Kicsit átnyálaztam a Profound Lore Records friss kínálatát, hátha találok kedvemre való finomságot. A három fiatalember súlyos bemutatkozó albumot rakott össze a mostani se-eleje-se-vége blackened death lemezdömping-ben. A maga nemében kolosszális a produkció: profi munka a hangzás, és a hangulat,…

 Elég ütős ez a nyár noise rock megjelenések szempontjából, nem gondoljátok? Kezdte a sort az Austerity Program, majd jött a Shellac a Peel Sessionjével, és az új Hex Machine-t is láttam valahol, csak kicsúszott a kezemből. Aztán júliusban Cherubs és új Uzeda. És ez csak  a kezdet, illetve ami…

Csak a világ legkúlabb együttese jelenleg. Én vagyok a fasz, hogy tavaly nem raktam ki a Street Wormst, de már mindegy, amúgy meg svédek, de úgy nyomják, mintha ausztrálok lennének, és egyébként úgy is néznek ki. Büdös, dögös, laza, csodálatosan egyszerű, nagyon basszusos és fenségesen monoton,…

Progresszív doom Chicagoból, imitt-amott Procupine Tree-s és Elderes felhangokkal. Nemcsak dallamok, de súly is van benne dögivel. Egyetlen hibát lehet nekik felróni: a zenéjük talán túlzottan hangulatfüggő. Viszont az összes kiadványukért annyit fizetsz, amennyi belefér.  Mercy by Flesh of the…

Megérkezett a brit Memoriam harmadik nagylemeze. Első fülelésre szerintem ez a legjobban sikerült korongjuk. Aki pedig nagy felbontásban sasolná az ismét királyosra sikerült borítót, az klikkeljen ide!  

Valójában két részből áll a lemez: az első négy dal az a bizonyos '94-es Peel Session. A másik fele egy 2004-ben, Maida Vale-ben (London) készült koncert felvétele - John Peel a fellépés előtt pár héttel hunyt el, Albinó Pista ezért ajánlja az ő emlékének nemcsak a műsort, hanem az egész karrierüket…

  Nekem virágba borult az egész napom tőlük. Két ember a hegyekből, akik nem keseregnek sokat az élet szarságain, hanem könnyűre veszik a dolgokat - beleértve a zenéjüket is - , ami ebben a langymeleg időben könnyed limonádé. Szürcsikézzétek lassanként ezt a nektárt, fürdőzzetek sokat a napocska…

A fura nevű A szabadság útja atmo-prog black metált tol, és emellett legközelebb élőben: 2019. szeptember 16., Budapest, Dürer kert, a Downfall of Gaia előtt lesz látható. Finisterre by Der Weg einer Freiheit 

Nyár ide, vagy oda, mindent el fog borítani a feketeség, ha megszívod a lemezborítón látható démon kezében lévő sátáni bongot. Mert a svéd This Gift is a Curse nem galacsinnal gurigázik, hanem pernyévé égeti el a lelked, és a csontjaidra aszalja a húst. Fogyásra ácsingózóknak is ideális. Hallga'…

Új Kate Tempest. Ismétlem: új Kate Tempest. Leszeded és kussban végighallgatod az elejétől a végéig, türelemmel, odafigyelve, megélve ennek a zseniális nőnek (csajnak) a kibaszott költészetét. 

Úgy tűnik, hogy a francia Abrahma tagjai szeretik hosszú címmel ellátni albumaikat: 2012-es Through the Dusty Paths of Our Lives bemutatkozó lemezük után nemcsak a 2015-ös Reflections in the Bowels of a Bird, hanem idei harmadik korongjuk is sokszavú titulust kapott. Zenéjük pont annyira eklektikus,…

Februárban jelent meg a Teeth of the Sea hatodik nagylemeze. Mind stílusában, mind pedig minőségében változatlanul jóság. WRAITH by Teeth Of The Sea 

Óriási lett az új TR/ST (korábban Trust), simán élvezem annyira, mint az első, zseniális cuccát (aminek halovány mása volt a Joyland). Érzékeny, érzelmes, sötét, baszottul dögös, elragadó dallamokkal és témákkal teleszart csoda az egész, amire hatalmas élmény este bólogatni egy bensőségeset. 

10 éves a világ egyik legjobb lemeze. 

Aki nem megy ma Jonathan Bree-re a Dürerbe, az nem normális. A Sleepwalking a tavalyi év egyik legfaszább lemeze, Bree pedig tisztán zseniális pápája a indie-popnak. Mindig változik az arc, mindig érdekes, izgalmas, melankolikus, rohadtul hangulatos és merengős és gyönyörű, csodálatosan zenei…

Marissát jól ismeri a blogolvasó közönség, de Stephen Brodskyt sem kell külön bemutatni - a gitáros olyan illusztris csapatoknak a jelenlegi és egykori tagja, mint a Cave In, Converge, Mutoid Man, Old man Gloom, vagy a Zozobra. Közös munkájuk első hallásra leginkább Nadler kisasszony zenei világának…