Ha minden kocsmában ilyen jó zene szólna, lehet szívesebben tölteném ott az időmet - avagy újabb példa arra, hogy a hatvanas évek vége sem csak a hippikről meg a formálódó hard rockról szólt. Egyébként még két lemeze van Ram Johnnak, lehet, hogy majd egyszer  azokat is meghallgatom, de egyébként nem gondolom, hogy ennél rosszabbak lennének, mivel a recept pofonegyszerű: szimpla blues sémák, csak mocskosan előadva.