Megjött Eric Wagner Trouble utáni egyik zenekarának - a másik ugye a The Skull - második nagylemeze.
Mastodon - Cold Dark Place - 2017
Rut - Attraction EP
Legyen már pár percetek erre a remek hardcore-punk bandára. Ez az első kislemezük, jó ronda, rohadék, de dögös, némileg nosztalgikus, de inkább nem az. Mindegyik szám karakteres, arcul csapnak, én egyből meghallgattam őket háromszor-négyszer. Amúgy rá kellett jönnöm, hogy mindig beszopom, ha egy punk bandában csaj acsarkodik. A borító pedig csillagos.
Vulture - The Guillotine - 2017
Ha létezik zenekar ami azért alakult meg hogy én boldog legyek, akkor valószínűleg ez az. A tavalyi debütáló négyszámos kislemezükön úgy tolták a Nordrhein-Westfalen high speed metalt hogy azonnal a legnagyobb reménységeim közé léptek vele, és most itt az első nagylemez, ami olyan bazmeg, hogy azonnal bajszot-frufrut növesztesz, húzod fel az ujjatlan szegecses bőrkesztyűt, és magadra gyújtod a PVC dzsekit tőle. A dobos Genözider valószínűleg még nálam is jobban szereti a Plessa to Kill / Schizophrenia féle frenetikus tampörgetéseket, bársonyosan fülsimogató, ahogy majdnem az összes dalban ellövi - szívem szerint Jürgen Ventort leültetném hogy "hallgassad csak bazmeg hogy kell ezt, nem úgy ahogy te csinálod azon a szaros új Kreator anyagon!" A zenekarra az európai csapatok mellett jól hallhatóan óriási hatással lehetett a zseniális Agent Steel és a Razor is, plusz a lemez hosszát is tökéletesre lőtték be. Mondjuk egy ideje már fent van a világhálón úgyhogy biztos begyűjtötted, ha meg nem, és nem is akarod, akkor Angyalszaggató Tamás bányászcsákánya és Schirmer Marci töltényöve együttes erővel sújtson le rád! NSZK ALWAYS AND FOREVER!
Prophets of Rage - Prophets of Rage - 2017
Hogy őszinte legyek, a legkevésbé sem csigázott fel ennek a Rage Against the Cypress Enemy-nek a létrejötte, mindegy, itt az LP, meglátjuk mit hoztak ki belőle - legalább hosszúnak nem hosszú...
Tony Allen - The Source
Hot Water Music - Light it Up - 2017
"Az egyetlen célom, hogy semmi se legyek, mert ez tűnik az egyetlen értelmes választásnak."
Írta Bukowski Karcsi a Forró vizi zene egyik oldalán ahonnan Chuck Raganék a nevüket kölcsönözték, ez meg itt az új nagylemezük, és már a nyitó Complicatedben minden benne van amiért ezt a zenekart szeretjük, óriási dal, abszolút a lemez csúcspontja. Később aztán feltűnnek olyanok is, amik inkább idézik Ragan szólólemezeit mint a zenekar fénykorát, mindegy, idővel majd beérik - vagy nem.
Sigur Rós - Takk
Ez a lemez épp ma 12 éves. Embert nem ismerek, aki ne szeretné. Pontosabban ismertem, de már halott.
Gumming - Gumming
Irdatlanul csúnya, nyers, gusztustalan, tök őszinte és tök őszintén összebaszott punk csörömpölés, hánytató csaj "énekessel". Csodálatos.
Big Black - Songs About Fucking
30 éves minden tisztességes ember kedvenc lemeze.
Black Country Communion - BCCIV
Warzone - Don't Forget the Struggle, Don't Forget the Streets - 1987
Hogy miért hallgasd meg ma ezt a lemezt? Vázolom:
1. Ma van 20 éve, hogy elhunyt Raybeez.
2. Idén van a lemez kiadásának 30. évfordulója.
3. Mert megunhatatlan, és tele van óriási dalokkal.
4. És ha még soha nem hallottad: Mert egy örök-klasszik hardcorepunk darab.
Grave Pleasures - Motherblood - 2017
Mivel tegnapelőtt egyik kedvenc emberemtől megkaptam a lebaszást hogy már hivatalos kritikát is olvasott én meg még nem raktam ki hogy lelophassa, kénytelen voltam utánajárni a dolognak - szerencsére sikerült is összevadászni. A Beastmilk lemezét imádtam, annak óriási dalai után az első Grave Pleasures nekem vaskos csalódás volt, ebben viszont most az előzetesen kitolt két dal miatt nagyon bízok, remélem kitart a kraft az egész lemezen.
*szerk.: Egy végighallgatás után már jobb, mint az előző.
