Bennük azt szeretem, hogy mindegy, hogy az adott nagylemezen aktuálisan épp milyen stílusban fogant dalokat adnak közre, minden esetben már pár másodperc után tudja a hallgató, hogy ez a Kayo Dot. És ez most is így van.  Blasphemy by Kayo Dot

Ma töltötte be a tizenötöt. Fiatal még, viszont kerek az évforduló, és imádjuk.  

Ma harminc éves az Összeesküvés, avagy "I See Dead People".  

Nem sokkal A csendes vadász megfigyelése után a svéd Isole társadalmi kísérletbe fogott. Öt évbe tellett, amíg az eredmények elemzésével elkészültek, a végeredmény pedig egy durva disztópia lett. D Y S T Ω P I A by isole 

Küldeném mindenkinek, aki szereti Savannah Bárónőjét!  

Kis reggeli mészárlás az arra érdemeseknek.  The Furnaces of Palingenesia by Deathspell Omega

Nyolc év után Arcsi és Matyi második közös lemeze is megjelent!  

Húzós alapokra felépített überkircsi death/prog szólók, többszólamú vokál mellett váltott ének, a zenei végeredmény pedig egyenlő távolságot tart a korai Mastodontól és az érett Panterától. A tortára a tejszínhabot az érdekes ritmizálási megoldások, illetve a mélyben megbúvó dallamok fújják fel. A…

Révült, lebegő pszichós utazás, illetve mélabús, doomos nyomasztás - a Tronos első albumáról ezek a gondolatok jutottak eszembe az első füleléskor. Tegyük hozzá, hogy a trió egyben szupergroup is, amelyben a tagoknak sikerült háttérbe szorítaniuk a saját magukra/főbandáikra jellemző stiláris…

Talán vannak itt még true Hevy Devy-rajongók, akik lelkendeznek majd, hogy az Empath a májsztró magnum opusa - nekem egyelőre nincs türelmem 75 percnyi tömény progrockhoz. Érdemei elismerése mellett tehát posztérettnek nyilvánítom.  

A pennsylvania-i Rivers of Nihil harmadik albumán (is) a progresszív ügyeket keresztezi a technikás - helyenként poliritmiás agymenésekbe torkolló - halálmetállal. Évegyiklemeze. Szaxofon: van. Where Owls Know My Name by Rivers of Nihil 

Az idén megalakult Azusa a korábbi Dillinger Escape Plan basszeros Liam Wilson bandája, amely a progmat/post-hardcore/matchcore vizein evez. A zenei alapok fölött Eleni Zaifiriadou énekeslány mondja a magáét, akinek orgánuma Julie Christmas-éra emlékeztet - hangképzésileg ugyanis a suttogó…

Szerintem jobban sikerült, mint a két évvel ezelőtti Pure.  Cease The Day by IN THE WOODS...

Ékes francia és angol nyelven vezeti fel mötálját a kanadai Hands of Despair, zeneileg pedig a mindent-bele attitűd az alapvetésük. Összekevernek death-doom-sludge-stoner-black vonalon mindent, amit szeretnek, így az eredményt nyugodtan nevezhetjük akár progressive-nek is. Well of the Disquieted by…

Új koncertlemez az Opethtől, amelyen a régi számokban Okkerfej Mihály még hörög is!  

A Fanerozoikum a jelenlegi (és egyébként legutóbbi) eon a földtörténeti időszalagon, és az egyetlen, melyet kiterjedt és gazdag élővilág jellemez. A Paleozoikum ennek az eonnak a három ideje közül a legkorábbi, amely a Fanerozoikum kezdetétől 250 millió évvel ezelőttig tartott. Hat időszakra osztják…

Fortyogó halálba oltott belső homály, a disszonancia labirintusának útvesztőiben leselkedő rémségek, zsigertépő energialöketek: ez az aussie Convulsing második, szinte tökéletes albumának rövid összegzése. Zeneileg az Ulcerate találkozik náluk a Deathspell Omegával, a Portallal és az Altar of…

A lassan veteránnak számító Dragonauta ötödik lemezéről gyakorlatilag eltűntek az előző évtized sztónerikus-dúmszter témái, helyettük jelenleg feketeszerű és progger megközelítéssel élnek a zenészek. Ami nem is csoda, mert mostanra az eredeti tagok közül már csak Daniel Libedinsky gitárost találjuk…

A mai nap másik meglepetése, hogy a hetedik Madder Mortem nagylemez is befutott.  

A postás meghozta a 35 éves Voivod tizennegyedik nagylemezét.

