Ez a lemez annyira zseniális, hogy bármilyen középszar szerdát képes bearanyozni. Reptoid haverjaink hanyagul lökik elénk ezt az ellenállhatatlan art punk darabot, mintha csak szórakoznának, közben pedig mi vagyunk azok, akik szórakoznak, méghozzá remekül. A késő hetvenes, kora nyolcvanas évek újhullámos és posztpunk bűbájából - úgy látszik - mindent megértetettek és magukba szívtak, teljesen ráálltak az akkori nagyok hullámhosszára, és hibátlanul tudják visszaadni ennek a korszaknak a hangulatát. Sorolhatnám napestig a hatásokat, de most csak néhány, a teljesség igénye nélkül: Devo, Adverts, Roxy Music, Pere Ubu, Gary Numan, Television, Magazine. Ehhez jön még némi power pop, szintetizátor és szaxofon, kifejező énekhang, punkos vetület, rengeteg izgi ötlet, miegymás. Szóval így leírva akár még el is lehet képzelni, na, ha ez megvan, akkor közölném, hogy még annál is jobb.