A múltkori nagy tetszésre való tekintettel álljon itt a Katla bemutatkozó albuma is! A Móðurástin (Anya szeretete) kicsit rövidebb, mint a tavalyi Allt þetta helvítis myrkur, de ugyanolyan ütős - és időnként kicsivel jobbnak érzem a második nagylemeznél. Egy a lényeg: az alapos…

A The Body továbbra is egy innovatív, határokat feszegető, és veszett ötleteket zseniálisan egybegyúró duó. Így csajmágnes surf rock dalokat kevésbé, gyönyörű mocsokságokat viszont annál inkább talál új lemezükön a hallgató. I've Seen All I Need To See by the body 

Mostanra már mindenkinek megvan, de álljon itt is ez a huszonkét perces csoda.  The Helm of Sorrow by Emma Ruth Rundle & Thou

Három monumentális dal negyvenöt percben, bevérzett torokkal hörgő énekes, a doom alapvetés mellett atmo, sludge és némi death elemek felhasználása - röviden így lehet összegezni a Battle Hag harmadik albumának lényegét. Ami óriási jóságra sikeredett, mert Kaliforniában nemcsak szörfös pornósztárok,…

Két megamonstre dal tizenhét percben, skót fremenek által prezentálva, post-metal, písz-láv-juniti, kőkóla? Ez a mai hét-epéje. Hosszú e-vel.  Omega Severer by DVNE

Sokan mondták már, hogy a rockkmetálban mindent eljátszottak, amit lehet, és nincs új a Nap alatt. Ennek ellenére mindig felbukkannak olyan előadók, amelyek megcáfolják ezt a véleményt. A los angelesi Melted Bodies bemutatkozó albumát hallgatva is ez ugrott be elsőként - másodikként pedig az, hogy…

A floridai Junior Bruce továbbra is a High On Fire-féle LSD-be áztatott sludge-speedet csapatja, és közben most is hozzákeveri a délies sáros tapicskolást. Ha munka után hazafelé nagyon hiányzik Matt Pike, akkor ezt húzasd a füledbe! Pray For Death by Junior Bruce 

A Katla izlandi banda, amely a szigetország legveszélyesebb aktív vulkánjának nevét viseli. A duó egyik tagja Guðmundur Óli Pálmason dobos, aki 2015-ig a Sólstafír tagja volt, a másik pedig Einar Thorberg Guðmundsson multiinstrumentalista. Az Allt þetta helvítis myrkur (All This Damn Darkness) a…

Hét év után idén szeptemberben jelent meg a svéd Serpent Omega második nagylemeze, amire megérte ilyen sokáig várni. A négyesfogat doommal beoltott sludge metalban alkot, amelyben kérges és feketés elemek is benn foglaltatnak. A szerzemények témái a világ elmúlása és megsemmisülése körül forognak,…

Melbourne-i arcok bemutatkozó nagylemezükön sabbathista sludge-stoner-doom-fuzz metált nyomatnak, iszonyú fílinggel, frankó lassan.  Forward Unto Flame by Mammon's Throne

Az égi temetkezés Tibetben, emellett Bhutánban, illetve Mongólia és India egyes részein elterjedt halotti rituálé. Lényege, hogy az elhunyt testét egy magas dombon vagy hegytetőn helyezik nyugalomba, ahol a természeti elemekre és az élővilágra "bízzák" a földi maradványok lebontását. A Tibetan Sky…

Göröghonból támad a post-metal: a négytagú Kevel titokzatos és hátborzongató csillgaközi utazásra invitálja a hallgatót. Titokzatos, mert az ismeretlen távoli homálya fedi a USS Kevel pontos úti célját. Hátborzongató, mert Kosztasz Katszarosz hörgettyűst hallgatva biztos vagyok benne, hogy…

Anno 2009-ben, a Tombs bemutatkozó lemezében (Winter Hours) az tetszett meg, hogy remek dalokat írtak úgy, hogy jól összekeverték a sludge-ot a post-hácéval, majd pedig, hogy pofásabb legyen az egész, egy kicsit még feketítettek is rajta. A koncepció kitartott egészen a három évvel ezelőtt kiadott…

A Jucifer még egyet lépett a duót a sludge-tól távolító úton: nyolcadik nagylemezükön a közel-keleti muzsikára fűznek fel itt-ott a súlyba mártott megszólalást, nem pedig fordítva. Szó se róla, a Nazm frankó album lett, szeretem is az arab zenét, de ez helyenként próbára teszi a türelmemet. Aki…

A Sötét Lovag Buddha mindig győz.  

Ma jelent meg a Fekete Agyar kislemezek b-oldalait, és ritkaságokat tartalmazó válogatása. Amiért a Bandcamp oldalukon annyit fizetsz, amennyit nem sajnálsz.  Years in Black by Black Tusk

A Szépség és a Szörnyeteg sokadik találkozása a mötáltörténelemben. May Our Chambers Be Full by Emma Ruth Rundle & Thou 

Idei második nagylemezén a Yatra elfordulni látszik a lusta stoner doomtól, és arccal egyre inkább a death doom irányába kacsintgat. Ha úgy tetszik, háromnegyed évvel a Blood of the Night után egy átmeneti, útkereső albumot kaptunk tőlük. Ezek után kíváncsian várom a negyedik korongjukat. All Is…

Esélyes, hogy már mindenkinek meghozta a postás az idei Mastodon-válogatást, de szerintem nem fogtok megharagudni, ha posztolom is.  

