Úgy látszik, hogy a Spidergawd stabilan beállt a kétévenkénti megjelenésre. Ami nem baj, mert esetükben a kiszámíthatóság eddig mindig találkozott a minőségi dalszerzéssel. Most is ez történt. Legközelebb élőben: 2024. március 8-án Poznanban, vagy március 10-én Münchenben. SPIDERGAWD VII by…

A Goat gondoskodott róla, hogy idén is kapjunk egy albumnyit agyament dalaikból. Emellett szerintem a Medicine jobban sikerült, mint a tavalyi Oh Death.  Medicine by Goat

A Botteri Testvériség élete az In the Woods... után. New Nights Of Euphoria by Strange New Dawn 

Jövő szerdáig tessenek kérem fülelni!  To Dream is to Forget by Hidden Orchestra

Az Alkaloid az Obsidious mellett a másik Obscura-oldalhajtás - vagy utódbanda, ki tudja? A Numen a harmadik nagylemezük, és jóféle progresszív halálmetált játszanak, amely nyomokban tartalmaz némi jazzeskedő figurázást is. Nagyon fülelendő. Numen by Alkaloid 

Amalie Bruun új albuma nem egységesen a feketefémen alapul, mint a Mareridt, nem egekben szárnyal, mint a Folkesange, hanem Fradi-leveshez hasonlóan mindenből van benne egy kicsi. Az echte folkereknek és blackereknek ez jó eséllyel szájhúzásra, az elmélyült fülelőknek pedig mosolyra ad okot.  Spine…

A The Spacelords folytatja a Mindenség feltérképezését. Korábban ismeretlen fajokkal találkoztak, aktuális jelentésükben viszont változatos élelmezési problémákra igyekeznek adekvát válaszokat adni. Füleldide, ha te is nektárt kóstolnál: nectar of the gods by The Spacelords 

A szólólemezek hetét Mariusz Duda friss korongjával zárjuk. AFR AI D by Mariusz Duda 

Hihetetlenül hosszú idő elteltével, hihetetlenül hosszú fel-, rá- és elkészülés után megérkezett az új Peter Gabriel nagylemez. Ami valójában inkább kettő, mint egy.  

A denveri Wayfarer feltalálta az amerikai gótikus western és a black metal zenei keresztgyermekét. Létezik olyan, hogy gótikus feketefém? Mert ha igen, akkor ez nagyon frankó. American Gothic by WAYFARER 

Ezt meg csak a harmincadik születésnap kedvéért. Earth 2.23 Special Lower Frequency Mix by Earth 

Az öt év után megjelent új Morne friss, mint egy kora reggeli arcraesés. Zenéjük továbbra is a post-metal és a sludge tökéletes keresztezése, és hasonló mély nyomokat hagy a hallgatóban, mint a To the Night Unknown. Engraved with Pain by MORNE 

Van egy ilyen is.  

Érdekes képződmény a Bees Made Honey in the Vein Tree: annyi műfajt és szubzsánert kevernek egymással, hogy már maga a törekvés is megsüvegelni való. Mert ha feldobom, psziho sztóner, de ha leesik, akkor post-metal, drone, vagy éppen doom metal. A végeredmény nyolcvan percnyi csillagködbe néző…

A találékony proggerségtől a kontrollált káoszig terjed a bolgár TДК zenei palettája, és ebbe a jazz rocktól kezdve a Mr. Bungle-szerű agyament megoldásokig és az ide-oda biggyesztett elektronikáig szinte minden belefér. A végeredmény mégis élvezhető, sőt néhol szinte hallgattatja magát - de ne…

Idén nyárról kimaradt megjelenés. ProtoBook.  Formal Growth In The Desert by Protomartyr

Új Suffo is van a házban. Tartalma: kilenc apokríf himnusz. Hymns From The Apocrypha by Suffocation 

A Svalbard negyedik albumát nyugodtan nevezhetjük a három évvel ezelőtti When I Die, Will I Get Better? ikertestvérének is. Részükről mind az intenzitás, mind pedig a zenei minőség változatlan, úgyhogy fülelésre fel! The Weight Of The Mask by Svalbard 

It's only rock'n'roll but I like it.  

Úgy tűnik, hogy 2023-at nyugodtan nevezhetjük a dítmetál évének is, mert szinte minden régi halálbanda frankó lemezzel jelentkezett. A sort most az Autopsy folytatja - a hosszú című korong nyilván nem egy új Mental Funeral, de alaposan tarkón csap.  

