Egy jó szakács szinte bármely alapanyagból képes mennyei végeredményt megalkotni. A Bananagun is az ilyesféle konyhai mesteremberek egyike: zenéjükben ott van a hatvanas-hetvenes évtizedek afrobeat-jének a lüktetése, a The Monks proto-garázs rockjának ritmikai megoldásai, és az Os Mutantes tropikus…
Riffhegyekbe öltöztetett italo doom-ot űz a palermoi Satyrus, és a négyesfogat öt dalban mondja el, hogy mit is gondol a világról. Nem nehéz kitalálni, hogy vidám, fütyülhető slágerek helyett sötét hangulatú, a dolgok lassú szétfolyását nehezményező szerzeményeikkel nem fogunk az idei rádiós listák…
Amikor 2011-ben megismertem a német Wight-ot a Wight Weedy Wight debütalbummal, veretes-csatakos, zsíros riffektől messzire bűzlő sztóner doomban utaztak. Aztán részemről kimaradt két album (Through the Woods into Deep Water 2012, Love is Not Only What You Know 2016), a nemrég megjelent negyedikkel…
Ha egy első felületes pillantást vetünk a borítóra, a ténylegesen látható kapcsolási rajzok mellett barlangrajzokra is gondolhatunk, ami kicsit elővetíti a lemez stílusának kettősségét is, azazhogy a már-már primitíven táncoltató dobalapokra építve valami egészen futurisztikusat kapunk. Carl Finlow…