Itt van, megjött Baga a friss, finom, izlandi Sós tapír!  Endless Twilight of Codependent Love by Sólstafir

Holdkultusz a Skálában: 2008-as felvétel, tavalyi kiadás. Egyben hiánypótlás.  

A Tenger Kollektíva folytatja földtörténeti kalandozását. Meg merem kockáztatni, hogy az idei, egyben a 2018-as album folytatásaként megjelent nagylemezük egyúttal a legjobb munkájuk is. Phanerozoic II: Mesozoic | Cenozoic by The Ocean 

Nem sikerült pontosan kiderítenem, hogy a nagybrit OHHMS aktuális hanganyaga EP, minialbum, vagy nagylemez-e, de nem is a forma, hanem a tartalom a lényeg minálunk. A társaság jóféle, hangulati post-metalban adja a hallgatói ívet, és a kiadvány központi tételének számító, kilenc perces Revenge…

Szóval, új Jesu.  Never by jesu  

Végre, bazdmeg. Itt van. Spirituális-rituális jazz-drone-rock sámánkodás észveszejtően örömzenélve, raga, folk, post-rock és post-metal és sötét, feketés elemekkel, milliónyi hangszerrel, zenésszel, 3 kikúrt órában. Monumentális, tudattágító, fantasztikus utazás a masszív és nehéz pszichedelia…

Öt évvel a Ghost után a rigai Tesa kiadta eddigi legjobb albumát: negyvenkét perc, hat, csak a Control címet és egy sorszámot viselő szerzemény, melyek a legjobb atmoszférikus post-bármi hagyományokat ápolják. James Plotkin mesterkedésével készült, így finoman fülelős.  C O N T R O L by T E…

A svéd AtomA a Slumber nevű death doom banda oszlása után jött létre: Ehsan Kalantarpour énekes-billentyűs először korábbi kollegájával, Markus Hill gitárossal kollaborált, majd Siavosh Bigonah basszer, és a Scar Symmetryből ismerős Christian Alvestam szintén gitáros csatlakozásával bandává…

Két évvel az Urkraft után megérkezett a Bismarck második nagylemeze. És bár a sludge doom keretei eléggé szűkre szabják egy banda mozgásterét, nekik sikerült az új albummal egy magasabb szintet megugraniuk. A nagy kérdés most már az, hogy két-három év múlva kiszakad-e belőlük a harmadik koronggal…

Mr. Christian Culak, egy texasi úriember a hang zuhataga előtt cipőjét bámulva imádkozik az elképzelt utófekete utófémhez.  Imagine by Culak

A múltkor azért jutott eszembe a sajnos már nem létező német Tephra, mert megtaláltam ezt a görög bandát. A Caldera hangulatos post-metal/post-rock/doom-ot játszik, ének nélkül, nagyon frankón. Azóta ráadásul ingyenessé tették a letöltését. Tephra by Caldera 

Hat év szünet után egy kis kedd esti post-metal.  

A XXI. század első negyedében a kísérleti fizikában megtörtént az addig elképzelhetetlennek tűnő áttörés: több, mint két évtizednyi megfeszített munkával svéd tudósok kimutatták az univerzum mintegy 23%-át kitevő sötét anyagot. Könnyen kitalálható, hogy melyik város mondhatja magának ezt a…

A Szaturnusz Titán nevű holdjának felszínét metánalapú időjárása alakítja változatossá. Ezen folyamatokat énekli meg a post-metál segítségével a Pale Summit, a Német Tudományos Akadémia kutatók alkotta amatőr bandája. Lakes Of Titan by Pale Summit 

Az izléses lemezborító mögött ízléses instru post-hácé, post-metal, sludge-doom kevercs rejtőzik, amely a franciaországi Lille városában született meg. A fenti műfajok kedvelői a képre kattintva nem fognak csalódni a fülelés során. MERE MORTALS by The Lumberjack Feedback 

Instrumentális muzsikájában a sivatagi rockot keveri a post-műfajokkal, valamint a pszichotikus elszállásokkal a New York államban alkotó Twin Speak. Nemcsak a nevük ötletes, hanem a zenei megoldásaik is egyéniek, hangulatosak, és erősen hajlanak a fuzzos improvizációk irányába. Küldeném…

Jó sokat kellett rá várni, de itt van: öt év után megérkezett a hatodik Intronaut nagylemez. Fluid Existential Inversions by Intronaut 

Téli hidegben jó melegen felöltözve sétálsz az óceán partján, miközben kedvenc füleseddel zenét hallgatsz. Belső csendedre hangolódva egyre jobban egybeolvadsz a tájjal, és lassan kizökkensz az időből. Ezt az élményt nyújtja a portlandi Folian bemutatkozó lemeze, amely a meditatív mélázást a dream…

Ismeritek az Unsane nevű együttest? És a Threadbare-t? A Well muzsikusai biztosan. Szétdöngöl, bazdmeg. Óriási munka.  Trench Dancer by WELL  

A Sycomore a post-metált és a durva sludge-ot egyesíti egymással, és néhol a noise rock grúvja is befigyel a dalaikba. A Bloodstone-nal így sikerült az extrém muzsikákban szintet lépniük. Hedbengerek, hol vagytok? Bloodstone by Sycomore 

