végi listaállításnál is számolni kell majd.