A londoni társulat tavalyi bemutatkozó lemeze maga a revitalizált rocktörténelem: mintha a hatvanas évek végéről itt maradt hippik játszanák a nyolcvanas évek rockját. Ennek megfelelően a "mindent-egyben" elve érvényesül: zenéjükben egyaránt jelen van a motorikus kraut, a 'szihedélia hatvanas évekbeli savmaradéka, a cipőbámulás gitárfüggönyös orrlógatása, és felkavart érzések tömkelege. Syd Barrett bólogatva villáz a felhője szélén, miközben mosolyog.
