A houstoni Galactic Cowboys mindig is különös banda volt: példaképeik között egyaránt szerepel a The Beatles és az Anthrax, zenéjük pedig - hasonlóan a többi, besorolhatatlan bandához - jobb híján az alternatív metál és prog metál címkéket kapta meg a kilencvenes évek első felében. Ezekből már sejthető, hogy a megasikerek mindig is elkerülték őket, így csak egy szűk, ám hűséges rajongóréteget sikerült 2000-es feloszlásukig maguk mellé állítaniuk. Egyszer azonban mindenkit utolér a reunió, amiből nekik több is kijutott. Két efemer újraegyesülésük már volt az elmúlt másfél évtized során (2009-ben, illetve 2013-ban, ha valakit érdekel), míg aztán tavaly stabilizálódott a helyzetük. Ennek jele a 17 év után megjelent új nagylemez, amin azt folytatják, amihez mindig is jól értettek: súllyal átitatott zene fölött nagyívű dallamok röpködnek. Hallga' csak:
