Jószívvel pénteki UK Subs posztja eszembe juttatta honnan is jöttem, és a múltidézés közepette bevillant a GBH (na jó, Charged G.B.H.) neve, akiket szintén nagyon csipáztam akkoriban. A korai kislemezekkel és az első két albummal a nihilista, tipikusan brit, agresszív lumpenpunk…

Az 1980 és 1981 között létező S.O.A. (State of Alert) volt Henry Rollins első együttese (még Henry Garfield néven nyomta). Sokak szerint meghatározta a '80-as évek amerikai hardcore színterét. Szerintem ez simán túlzás, a S.O.A. sokkal inkább egy kis ékkő, amit nem is…

The National - Alligator (2005) The National - Boxer (2007) Három éve brucewayne kollegának köszönhetően a blogon ismertem meg az Ohioban alakult, de azóta már New York-i The National borongós hangulatú muzsikáját (köszi érte!). Ami aztán úgy megtetszett, hogy beszereztem az…

Gondolom McCarthy nem igazán igényel nagy bemutatást. Ha valakinek esetleg vakfoltjai lennének, annak irány a Nitzer Ebb. Első szólóban előadott nagylemezén McCarthy kicsit eltávolodik az indusztriális sötétségektől, ami nyilván meglepő lehet a Nitzer Ebb rajongóinak (bár az…

Jó ebédhez szól az Øre - csak mert szeretitek. Korábbanok / Űr / Arc / Hivatali

A zenéjén kívül azt bírom a legjobban ebben a fasziban, hogy nem szeret a babérjain ülni. Tavaly is kiadott például három nem is akármilyen lemezt.

"Csak" egy újabb rokklemez északról, természetesen a svédektől. A 70-es évtizedtől a 90-esig tartó hatásokkal, a The Stooges-től és az MC5-tól a Glueciferig, és a Payin' the Dues környéki The Hellacoptersig. Az óriási Rozzy Randallékhoz állnak elég közel, bár azért itt nem…

Az új Devil May Cry játék csapkodósabb részeihez a Combichrist csinált zenét. Mivel ez 13 dalt jelent, ezért a No Redemption egy új Combichrist lemezként is működik. Megint kitettek magukért, és értem én, hogy ehhez a játékhoz metálban gondolkodtak, de engem kicsit zavar, hogy…

Kitaláltam egy tök jót. Az elkövetkező pár napban - ha el nem felejtem - apránként, egyesével kirakosgatom a UK Subs lemezeit, mert elég fontos társaság. És Charlie Harper egy kibaszott úr. Itt is az első, a brit punk első hullámának éléről, 1979-ből. Felesleges róla…

A brit Seefeel a kilencvenes évek eleje óta alkot, de hála a magasságosnak, nem minden héten adtak ki lemezt (sőt). Lenyűgöző zenei világukat pedig kifejezetten nehéz megfogni, vagy leírni. De majd csak lesz valahogy. Polyfusia Az első két kislemez egyben. Quique Első lemezük…

Riders in the Long Black Parade Between the Idea and the Reality...Falls the Shadow Szerintem a The Alley Cats két nagylemeze kihagyhatatlan alapvetés. Valahogy, valamiért a The Zarkons-t nem szokás velük együtt emlegetni, pedig lényegében alig telt el idő a két formáció…

Fogalmam sincs mikor, de a Barnburner lemezt már bemutattam. Most itt van új linkkel, és alig várja, hogy szétmorzsolhassa az arra vállalkozók arccsontját. A Rub viszont még nem került sorra, szóval pótlom, itt van, és alig várja, hogy szétmorzsolhassa az arra vállalkozók…

A londoni társulat tavalyi bemutatkozó lemeze maga a revitalizált rocktörténelem: mintha a hatvanas évek végéről itt maradt hippik játszanák a nyolcvanas évek rockját. Ennek megfelelően a "mindent-egyben" elve érvényesül: zenéjükben egyaránt jelen van a motorikus kraut, a 'szihedélia hatvanas…

