A francia Svart Crown afféle "kicsit" típusú zenekar: kicsit feketefém, és egyúttal kicsit halál metál is (és azért kicsit sludge is van bennük). Kicsit a Gojirára emlékeztet, de kicsit a Triptykonra is. Egy biztos: dalokat nagyon frankó módon tudnak írni, tökéletesen megkomponálták a szaggatott, váltásokkal megtűzdelt, kicsit hörgős, kicsit dallamos énekkel átszőtt elborult hangulatot árasztó számaikat. Biztos, hogy lesz, aki csak jómunkásemberek ízlésesen kivitelezett iparosmunkájának fogja tartani a lemezt, de én inkább úgy fogalmazok, hogy bár ki tud emelni a mindennapok fülledt szorításából, van, amikor hangulat kell hozzá. Kicsit persze bánkódtam, amikor kiderült, hogy még a járvány előtt, február 26-án jártak nálunk, viszont nem kicsit megörültem a hírnek, miszerint idén másodszor is megnézhetjük a bandát, mert

legközelebb élőben 2020. szeptember 9-én a Dürerben fogják csapatni az Atheist előtt.