A brit Seefeel a kilencvenes évek eleje óta alkot, de hála a magasságosnak, nem minden héten adtak ki lemezt (sőt). Lenyűgöző zenei világukat pedig kifejezetten nehéz megfogni, vagy leírni. De majd csak lesz valahogy.
Polyfusia
Az első két kislemez egyben.
Quique
Első lemezük zeneileg valahol az ambient, az álmoskás és mosolygós drone, a shoegaze, az electro-rock által lecsillapított post-rock köré tehető, s ezt a teljesen tömör, egységes, és kifejezetten egyéni kis képet tovább ragozza a dub és a minimál-techno elemek példaszerűen visszafogott használata. Elszállós, agytekerős, finom és nagyon érdekes utazás.
Starethrough EP
Succour
Második - már a Warp-nál megjelent - nagylemezük némileg tartja az első lemez hangvételét, de sokkal erősebben van itt jelen az IDM mélyeket lélegző tánca, az indusztriális törtek, a drogos dub altatás, a mély techno, az absztrakt hullámzás. De az arányok itt is zseniálisan mértek, az egész lemez annyira egyben van, annyira kifinomult és átgondolt, annyira elegánsan kábító, hogy arra szavak sincsenek. Őrületes teher tud lenni az elmének ez a minden hangjában fergeteges, és amúgy már-már klasszikus lemez.
(Ch-Vox)
A harmadik lemez egy évvel a második után látott napvilágot, és leginkább egy remek kis mellékvágányként azonosítható. Sötétebb, lebegősebb, csendesebb, szellősebb, mint az eddigiek. Főként az ambient- és a reptetős drone elemek által körülhatárolható színtiszta testen belüli űrbéliség.
Seefeel
A Seefeel '93-'96-ig egészen aktív volt. Sok szir-szar után ők is abbahagyták, szétmentek, összejöttek, ilyesmi. Aztán 15 évvel az akkor talán hattyúdalként is felfogott (Ch-Vox) után kiadták ezt a lemezt, szintén a Warp égisze alatt. Minden ott van rajta, amitől a Seefeel nagy lett. Ezen a - hozzájuk mérten rendkívül mozgalmas - lemezen is ott játszik a dub, a techno, az IDM, a electro nyűvés, az ambient és drone. Elvontabb, absztraktabb, kevésbé pihenésre való lemez, tele kísérletező pillanatokkal, totálisan széttekert dallamokkal, meglepő dolgokkal. Nehéz, de megéri.
