A japán zeneszerző/zongorista és az amerikai elektronikus zenész/kiadóalapító először 2006-ban dolgozott egymással, amikor Deupree-t meghívták, hogy készítsen remixet Sakamoto Chasm című albumának egyik számához. Az együttműködés nemcsak jól sikerült, hanem szárba is szökkent: Dupree ezután Sakamoto két projektjében is részt vett, idén pedig kiadtak egy közös nagylemezt.

A Disappearance ambient elektro-akusztikája - bármilyen elcsépeltnek is hangzik, de - egy nem létező film zenéjeként is értelmezhető, melynek textúráját a visszafogott (helyenként drone-os) elektronika és a zongora hangjai együttesen úgy alakítják ki, hogy a hangok és a csöndek egyformán fontos összetevői. Az első hallgatáskor kifejezetten úgy éreztem, hogy a magány és az elszigeteltség öltött testet a 45 perces album öt tételében. A későbbi fülelések során viszont felfedeztem, hogy a hanganyagban legalább annyira jelen van meditatív és világszemlelő érzet is, mint a korábban érzett két másik.