A friscoi Terry Malts idei második, címével egy régi Neil Young albumra (Everybody Knows This is Nowhere, 1969) hajazó nagylemeze ott folytatja, ahol a tavalyi Killing Time abbahagyta: garázsos (post-)punkja mintha a Ramones és a Joy Division közös jammelésén született volna. Energikus, amikor kell, és flegmán életunt, amikor arra van szükség. Néha pedig egyszerre mindkettő, mint ebben a számban:
