Zene mindennek a szétbaszásához. Ocsmány, erőszakos, totálisan felkúrt hardcore-punk, a legjobb és leggecibb, amit mostanában hallottam. Vadmalac húzása van ezeknek a kibaszott nagy rockünnepként megélt őrült cséphadarásoknak, a hangzás felnyúl a seggedbe, az énekes (tegyük fel, hogy az) hatalmasat…
Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul…
Öt év szünet után érkezett meg a The Black Keys új albuma, és elsőre nem tetszett. Aztán a második-harmadik hallgatásnál jöttem rá, hogy itt és most frankón lecsupaszított dalokat kapunk a duótól, és az egyszerűség jegyében a Creedence Clearwater Revival-féle swamp rock irányában nyitottak a srácok…