Első Második Harmadik Mindannyian Jaz Coleman kutyái vagyunk.

Celtic Pink Floyd - s/t (2011) A Celtic Pink Floyd nevű csapat célja - nem túl meglepő módon -, hogy klasszikus PF-dalokat ír népzenei köntösben mutasson be. Az ötlet első hallásra eléggé agyatlannak tűnik, de pont annyit tartanak meg az eredeti számokból, illetve…

A Ginnungagap Stephen O'Malley egyik projektje (zenésztársai: Dawn Smithson, Fritz Welch, Steve Pittis), ami zeneileg egyszerűbb, letisztultabb muzsikát jelent a többi O'Malley-cucchoz képest. Semmi elektronika, szinte teljes egészében akusztikus megszólalás jellemzi a (dark) ambient és a…

Első lemez Második lemez Részemről soha nem tartottam valami hű de nagyra ezt a bandát, de persze voltak jobb húzásaik. Az viszont tuti, hogy nagyjából 13 éve voltak ilyen kreatív, kísérletezős, önfeledt és nyitott kedvükben. Kurva jó lemez.

A philedelphiai Purling Hiss három éve hisztériázott össze egy viszonylag rövid, alig fél órás nagylemezt magának. Bár a négytételes albumon nem találták fel újra a rockot, érdemes meghallgatni: zenéjük szokatlan elegye a hetvenes évek eleji amerikai rocknak a lá The Stooges, a…

A brit Moss tagjai valószínűleg sok Black Sabbathot és még annál is több Sleepet hallgattak lefekvés előtt, után és közben. Zenéjük néha a temetői doomig, sőt azon is túl a drone-ig lassul be - időnként persze felriadnak a zenészek, és doomolnak tovább. Türelem (és a megfelelő hangulat) szükséges…

A georgiai Athenst mindenki a B-52's és az R.E.M. városaként ismeri, de idevalósi a három lányból és egy fiúból álló Tunabunny is. A lökött nevet viselő társaság zeneileg az indie (nem a mai vernyogós hülyegyerek indie-re, hanem a szó eredeti értelemben használt független…

A belga Hessian abba a Church of Ra kollektívába tartozik amibe az Amenra is (spliteltek is, a gitárosuk meg itt basszusozik), ez meg az első nagylemezük, a most nagyon futó, világvége dark hardcore vonalon mozogva, a gitároknál néhol érezhető black metal hatásokkal, rengeteg dühvel,…

2012-ben ilyen (volt) egy jó deathrock kislemez. Csak ennyit akartam, szevasztok, jó hétvégét.

Victor Griffin neve gondolom minden valamirevaló (rokk)zenehallgatónak ismerősen cseng, akár a Pentagramból, akár a zseni Place of Skullsból. Ez már önmagában elég hogy az ember azonnal rávesse magát a lemezre, ráadásul itt olyan arcokat gyűjtött maga köré, mint Jeff Olson…

Az új Blaak Heat Shujaa mellé osztok korábbiakat is, mivel nem ok nélkül szeretjük ezt a társaságot.   A lényeg pedig a szemek laza bedurranásán és a tökéletes, füstös lebegésen túl az, hogy ha elmentek a hajó tetőteraszára - egy kurva ezresért - meglesni ezt a…

És itt van az új The National is. Korábban / Még korábban / Fész  

A 2011 egyik legjobb albumáért felelős aussie Tracer visszatért a második nagylemezzel! HIvatalos / TracerArc  

Obaro Ejimiwe második lemezével ott folytatja, ahol az elsővel abbahagyta. Magába szippantó, éjszakai beat-ek, egyedi énekbeszéd okos zajokkal és élő hangszereléssel díszítve. Egy-két dal külön is kiemelendő, már-már sláger, főleg a Woodpecker Wooliams álnéven alkotó Gemma Williams közreműködéseire…

Szívszaggatóan sötét country/folk/blues témákba oltott férfias melankólia és kitaszítottság. A one man bandként startolt, de mára már két kísérőzenésszel dolgozó Slim Wild Boar jöhetne Amerikából is, annyira kiválóan kapja el ezt az egész hangzás és érzésvilágot, amit…

Most mondjam, hogy az eddigi legjobb? Ki-ki döntse el maga. Számomra Bradford Cox és a Deerhunter továbbra is (és egyre inkább) napjaink legfontosabb zeneszerzője és zenekara. 

Dean Blunt, a Hype Williams duó férfitagjának szólólemeze valami hátborzongatóan szép dolog. Ajánlom mindenkinek, aki valaha megtapasztalta egy kapcsolat fájdalmas végét, vagy szeretné tudni, milyen is lehet az. A Redeemer nagyon közel kerül a megszállott, kiüresedett hétköznapok…

Az Immolation még mindig az egyik legjobb halálmetál zenekar. Mondjuk nem hiszem hogy bárkinek is be kellene mutatni őket. A borító szerintem elég csúnya, zeneileg viszont nem lehet bennük csalódni, kilencedik nagylemezükön sincs helye Morbid Angyalos…

Van új Creem négyszámos EP, és persze kurvajó.Jövő hónap 10-én meg 1200-ért Pesten a Nuclear Springgel. facebook event / Creem LP / bandcamp

Új DEP.

A Savages alig két éve létező londoni post-punk banda. Ennek megfelelően a Silence Yourself a csajokból álló négyesfogat első lemeze, és szerintem akár az év legjobb albumai közé is bekerülhet - de a legszebben szóló ritmusszekció díjának elnyerésére biztos, hogy esélyes. A…

Hiánypótló új kislemez a bolygó egyik legjobb zenekarától.

A Japan Today felemássága után Harper újra összerántotta a klasszikus Subs felállást, és láss csodát, a Killing Time képében el is készült az újkori Subs legbénább lemeze. A csuda fasza nyitószámot kellett volna kiadni, a többit meg dobni a szemétbe. Nehéz mit kezdeni a…

Van egy olyan alapvetően axiomatikus szentencia, miszerint nincs tisztességes zeneblog Codeine lemezek nélkül. Én is csak kínkeserves fogszívások közepette bírtam ki, hogy eddig ne osszam meg őket, de mivel kijött a feloszlásuk küszöbéről összekapart és gyönyörűen leporolt…

Egylemezes banda a kilencvenes évek közepéről. Ugrálós, menő, pozőr indusztriális trendrock a monoton és agyakat kikapcsoló groovy kamu-agresszió és kamu-drogos hangulatiság jegyében. Bulicucc, felszínes, és már a megjelenése idejében is sokan utálták, de én szembe megyek…

Az arc a Xiu Xiuból, és az arc az Oxbowból. Két experimentális pápa egyesíti erőit, és megeszi az agyatokat.  Bátraknak.

Egy válogatás-szerűség, a klasszikus Subs felállás (Harper, Garratt, Gibbs) korából, nem hallott dalokkal. Nagyon kemény, hogy a Japan Today és a Killing Time között kiadtak valamit, ami csak azért olyan jó, amilyen jó, mert nem az aktuális "Harper és haverjai" mentalitással…