A titkos kedvencek közé tartozó SubRosa 2019-es oszlása miatt érzett szomorúságot tavaly nagyban csökkentette a The Otolith bemutatkozó albuma (Folium Limina, 2022). Idén ősszel ismét örvendezhetünk, mert a The Keening szintén a 'Rosa utódja: a korábban az anyazenekarban gitáros-énekes posztot…

Kazettaszalag- és szívidegcsikorgató ördögűzést celebrál csuhás Kristin Hayter (Lingua Ignota másutt). Mocskos és felemelő kísérleti miséje a lelkiüdvünkért, a mienkért, bűnösökéért szól, sötét, bánattól túlvezérelt, zörgőcsontú zongoráján kísért balladákkal, kificamodott, reményvesztett, zűrzavaros…

Az elmúlt két hétben valaki már linkelte a FB-csoportban az új Rorcal albumot, de hogy ne legyen hiányérzetünk, álljon itt posztként is. Legközelebb élőben: 2023. október 26., Analog Music Hall. War Of Being by TesseracT 

 Öt és fél éve jelent meg a Sonder, ami nem kevés idő. Ennek ellenére a War of Being nemcsak jobban tetszik elődjénél, de szerintem egyenesen a legjobban sikerült TesseracT album. Odafülelni tessenek: War Of Being by TesseracT   

 "Kapcsolatunk titkos és misztikus, kicsit utópisztikus." Újra itt van az Ozric Tentacles, és új albumukat legjobban úgy jellemezhetjük, hogy "igazi, Ozricos munka". Elektronikus és pszichedelikus klattyogás és puttyogás, megfűszerezve világzenés és/vagy rockos mometumokkal, ahogyan csak ők tudják.…

Új koronggal jelentkezett a portlandi Uada is. A Crepuscule Natura nem olyan megbonthatatlan monolit, mint amilyen három évvel ezelőtt a Djinn volt, hanem egyszerűen egy frankó dallamos feketefém anyag. Crepuscule Natura by UADA 

A hetekben ismertem meg Graham Lambkin korai zenekarát, de mintha mindig is ismertem volna. Olyan DIY kísérleti lo-fi punk/zaj/spoken-word/kollázs-folk ez, mintha a Dead C megette volna Captain Beefheartot, aki megette az angol free improv szcénát Derek Bailey-stül és az összes délbrit sulizenekart.…

Legutóbb hét és fél éve vendégeskedett nálunk a norvég Arabrot. Most viszont megérkezett a tizedik nagylemezük.  Of Darkness and Light by ÅRABROT

A hatodik Graveyard album elődeihez hasonlóan ismét csodálatosan hozza a hetvenes évek hard rockjának vibrálását és megoldásait. Egyúttal ez a legmelankólikusabb és legjobban elvágyódó hangulatú nagylemezük. Blues rock, én így szeretlek - főleg ilyenkor, az őszi levélhullás idején.  

A Jacket Thief egyszemélyes zenei projekt, melynek gazdája Scott Reeder, a Fu Manchu dobosa. A Lights Out On the Shore tizenkét dalból áll, és zeneileg messze esik az anyazenekar fuzz-sztónerétől. Ha nagyon hasonlítgatni akarunk, két dologban mégis tudunk párhuzamot vonni: az egyik az, hogy…

Hét évvel a Zero Days után megszületett és ideért az új Prong album. Nem lehet rá panasz, mert hasít rendesen. Mondjuk a korongot záró Rush-feldolgozást (Working Man) fölöslegesnek érzem, de ezen kívül minden frankó.  

Az új Of Mice & Men nagylemez hirtelen feltűnése a semmiből a hét legkellemesebb meglepetése.  

Steven Wilson harmonikus kódexben tette közzé legújabb kompozícióit, melyeket egyelőre jobban fülreállónak érzek, mint a Jövőbeli Harapásokat.  

A "Jack, miután autójából kifogyott a benzin, egy forrasztópákának látszó tárggyal útonállóként dolgozik tovább" című képünk kikiáltási ára: 1, azaz egy klikk! Ne ide! How It Ends by Primordial 

A Chicago-i születésű, de egy ideje már Los Angelesben alkotó Califone a titkos kedvenceim egyike. Nagyjából húsz éve, a 2003-as Quicksand/Cradlesnakes idején ismertem meg a zenéjüket, és lekedvencebb albumom tőlük a 2009-es All My Friends are Funeral Singers. Nehéz pontosan körülírni a zenéjüket,…

A tizenhatodik albumon semmi fáradtság sincs, csak pure death metal hallható közel 40 percben. Talán kicsit kevésbé nyers, de mellette technikásabb megközelítésű, mint a két évvel ezelőtti Violence Unimagined. Klasszikus Cannibal Corpse-mészárlás, azaz igazi haláli energiabomba. Így kell ezt…

A Hexvessel idei albumán a világvége utáni folk doom életérzés morajlásából tart felvilágosítást a Tisztelt Nagyérdeműnek. Az őszi nyomottan fülledt esős időben bánatosan sírni ér. Polar Veil by Hexvessel

Még nem volt időm meghallgatni. De tudom, hogy szeretitek a Kill Everyone Now Mode nagylemezeit. Mindenmás (nem Mastercard!) VOID by KEN mode 

 A londoni Urne második albuma legalább olyan feszesre és zsírosra sikerült, mint a '21-es, Serpent & Spirit című anyaguk. A nyolc dalt tartalmazó második nagylemezüket Joe Duplantier (Gojira) brooklyni Silver Chord stúdiójában rögzítették. A szerzemények a betegség, halál és veszteség témáit…

Alapvetően a Dopelord zenéje sem változott sokat a 2020-as Sign of the Devil óta.  Songs for Satan by Dopelord