Cannabis Corpse - Left Hand Pass - 2017
A Municipal Waste vadhajtásként indult blunt-death metal Cannabis Corpse negyedik nagylemeze, a szokásos bongba forgatott halálmetál számcímekkel. Most van Bolt Thrower (In Battle there is No Pot, The 420th Crusade), Monstrosity (In Dank Purity), Entombed (Left Hand Pass), Suffocation (Effigy of the Forgetful), és Nile (Papyrus Containing the Spell to Protect Its Possessor Against Attacks from He Who Is in the Bong Water).
Burn - Do or Die - 2017
A nyolcvanas évek legvégén alapított new yorki Burn gyakorlatilag egyetlen négyszámos kislemezzel lett kultikus név a hardcore színtéren, '92-ben már annyi is lett a zenekarnak - Chaka Malik énekes az Orange 9MM élén tolta a kilencvenes években, míg a dobos Alan Cage a szintén kultikus Quicksand-ben ütött (ők is visszatérnek még idén egy új nagylemezzel!). 2001-ben aztán jött egy hat és egy háromszámos EP, majd megint hosszú csend után tavaly érkezett egy kislemez, most pedig egy teljes LP, amit Kurt Ballou God City stúdiójában vettek fel, kiadó a Deathwish.
Amenra - Mass VI - 2017
".the last music on earth
called up from out of the
ashes of its ruin."
Itt a vidámságot pusztító erővel hangjegyekbe foglaló kedélyes belga fiúk új nagylemeze, hivatalos megjelenés azt hiszem október 20.
Tony Allen - A Tribute to Art Blakey and the Jazz Messengers (EP)
Az afrobeat dobistene közel félórában megmutatja, hogyan kell a kedvenc dalaidat a saját képedre formálva előadni.
Dälek - Endangered Philosophies - 2017
Soror Dolorosa - Apollo - 2017
A 2013-as fantasztikus No More Heroes óta vártam erre, hosszú vajúdás után (már a tavalyi év elejére is ígérték) végre itt van a francia Fájdalom Nővér új nagylemeze! Az első ami szembeötlik, hogy az anyag rettenetesen hosszú - 70 perc, dupla LP - viszont már a nyitó nyolcperces címadó olyan gyönyörű Mission ívet rajzol, amilyet csak egy angol sírkertbe piknikezni járó temetőbogár tud a fekete szemceruzával. A lemez hossza miatt még erősen az ismerkedési fázis tart (négy-öt hallgatáson vagyok túl), de gyanítom, be fog esni az évvégi top10-be, különben is, annyira azért nem vagyunk eleresztve minőségi klasszik érás gótrokk lemezekkel, hogy csak úgy kihagyd.
Motorpsycho - The Tower
Alig másfél év telt el a Here Be Monsters megjelenése óta,
és máris új lemezt adott ki a norvég Motorpsycho.
Papir - V
Living Colour - Shade
Nyolc évvel a The Chair in the Doorway után megszületett az új Living Colour nagylemez. Három évtized alatt ez a hatodik korongjuk, vagyis sosem voltak az a kapkodós banda.
Tori Amos - Native Invader
The National - Sleep Well Beast
Sunrot - Sunnata
Zajos káosz, pszichedelikus nihil, a szerjózsa minden irányába szétspriccelő sötét anyag, és kozmikus lincshangulat jellemzi a new jersey-i Sunrot bemutatkozó nagylemezét. Ebből már sejthető a lényeg: a tizenegy szerzeményt a punk-doom-noise-sludge négyszögében kell elhelyeznünk, és ettől a kvartettől hiába várnánk akár egyetlen balladát is. Másrészt a súlyból sosem elég. Let the izomszag flow!
Red Mountains - Slow Wander
A Red Mountains valamiért sztónernek hirdeti magát, pedig nem az. Pszichedelia ide, vagy oda, ezek az arcok egy az egyben Pink Floydot játszanak. A dalaikra persze rá lehet húzni az agyonkoptatott "stoner vibe" szóösszetételt is, de könyörgöm: de sztónerizáljunk már mindent, ami heavy psych, és a zenészek improvizálva-jammelve tolják! Mindezek túl egyébként a Slow Wander nagyszerűen sikerült, főleg ahhoz képest, hogy bemutatkozó album. Füleldoda:
Daughter - Music from Before the Storm (Game Soundtrack)
Zola Jesus - Okovi
Black Sabbath - Dehumanizer
25 és örökklasszis/örökkedvenc - avagy Dio második eljövetele.
A kép mögött a 2008-ban újrakevert változat van, egy rakat bónusszal.
Rosetta - Utopioid
Reménykedtem benne, hogy jobb (vagy talán sokkal jobb) lesz, mint az előző nagylemez. Ehhez képest az első két dalban csak jobbra-balra tilinkóznak, és csak a harmadikban dörrennek meg amúgy istenesen. Viszont a lepényhal meg utoljára... Plusz akár minimális pénzért a tiéd lehet.
LCD Soundsystem - American Dream
Hét évvel a London Sessions és a This is Happening után megérkezett az LCD Soundsystem ötödik nagylemeze. Több blogot a technoba!
