A lassan veteránnak számító Dragonauta ötödik lemezéről gyakorlatilag eltűntek az előző évtized sztónerikus-dúmszter témái, helyettük jelenleg feketeszerű és progger megközelítéssel élnek a zenészek. Ami nem is csoda, mert mostanra az eredeti tagok közül már csak Daniel Libedinsky gitárost találjuk a legénység soraiban. A dalok epikusabbak lettek, az előző két korong (Cruz Invertida 2010, Omega Pentagram 2013) ~55 percét az Entropicornio bőven túllövi a maga 80 perces játékidejével. Ha kedveled a Voivodos dalstruktúrákat, az Ethica Odini környéki Enslaved-et, vagy a korai Celtic Frostot, akkor ezt is kajálni fogod.