Jószívvel pénteki UK Subs posztja eszembe juttatta honnan is jöttem, és a múltidézés közepette bevillant a GBH (na jó, Charged G.B.H.) neve, akiket szintén nagyon csipáztam akkoriban. A korai kislemezekkel és az első két albummal a nihilista, tipikusan brit, agresszív lumpenpunk alapjait fektették le, néhány kortársukkal egyetemben. Nekem ebből a közegből mindig is ők voltak a kedvenceim. Harsányak voltak, cinikusak, bunkók, és szeretnivalók. Kissé Motörhead-ízű szélvészgyors attakjaiknak nehéz volt 18 évesen ellenállni, a Big Women című nóta például biztos lement nálam annak idején vagy ezerszer, fasza kis lengyel hamis kazettáról. De én még a későbbi, punkok által megköpködött, metálosok által pedig megmosolygott, speed / thrash / crossover hatású lemezeiken is tudtam találni jó dolgokat. Az undorító hétfőre való felkészüléshez most első nagylemezüket szemeltem ki. Régiónkban mindig is kedvelt volt ez a fajta punkzene (sőt, leginkább csak ez a típusú volt kedvelt), úgyhogy szerintem nem mutatok vele újat, de akinek mégis, az most még időben megismerheti, aztán jöhet a koncertre vért hányni. De addig is ugorjatok le néhány sörért, basszátok be az ablakot téglával, köpjétek le a rendőrt.
Hallgassátok szeretettel.