Az ünnepek előtt a második Black Tundra lemez is befutott. A formulán nem változtattak, ugyanúgy nagyon finom post-metalt tolnak a lengyel arcok, mint két éve a cím nélküli bemutatkozó albumukon. Daylight Dark by Black Tundra 

Az ikervárosokból érkezett Lungs post-metal EP-je durva nehézségekkel szembesülve született meg. A dalok feljátszása után először kilépett Sean Tobin gitáros, aki nem sokkal ezután 31 évesen elhunyt. Ennek hatására Mike Cushing basszeros is lelécelt, akit gyorsan pótoltak egy új arccal, Eric…

Új arcok, ismerős hozzáállással: a dél-afrikai The Drift jóféle progressive sludge-ot művel, amibe szórványosan belekeveredik némi maidenes szólózás, viszont a grúvos megoldások és a post-metál tekinthető zenéjük alapköveinek. A fülelési tapasztalatok pedig így összegezhetők: a The Seer…

Ügyesen kereső olvasónk megtalálta jól a Bandcampen ezt a New York-i kvartettet, amely szavak nélkül nyomatja a doom metált. Az album négy böhöm nagy szerzeményből áll, közel 75 percben. Öt évvel ezelőtt egyébként már kaptak nálunk posztot. Hallga' csak!  The Glitter of Infinite Hell by Clouds…

Spirituális és ösztönös megközelítéssel nyomatja új albumán az Alcest. Spiritual Instinct by Alcest 

Két éve igencsak jól sikerült a bemutatkozó albumuk - és hasonló izgalmakat rejt a most megjelent második nagylemezük is. Az Alternate Endings a Cult of Luna A Dawn to Fear-jénak karcosabb, darabosabb ikertestvére. A véleményt csak erősíti a tény, hogy a bajorok korongját Magnus Lindberg…

Ez a nap (Hold) más, mint a többi - ezt te is jól tudod. A Dawn to Fear by Cult of Luna 

Koncertalbum a lovacskás lemez idejéből, amit most fedeztem fel a vinyómon.  

Két és fél évvel a Burst után itt van az új Brutus nagylemez! Nest by BRUTUS 

A Neurosishoz hasonlóan a Ragnarökben összeroppanó multiverzumot festi alá szerzeményeivel az egyébként szintén portlandi A//tar, és közben az Amenra jó szokása szerint moziszerűen vetíti elénk ennek képeit. Csak az ő esetükben a lassúság az uralkodó a dalokban, amelyet óceánárok mélységű doommal…

A srácok megmondták: ha zajt akartok.  Void Lustre by Hope Drone

A seattle-i Serial Hawk erőssége a hangulatfestés, és a határok tágítása. Bandcamp-oldaluk szerint elvileg sludge-ban nyomulnak, de sokkal közelebb járunk a megfejtéshez akkor, ha a post-metal és a post-rock közötti határátkelőkként gondolunk rájuk. Emellett nemcsak súly, de pszichós elszállások is…

Orosz körök nem tartják kizártnak, hogy a post-rock finom. Blood Year by Russian Circles 

Ha sludge metal, akkor akaratlanul is a Neurosishoz, vagy az első három Mastodonhoz hasonlítgat az ember. A spanyol Adrift esetében viszont tényleg nincs más, mint leírni sokadszor is, hogy a két fenti banda örökségét továbbvivő társulatról van szó. A hangulati elemek hasonlósága mellett érdemes még…

A montreáli Big Brave alapvetően drone/doom muzsikában utazik , de pontosabb, ha kísérleti fémnek nevezzük a zenéjüket. Mert dalaikban nemcsak fülhallgató után kiáltó hangszerelési finomságokat találunk, hanem Robin Wattie énekesnő hangja vagy rockmetálos, vagy pedig jazzes megoldások fölött szólít…

São Paulo szülötte a brazil Labirinto, és a banda alapból érdekes, ugyanis Erik Cruxen gityós és Muriel Curi dobos nemcsak alapító tagjai, hanem egyúttal házastársak is. A Divino afflante spiritu ("Az isteni Lélek sugallatára") egyébként egy 1943. szeptember 30-án XII. Pius pápa által kiadott…

Új kislemez a Cult of Lunától egyetlen, tíz perces dallal.  

"A Pelican név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez." Tucatnyi évvel és két gyengusz lemezzel a City of Echoes után első fülelésre sikerült is.  Nighttime Stories by Pelican

Svéd tudósok kimutatták, hogy a Marson nemcsak városok vannak, de minden egyes település saját mitológiával rendelkezik. A felfedezést publikációk követték: a skandináv koponyák öt éven belül immár második alkalommal nyújtanak át egy csokorra valót égi szomszédunk történeteiből. És hogy vannak-e…

Ha már szóba került a múlt héten, álljon itt az ámerikai Tempel egyik albuma is, méghozzá a második! A phoenixi banda alapból sötét tónusú, hangulatfestő post-metálban utazik, amelyben gomolyog némi feketeség, és néha sárral is megdobnak. Ének nincs, az öt monumentális tétel tökéletes aláfestés egy…