A Tenger Kollektíva folytatja földtörténeti kalandozását. Meg merem kockáztatni, hogy az idei, egyben a 2018-as album folytatásaként megjelent nagylemezük egyúttal a legjobb munkájuk is. Phanerozoic II: Mesozoic | Cenozoic by The Ocean 

Tizenöt éve fedeztem fel a francia Gojirát. A bónusz dal: a Metallica Escape-ének az átdolgozása. A pontos évforduló pár nap múlva lesz, de egy hete ismét pörgetem. FROM MARS TO SIRIUS by GOJIRA 

Esztergályos Áron triója újabb nagylemezzel jelentkezett. Nekem továbbra is az Isis Oceanic-ja adja leginkább az ívet, de virágozzék minden virág a mötálbirodalom nagy kertjében!  May You Be Held by SUMAC

A brazil Jupiteriek post-metalban utaznak. Ami így, ebben a formában nem igaz - mert szinte "természetes" a durva megszólalás, hogy a vokalista hangja bugyborog, mint a kitörni készülő vulkán, hogy nehéz eldönteni, hogy fekete-, halálos, vagy éppen iszapos fémzene folyik-e füleinkbe. Minden esetre…

A Primitive Man a metál neutroncsillaga: nem sok bandát ismerek, amelyet a súly mértékegységének is választhatnánk. Ennek megfelelően az Immersion olyan, mintha a Portal, a Sunn O))) és az Eyehategod kollektív jammeléssel ünnepelné a kapuzárási pánik eljövetelét. Lassú, nagyon lassú…

A Mantar második lemezét jó sokat pörgettem három éve, majd aztán a '18-as megjelenésű harmadik albumuk rendesen kimaradt a szórásból. Pedig cseppet sem kell szégyenkezniük miatta: a feketített sáros mocsokban utazó csapatnak sikerült a korábbinál feszesebbre komponálnia a dalokat, így végül több…

Két évvel a Nyugtalanító Suttogások után megérkezett az új Gaerea nagylemez. LIMBO by GAEREA 

Virul a pirula, megjött az idei Fistula! Tíz dal fél órában, ami valódi hardcore punk/sludge rombolásként rohan át a szervezeten. Csapatod, mert szereted!  The Process Of Opting Out by Fistula

A Wojtek egy éve alakult meg Padovában, és nem vártak meg, hogy a sült galamb becsöngessen náluk, hanem már tavaly augusztusban kijöttek egy EP-vel. A Maradékokhoz szóló himnusz a második hasonló formátumban kiadott hanganyaguk, amely két hónapja jelent meg. A fél óra alatt lepörgő hat dalból a…

A francia Svart Crown afféle "kicsit" típusú zenekar: kicsit feketefém, és egyúttal kicsit halál metál is (és azért kicsit sludge is van bennük). Kicsit a Gojirára emlékeztet, de kicsit a Triptykonra is. Egy biztos: dalokat nagyon frankó módon tudnak írni, tökéletesen megkomponálták a szaggatott,…

Sam Phulesh ismét lecsapott! Avagy: tizenhatan szkvassolják az álmot.  Dream Squasher by 16

Két pisis lány fél órában önsebészel.  

Két évvel az Urkraft után megérkezett a Bismarck második nagylemeze. És bár a sludge doom keretei eléggé szűkre szabják egy banda mozgásterét, nekik sikerült az új albummal egy magasabb szintet megugraniuk. A nagy kérdés most már az, hogy két-három év múlva kiszakad-e belőlük a harmadik koronggal…

Hónapok óta ülök ezen a lemezen, és tetszik is, meg nem is. Az új-zélandi Beastwarstól legjobban a második albumuk (Blood Becomes Fire, 2013) tetszett, és ugyanazt a minőséget többé-kevésbe hozták a következő korongjukon is. Aztán egyik tagjuk betegsége miatt nem működtek egy ideig, míg végül tavaly…

A Leaden Fumes lényege nem más, mint az az agyrottyantó miazma, ami akkor serken bele a létezésbe, amikor Cthulhu megsebzi magát reggel a fürdőben borotválkozás közben. Ennek a mérgező kipárolgásnak a része némi illékony pszichedélia, és valamennyi progresszivitás - melyek közül az utóbbit itt és…

Húsz éve (és két hónapja) jelent meg a High On Fire bemutatkozó nagylemeze. Azért nem a tizenöt éves, szerintem mind közül a legjobb Blessed Black Wingst posztolom, mert erről az albumról kicsit mintha mindannyian megfeledkeztünk volna. Pedig nem rosszabb az utána következőknél. The Art of Self…

A The Lunar Era marylandi, progosságba hajló power trio, a sludge-sztóner-doom hármas határvidékről, harsányan kiabálós énekkel. Lassan egy évtizede léteznek, de eleddig ez az egyetlen albumuk, ami kifejezett frankóság. Ráadásul a Bandcamp oldalukon annyit fizetsz a nagylemezért, amennyit…

Úgy látszik, hogy a Távérzékelés lemezeinek az a sorsuk, hogy késéssel posztoljuk őket. Második korongjuk tudniillik tavaly év végén megjelent, de a blogon eddig csak az elsővel találkozhattatok. Szerintem gyengébben sikerült az elődjénél - de remélem, hogy másoknak legalább annyira tetszeni fog,…

A Forming the Void 2020-ban is hozza a tőle megszokott magas színvonalú heavy-prog-psych-sludge-mötált, ami kb. olyan, mintha a Torche és a Mastodon szvingerkedve kopulálna a Pink Floyddal és a Soundgardennel. Negyedik lemezükhöz érve okosan, ügyesen megvalósították azt a bizonyos "tágítjuk a…

Három és fél évvel a Paralízis Kegyhelyei után megérkezett a hatodik Ulcerate nagylemez. Stare Into Death And Be Still by Ulcerate 

Három évvel a Moszat után megérkezett Az Ösvény!  The Trail by Demonic Death Judge