Már az albumnyitó Bathroom Laughternél majdnem összeörömködtem magam - és a fíling a 35 perces lemez hátralévő részében csak fokozódott. Sub Pop ide vagy oda, a Honeys egyszerre lo-fi és mocsokkal telten sludgy, miközben a noise-ról sem feledkezik meg. Mire a végére érsz, a…

Ezek a srácok is csak jobbak lettek az előző lemezük óta. Az egész album olyan, mintha egy nagyon könnyed, de összeszedett White Denim vette volna fel. Laza soul-os elhajlás, fülbemászó napsütötte slágerek, dögös garázsrockolás. Lényegében hibátlan.

A sokat megélt francia jómunkásemberek négy év szünet után tavaly jelentkeztek ismét nagylemezzel, ami eddig kimaradt. Most viszont nincs menekvés, lesújtanak jól! Korábban / Officiál / SajátŰr

Ezek a francia fiatalok egy split után egy rendkívül kiérlelt, összeszedett debütlemezzel álltak elő, a d-ütemeket sok  dallamos heavy gitárral kísérő, modern hardcore hatásokat is mutató tíz számos anyagból söpör az energia. Aki vonzódik az efféle zenékhez ki ne hagyja.…

Anyám mindig azt mondja, ne bízzak a hipszterekben. Ennek ellenére nekem a két évvel ezelőtti Epoch is tetszett, és a Dustwalkert hallgatva is rázom a tükör előtt. Egy próbát még a köpködőknek is megér. Fácse / Szpácse  

Lengyel barátaink új nagylemezzel köszöntötték a 2013-as évet. Hallga' csak! Korábbanok / Hivatalos / Fácse / Szpész

A Joel Grind név gondolom nem sokat mond, de ha azt mondom hogy ő a Toxic Holocaust frontembere, úgy biztos többet. Az ihletet itt is ugyanonnan veszi, csak még nyersebben és moslékabbul, Venom-Motörhead-korai Bathory (a lemez címe árulkodó) keverék ez, nagy adag hanyag punk-rock n' roll…

Cecil Otter és Swiss Andy kurva jó kis kísérlete. Szerintem a cím és a zárójel mindent elmond, amit tudni kell erről a lemezről. Nem szoktam ilyeneket csinálni, de itt egy nagyon szép leírás a lemezről.

Na, és akkor itt vannak a Doomtree-lemezek.  False Hopes Doomtree Doomtree Blowout / False Hopes 13 XV No Kings

A Gayngs egy ikervárosoki project, Leginkább Bon Iver, Megafaun, Solid Gold, és Doomtree tagok szüleménye (de vannak itt. Olyan kibaszottul zseniálisan elsimult, soul-, pop-, R&B-, blues-hatású soft-rock, hogy nem fogod tudni eldönteni, hogy most akkor füvet szívj, aludj, vagy dugj,…

Matt Mondanile új - sorban a 173. - lemeze is megérkezett. Korábban itt és itt. Új feltöltést kérni ér.

A semmiből (legalábbis számomra) felbukkant egy új Robot Lords of Tokyo lemez. A nevüket ugye a Clutch ihlette, a borítót a Love Gun, plusz van rajta egy kurvajó Cinderella - Night Songs (!) feldolgozás. Whiskey, Blood and Napalm - 2008 / Self titled - 2006 / facebook /…

Jó, nyilván mindenki begyűjtötte már akit érdekel. De azért mégiscsak egy új Voivod lemezről van szó, legyen már itt. Nekem amúgy jobban tetszik, mint a 2009-es Infini. myspace / facebook / official >

Megérkezett az új Arbouretum nagylemez is, hogy szépeket álmodjatok! Korábbanok / Fácse / SajátŰr  

Hét elején befutott az új Hatebreed is. Meglepetés nélküli, a tőlük elvárható standard lemez, jól elturnézgatnak  majd vele, de a Satisfaction is the Death of Desire szintjét sajnos valószínűleg már soha nem fogják még csak megközelíteni sem. A borító szerintem…