A német Obscura nagyot alkotott: már a két évvel ezelőtti Akróasis sem volt piskóta, de a Diluvium köröket ver az előző lemezre. A basszusgitár olyan szépen szól, hogy sírni támad tőle kedvem. Ha komálod az olyan prog-tech-jazz-death bandákat, mint a Cynic, vagy a Human-időszakbeli Death, akkor ez…

Harminc éve rémisztget a Nagyi.  

A hetedik Redemption albumon új nótafa hallható, Ray Adler helyére ugyanis Tom S. Englund érkezett.  

 A Pan a közép-nyugati Michiganből érkezett hozzánk, és ismeri a Fradi-levest: muzsikájuk ugyanis egyaránt merít a death, a doom, a prog és a stoner metálok elemeiből. Ha ez első olvasatra nem lenne elég, akkor még hozzáteszem, hogy emellett van olyan daluk is (Litany Nocturnal), amelyben frankó…

Világ automatái, egyesüljetek!  

Csatakos sludge és Sabbath-imádó sztónerdoom keverékeként lehet megközelítőleg jellemezni a brightoni King Goat muzsikáját. Emellett némi proggerkedést is beleszőnek a dalaikba, de ez csak vékony hab a tortán. A lényeg az, hogy ebben a lemezben bőven van súly. Debt of Aeons by King Goat 

A From the Rooftops-tól az Eye to Eye-ig minden schlager egy helyen!  

A brit TesseracT első két albuma (One 2011, Altered State 2013) nem vált lejátszóm állandó vendégévé, de megjelenésük idején nem egyszer lepörögtek nálam. A 2015-ös Polaris viszont úgy ment el mellettem, mintha meg sem jelent volna. Ilyen előzmények után kíváncsian, és kicsit félve kezdtem el…

Az END francia banda, amely a hangulati prog/sludge metálban utazik. A példa nyilván sántít, de kb. olyasmit művelnek, amit egy Meshuggah-Tool-Godflesh hármas jammelésen hallhatnánk.  <a href="http://erynnondae.bandcamp.com/album/abandon-of-the-self"…

Két brit malacológus nemrég megjelentette negyedik kiáltványát. A manifesztum sűrű anyagát death, prog, tech, illetve doom források felhasználásával öntötték végső formába, és az alkotási folyamat során felhasználtak egy kevés sötét anyagot is. A nyolc fejezetre osztott nyilatkozat olyan fontos,…

Ha jól emlékszem, az észak-karolinai Between the Buried & Me először a Colors megjelenésének idején, 2007-ben kapott tőlünk posztot. Azóta sok víz lefolyt a Mississippin, és az Automata I a negyedik albumuk a színes lemez óta. Az Automata II-t idén nyárra ígéri a banda, és lényegében egy…

Míg a kilencvenes években a "heavy metal tehenészei" kifejezést meghallva mindenki a Panterára gondolt, ezt mostanában leginkább a zenéjében több alműfajt (is) ötvöző, és egyszerűen csak progresszív metalként cimkézett Oceans of Slumberre értik. Akiknek most jelenik meg a harmadik nagylemezük.  

Az In Vain norvég kollektíva, amely a prog death és a prog black cimkék mentén definiálja a saját zenéjét. Ennek ellenére nekem sokkal inkább a Mastodon esete jut róluk eszembe, akiknél hozzájuk hasonlóan a vadabb albumok után progosabb/közérthetőbb lemezek következtek a negyedik sorlemeztől. Az In…

Ez a lemez is szép csendben 15 éves lett.  

Év végére az izraeli banda új alkotása is befutott.  

A houstoni Galactic Cowboys mindig is különös banda volt: példaképeik között egyaránt szerepel a The Beatles és az Anthrax, zenéjük pedig - hasonlóan a többi, besorolhatatlan bandához - jobb híján az alternatív metál és prog metál címkéket kapta meg a kilencvenes évek első felében. Ezekből már…

Négy év után újabb albummal jelentkezett a Keselyű Művek. A Stranger Times-on a legjobb formájukat hozták, amivel valszeg az idei évlemezét tették le a képzeletbeli asztalra az avant-prog-dark-gót vonalon.  Stranger Times by Vulture Industries

A negyvenhúron játszó Colin Marston nagyon régi ismerős itt, a blog évtizedes működése alatt rendszeresen felbukkant zenekaraival - Behold the Arctopus, Indricothere, Gorguts, Dysrhythmia, Withered, stb - a Krallice nevű, progos, avantgardos black metal zenekarával ez már a hetedik nagylemeze, az…

Anneke Van Giersbergen az utóbbi két évben sem ült a babérjain: a The Gentle Storm 2015-ös bemutatkozó albumán túl tavaly a fent említett banda turnézenészeivel megalapította a VUUR-t. Az énekesnő hipnotikus hangjával hozza a tőle megszokott színvonalat, a zene viszont nem borongós…

He! Oszt a címe is csak ennyi, hogy: E!