Couch Slut - Contempt
A My Life as a Woman döbbenetes sokkja után idén a Couch Slut visszatért, én meg úgy igazán zavarban vagyok ettől a lemeztől. Annyira feszült, ijesztő, kurvára tömör, megüvöltő, nyers, tonnázó, idegbajos és dühös, hogy hűha. Arról meg nem is beszélve, hogy elképesztően okosan és mégis amolyan fékevesztett ösztönállat módjára basznak egybe sludge, noise-rock, hardcore, punk és fémes motívumokat. Megan Osztrosits meg simán a legrémisztőbb nő a világon, legalábbis a hangja alapján. Aki esetleg nem hallotta volna az első anyagukat (és nem látta volna a hatalmas borítóját), az most hallgassa meg, itt van bent.
Heckmann - Electronic Body Music
Thomas P. Heckmann az EBM pápája, noha tök sok hallgathatatlan szart összezenélt már munkássága során. Annyi baj legyen, mert ez a 2012-es válogatás a legjobb arcát mutatja a faszinak. Kibaszott nagy döngölés, agyfalszaggató tradicionális, militáris, rideg, hideg, monoton beszedett hupák, amire átjön a szomszéd, amire baszatod izzadva a bőrcuccos dominák punagőzében, amire az éjszaka fényei stroboszkóppá érnek, amire a pupillád mérhetetlen méretűre tágul, amire megversz valakit táncolva. Nagyon készen van, nagyon tahó, de nagyon szól és nagyon kikapcsol. Heckmann legjava, csendes estékre.
Ben Frost - Threshold of Faith
Ben Frost összeállt Steve Albinivel, közösen felvettek két órányi zajt, szétbaszták Albini stúdióját, minden fiszem-faszom szarral nyekeregtek, surmogtak, pityputtyoltak, flittyegtek, nyenyeréztek, aztán kiadták az első anyagot, ami ebből a kattant kollaborációból született, amit egyébként majd még követ pár, feltehetően. Albini kreatív nyersessége jót tesz Ben Frostnak, de persze ettől még akkora kurva nagy művészet a dolog, hogy senkit nem lehet azért kárhoztatni, ha pofán akarja baszni Frostot.
Soundsci
Jonny Cuba a Dynamic Syncopation nagyja és Audessey a MassInfluence-ből megcsinálta a kibaszott Soundscit, az utóbbi évek simán legfaszább hip-hop bandáját, amiben ott teker Ollie Teeba is a The Herbaliser-ből és U-George a Hemisphere-ből. Nem igazán kell sok mindent hozzátenni. Azon túl, hogy a Soundsci jobb, mint a fenti zenekarok (hadd ne írjam már le, hogy szerintem). Régisulis hip-hop, égbekiáltóan király hangmintákkal, karakteres és végtelenül vagány számokkal, szent szkreccseléssel, és persze csodálatos, odakúrós, politikai töltetű szövegelésekkel. Bármelyik lemezüket bármikor elő tudom kapni, beszarás munka mind, laza, gyönyörű, kigondolt, őszinte és szájtátós mesterremekek. Ja, amúgy azért vannak most itt, mert idén kiadtak egy új cumót.
Goldray - Rising
A brit Goldray riffekben erős pszichedelikus rockot játszik, és nagy tétben merek fogadni, hogy imádják a hetvenes évek elejének zenéit. A power trió bárdja a korábban a Reef soraiban muzsikált Kenwyn House, a világot jelentő deszkák előterében pedig egy nagyszerű orgánummal rendelkező hölgy, Leah Rasmussen áll. A lényeget ezzel el is mondtam, és szerintem aki szereti a cream-es/hendrixes gyökerekkel rendelkező rockzenét, annál a Rising tetszetős lesz.
The Max Tribe - Retrofit
A bostoni The Max Tribe rockot játszik. Csak így egyszerűen. A négyes tagjai az USA különböző részeiről származnak, így persze hozzá lehet tenni, hogy egy kis blues azért kihallatszik a dalaikból - de alapvetően itt klasszikus rock szól, semmi hörgés, sátán, sárban tapicskolás, vagy netán elszállás. Ilyen is kell néha, és engem könnyedén megnyertek maguknak. Hivatal.
Mammuten - Electric Vengeance
A görög Mammuten bemutatkozó EP-je egy kihalásos-idegen hódítós-lázadós-kardozós-partra szállós sztorit mesél el szűk félórában. Az alkalmazott zenei forma a sivatagi rock, amit határozottan és ügyesen-okosan művelnek. Tally ho!
Grizzlor - Destructoid
Dub Pistols - Point Blank
Augusztus utolsó hétvégéje lassan véget ér, így búcsúzzunk a hónaptól
a Dub Pistols első, 1998-as nagylemezével!
Az idei új (sorrendben a hetedik) album pedig október 13-án érkezik majd.