Ez az ember a kibaszott R-GO életművét is el tudná úgy énekelni, hogy az hallgatható legyen. Lényegesen életigenlőbb, világosabb lemez lett ez, mint a korábbiak, több a romantika és az édesség (főleg az első felében), ami persze nem feltétlenül baj. A Politics, You Are The Man, Destiny hármasa meg…

Az van, hogy Taylor Swift új lemeze elég jó lett. Jonathan Bree szintén nemrég megjelent remekműve viszont jobb. Kicsit azt hittem, hogy nincs feljebb a Sleepwalkingnál, de úgy tűnik, hogy ez az arctalan arc tényleg egy kibaszott zseni. Fenséges, gyönyörű, mesteri és sötét romantika, egyedi noir-pop…

Aki nem megy ma Jonathan Bree-re a Dürerbe, az nem normális. A Sleepwalking a tavalyi év egyik legfaszább lemeze, Bree pedig tisztán zseniális pápája a indie-popnak. Mindig változik az arc, mindig érdekes, izgalmas, melankolikus, rohadtul hangulatos és merengős és gyönyörű, csodálatosan zenei…