Két éve a Har Nevo kapcsán (Bandcamp) már találkoztunk

a The Black Heart Rebellionnnal, most pedig megjött az új nagylemezük.

Egyelőre csak 192 kbps. Officiále.

1995. október 24-én jelent meg a The Smashing Pumpkins fő művének bizonyult Mellon Collie.

A dupla lemezt nevezték már az "X generáció The Wall-jának is", ami minimum félrevezető.

A linkek mögött a 2012-ben újrakevert változatokat találjátok:

Dawn to Dusk (CD 1) / Twiligh to Starlight (CD 2)

Klipek: a technicolor Tonight, Tonight, a kamaszkor-idéző 1979, a művészkedő 33,

és beborult Butterfly, amiben Billy Corgan még nem volt kopaszkutya:

Új Corrections House, a felállás ugyanaz (Mike IX Williams - Scott Kelly - Bruce Lamont - Sanford Parker).

facebook

Tamás engedélyével. Élvezzétek.

Ha nem vigyázol, utolér a lassan emelkedő sötétség. Az ausztrál banda Bandcamp-oldalán az Eyehategod, a Thou, és a Primitive Man rajongóit nevezi meg elsődleges célpontjaiként. Fácse.

Facebook-csoportunk egyik szemfüles tagja hívta fel tegnap a figyelmet Nik bácsi új lemezének megjelenésére - amit ezúton is köszi szépen. A veterán space rockerrel legutóbb két éve, a Space Gypsy idején találkoztunk. TurnerKönyv. Hallga' csak:

Ti is szerettétek a horrorszintipápa idei remek film nélküli soundtrackjét, mi? Itt van a remix lemeze.

Alig egy évvel az Inner Earth után megérkezett az új Møster! nagylemez.

El se tudom mondani, mióta várok már egy ilyen zenekarra. A kölykök kajakra a korai, nyers seattle-i grunge hangzást (Green River, Mudhoney, Tad, de leginkább Nirvana) hozzák, és az egészet átengedik egy nagyon éles punk/hardcore szűrőn. Ha a nyolcvanas évek elején már lett volna Sub Pop, akkor talán így szólaltak volna meg a gondozásukban a korai Black Flag kislemezek. Én nagyon szeretem ezt a zenei világot, nagyon örülök ennek a lemeznek.

Sok lemez már az év lemeze. Ez is az. Meg az év borítója. Amúgy meg két basszusos noise rock. Szétbasz és kész, nem vagyok hajlandó többet regélni arról, hogy mekkora ez az egész. 

A svéd halálmetálgyár tizenegyedik nagylemeze, Ola Lindgren valószínűleg még a koporsóban is hörög majd.

facebook 

A berlini Nekyia Orchestra éppen a kinti esős-borús időhöz illő, a post-metal és sludge pillanataiban gazdag muzsikát nyomat. Néha persze átbillennek kissé a halálba, vagy éppen feketítenek valamennyit az összképen. A Magnum Chaos nem váltja meg a világot, de kellemes októberi aláfestő zene. Próba:

A pittsburghi Zombi hetedik albumával elérte az alakváltó állapotot.

Első / Zombiarc

Szigorú sludge bemutatkozás Svédországból. Ráadásul jövő kedden élőben is tesztelhetőek a Showbarlangban (event).

official / facebook

Ez a lemez annyira zseniális, hogy bármilyen középszar szerdát képes bearanyozni. Reptoid haverjaink hanyagul lökik elénk ezt az ellenállhatatlan art punk darabot, mintha csak szórakoznának, közben pedig mi vagyunk azok, akik szórakoznak, méghozzá remekül. A késő hetvenes, kora nyolcvanas évek újhullámos és posztpunk bűbájából - úgy látszik - mindent megértetettek és magukba szívtak, teljesen ráálltak az akkori nagyok hullámhosszára, és hibátlanul tudják visszaadni ennek a korszaknak a hangulatát. Sorolhatnám napestig a hatásokat, de most csak néhány, a teljesség igénye nélkül: Devo, Adverts, Roxy Music, Pere Ubu, Gary Numan, Television, Magazine. Ehhez jön még némi power pop, szintetizátor és szaxofon, kifejező énekhang, punkos vetület, rengeteg izgi ötlet, miegymás. Szóval így leírva akár még el is lehet képzelni, na, ha ez megvan, akkor közölném, hogy még annál is jobb.

A tavalyi bemutatkozó hatszámos EP után most jelent meg a Gaza utódzenekar első nagylemeze, saját magukat "progressive crust" címkével futtatják de ezt azért nem kell túl komolyan venni, azon a járdán gyalogolnak, aminek alapjait a Botch, a Converge, és társaik betonoztak le. Persze, ez is Kurt Ballounál lett felvéve, bizonyos kör zenekarai úgy járnak már hozzá, mint annak idején Scott Burns kezei alá floridába...

facebook

Gaz Jennings a Cathedral feloszlása óta már két zenekarral is adott ki lemezt, Lee Dorrian pedig ezzel az ólmos doom cuccal tért vissza. Méghozzá annak a Tim Bagshaw és Tim Grenning társaságában, akik az Electric Wizardban (és a Ramesses-ben) játszottak az első lemeztől a Let Us Prey-ig, tehát a zenekar legjobb éveiben. A kiadó természetesen a Rise Above.

facebook

Meghozta a postás a negyedik nagylemezt.

Harmadik / Off / Fb

A Vulnicura akusztikus-vonós átirata.

Egyelőre 192 kbps.

Ezt most csak úgy. Totál ismeretlen proto-experimental punk lemez, amin a zenekar '78 és '82 közötti felvételei sorjáznak. A direkt ilyen proto-punkos cuccokra specializálódott Rave Up Records jelentette meg olyan nyolc évvel ezelőtt. Nagyjából azon az ösvényen haladtak, mint a Gizmos vagy a Dow Jones and the Industrials, akinek ez nem mond semmit, az úgyis csak a Pistols, a Ramones, a Pere Ubu és Frank Zappa keverékét fogja látni/hallani bennük.

Két évvel a Tales Between Reality and Madness után új nagylemezzel jelentkezett a ravennai Void of Sleep. Muzsikájuk alapjáraton továbbra is Sabbath-Mastodon crossover, ami mellé most okkult témák is becsatlakoztak. Szerintem egy hangyányival jobb lett az első albumnál. Ízelíts:

A ma délutáni takarítás közben került a kezem ügyébe ez a CD (sok más társával együtt), és azonnal eszembe jutott, mennyire imádtam bömböltetni buliba indulás előtt tizenakárhány éve. Ezekben az években élte fénykorát a német People Like You Records, és bár a Sin City Suckers szintén német zenekar volt és műfajilag is belepasszoltak volna a kiadó kínálatába, ők mégis a Kamikaze Records égisze alatt jelentették meg ezt az albumot. A korszak rockandrollpunk buldózerei (Electric Frankenstein, Gluecifer, New Bomb Turks) hatottak rájuk leginkább, megspékelve mindezt némi Misfits-, punkabilly- és Motörhead-ízzel. Nagyon feelinges anyag, ráadásul ritka, legalábbis én még eddig nem nagyon találkoztam vele a neten. Újabb ok arra, hogy miért kell leszednetek.

Akkor legyen ma koncertvasárnap!

Dupla cédén, két és fél órában.

1 / 2

Háromlemezes koncert:

1 / 2 / 3

Iroda / Arc / Tábor

Három évvel a Container Ships után itt az új album!

1 / 2 / 3

Itt a svéd This Gift is a Curse új nagylemeze, post-metalból, sötét sludge-ból, black metalból, dark hardcore-ból, drone-ból gyúrt fenyegető metálkeverék, mint az előző.

facebook

Aki ismeri Phil Swanson zenei "ámokfutását", annak bizonyára döbbenetes tény, hogy ennek a német trad doom zenekarnak már az ötödik nagylemeze ez, amit felénekelt. Egyszer majd lehet végigmegyek a zenekarain (Nightbitch, Briton Rites, Hour of 13, stb), mert az erős közepes szint alá még nem nagyon ment ahogy itt sem, valószínűleg a 21. századi doom színtér egyik legkultikusabb alakja. 

facebook

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Gingerrel, majd Dregennel készült kiváló két lemez után sikerült-e tartani a magas szintet a hajlakkpápának - az előző lemez Ballad of Lower East Side-ja az év rock n' roll himnusza volt. Az előző kettőn is játszó Steve Conte (New York Dolls, Company of Wolves) mellé másik gitárosnak most Rich Jones (Black Halos, Amen) sorakozott fel, a régi rúzstárs Sami Yaffa természetesen most is itt van.

facebook

A pszicho-space kollaboráció stúdió felvétele két éve már

kapott posztot, és most itt van közös élő szereplésük is.

11 év után új.

1 / 2

Tessék, itt van az év egyik legkeményebb lemeze.

A tagok más együttesekben is tagok. Faszt sem érdekel.

Nem viccelnek, nem pózolnak. Letépik a fejed, és kész, ráadásul ingyen. 

Én javaslom ismerkedés gyanánt a Goliath című számot szarásig felbaszott hangerőn. 

Jövőre lesz 20 éves a new yorki H2O klasszikus első lemeze, azóta bekerültek a lakossági hardcore ha nem is csúcszenekarai közé, de legalábbis közvetlen utánuk. Erről az újról most diplomatikusan csak annyit írnék, hogy két hét múlva lesznek a hajón.

facebook

Ha a zenekar nevében megjelenő névpár nem mond semmit, akkor jobb ha ezt a négyszámos EP-t le sem szeded. Akinek viszont igen, az valószínűleg csillogó szemmel tapsol. Michael Denner és Hank Shermann ugyanis a felülmúlhatatlan Mercyful Fate legendás gitárpárosa, és ha már Mercyful Fate rég nincs, legalább van ez. Természetesen tradicionális heavy metal a MF nyomdokain, és még az abszolútmetál borító is annak a Thomas Holmnak a keze munkája, aki az ultramegaklasszikus Melissa és Don't Break the Oath lemezek frontját is elkövette. Ha ennyi nem elég, akkor tényleg hallgass jazzt, és olvass verseket.

facebook

Ez lesz az eredmény, ha a post-metal magába olvasztja a feketés sludge-ot.

Portlandi duó atmoszférikus albuma, súllyal odarakva.

Öt év után újra forog a RotoR!

1 / 2 / 3

Itt az új Night Birds, ha már a múltkor hiányoltátok. Meg itt van hozzá egy klip, ami már a harmadik másodpercben szimpatikussá válik.

Valaki a Facebook-csoportban a napokban kért crossover lemezt, mivel nehezményezte, hogy redundáns a blog repertoárja. Tessék hát, itt van. Olyan lemezeket teszünk ki, amilyeneket akarunk. 

Hurula úr második eljövetele. Tavaly kimaradt.

A 2013-as év egyik legjobb demóját a Longings rántotta fel, és több mint két évet kellett várnunk az első nagylemezre, de megérte. Kiváló punk / post-punk, épp megfelelő mennyiségű frusztrációval és kiábrándultsággal. Amúgy a tagokat már ismerhetitek olyan bandákból, mint az Ampere, a California X vagy az Orchid.

Az egész lemez fent volt a csövön, de sajnos törölték, ezért itt egy viszonylag új koncert(?)videó: