Erről a másfél órás lemezről az első hallgatás során a RHCP Stadium Arcadiuma jutott eszembe. Mindkét dupla album ugyanazzal a gyerekbetegséggel küzd: az előadó önkritika nélkül piacra dobta az adott időszakban született összes szerzeményét - ahelyett, hogy kicsit magasabbra tett léccel átfésülve az…
A katalán Exxasens már 2008-as első, Polaris című albumával magasra tette a lécet a post-rockmetál/space rockban. Az ezt követő négy nagylemezükkel sem vallottak szégyent - de az is igaz, hogy a bemutatkozó korongnál azóta sem született jobb anyaguk. A bő egy évtized alatt muzsikájuk egyre távolabb…
Év vége felé közeledve elgondolkoztam azon, hogy van-e még olyan idén évfordulós album, amit másokkal együtt nagyon szeretek, nem is kapott még posztot, és nem a "nyilvánvaló" kategóriába esik? És mivel van még nem is egy, következzen az egyszerre agyament, zseniális, infantilis és halál komoly Mr.…
A nápolyi Naga utoljára három éve, az Inanimate EP idején hallatta a hangját, most viszont meghozta a postás a harmadik nagylemezüket. A stílus változatlan: nagy intenzitással szólalnak meg éjkék sötétségből és kórokozóktól hemzsegő mocsári sárból komponált dalaik. A remek hétkezdés elképzelhetetlen…