Számomra megvan 2013 első komoly csalódása is az új Crashdiet lemez képében. Ugye most történt meg először, hogy ugyanaz énekelte fel a lemezt, aki az előzőt, úgy látszik jobban jártunk volna, ha megint énekest cserélnek - bár nem Simon Cruz lelkén szárad hogy pocsék a lemez.…

Mivel felvetődött az ötlet (részemről legalábbis), hogy I wanna deep throat you baby néven folytatjuk tovább, belépőm nem is lehet más, csak ennek a klasszikus filmnek a zenei anyaga, amivel Linda Lovelace szó szerint beszopta magát a filmtörténelembe, mint a klitoriszát a torkában…

Ha minden kocsmában ilyen jó zene szólna, lehet szívesebben tölteném ott az időmet - avagy újabb példa arra, hogy a hatvanas évek vége sem csak a hippikről meg a formálódó hard rockról szólt. Egyébként még két lemeze van Ram Johnnak, lehet, hogy majd egyszer  azokat is meghallgatom, de egyébként nem…

Barbár Patricia (bocs, ezt sosem tudom kihagyni) a 2008-as The Cole Porter Mix után öt évvel jelentkezett új anyaggal. Új élet, új kiadó, új zenésztársak: a megújult IWRYB!-hez pont illik első posztomnak. Pat zene- és dalszerzői vénája pedig semennyit sem kopott az…

A Vaz 2007-es kiadatlan lemeze. Elvileg idén tavasszal kiadják rendesen, és akkor talán durvábban is fog megszólalni. De aki szereti a Vaz-t és Erickson mestert (a Hammerhead még mindig a világ egyik legjobb együttese), az tuti rá fog csúszni erre a hiánypótló durvaságra. Jól fel…

Tök jól megdumáltuk a facebook-on, hogy szerintünk a Bad Religion '94 után eléggé kétes minőségű lemezeket adott ki. Én személy szerint régen nem hallgattam azokat a lemezeket, és kurvára nem is érdekelt a True North, inkább hatvanadszor is betoltam a No Controlt. Aztán persze…

Első Második A Hotline Miami egy kitűnő kis őrület, mindenkinek ajánlom, aki ünnepelné az erőszakot. És olyan kibaszott jó zenéje van, hogy a játékban csak azért akadtam el, mert inkább M.O.O.N.-ra táncoltam szét a seggem, aztán Sun Araw-ra pihentem, és így…

Gnod idei első kiadványán végtelennek tűnő, kíméletlenül beteg, totálisan idegtépő, csodálatosan kifacsart trance és electro agymosással borzolja a kedélyeket.  Nem győzöm isteníteni ezt az arcot, de aki kéren egy kiadós újrát a munkásságából, az nagyon szépen…

Az Ikervárosok hip-hopjának egyik alapköve, a Doomtree klán alapítója, és az egyik legnagyszerűbb előadó ebben a kis körben. Elképesztő dalokat ír, rengeteg zseniális hangmintával teleszarva. Amúgy szerintem a legbulisabb, legfánkibb, legstricibb és mindenképp az egyik…

A washingtoni Gas Huffer messzemenőkig hatalmas társaság volt. Koszos, poros, mégis tömör és zsíros megszólalású elmebajos rohadékok voltak. Garázsos nyikorgású, dekadens és kurvára ironikus zenéjükben tökéletesen elegyítették a mocsok punk-rockot a blues és délies rock…

Nem is olyan régen volt a Skywave, lényegében nekik köszönhetjük a shoegaze újjászületését. És azért az bizony elég érdekes, hogy a Skywave kétharmada (Paul Baker és John Fedowitz) megalapította a Ceremony-t, míg a harmadik tag (Oliver Ackermann) megszülte az A Place to Bury…

Akkor legyen már Skywave is. Lenyűgöző együttes volt. Az első lemezen zajos, nyers, lo-fi, utaztatós és merengősre szívott garázskoszos pop-rockban utaztak, leginkább a Medicine korai dolgainak nyomán, de jóval széttartóbban és meglepőbben. Aztán a másodikra elmentek a…