Szívszaggatóan sötét country/folk/blues témákba oltott férfias melankólia és kitaszítottság. A one man bandként startolt, de mára már két kísérőzenésszel dolgozó Slim Wild Boar jöhetne Amerikából is, annyira kiválóan kapja el ezt az egész hangzás és érzésvilágot, amit nevezhetünk alt-countrynak, southern gothicnak, vagy bármi másnak, teljesen mindegy. De nem Amerikából jön, hanem Franciaországból. Ráadásul jövő héten, de erre majd lentebb visszatérünk. A lényeg az, hogy zseniális a fickó. Ott (lenne) a helye a legnagyobbak között. Hangjában egyszerre van jelen Morrison, Lanegan és Mike Ness, a zene hangulatára pedig a Johnny Cash / Nick Cave / Sixteen Horsepower szentháromság a jellemző. Tavaly már harmadik lemezét jelentette meg (a nagyszerű Beast Records égisze alatt) és nem az van, ami ilyenkor lenni szokott. Úgy értem más zenész pont ilyenkor konszolidálódik, és/vagy válik elégikussá, netán unalmassá. Itt azonban szó sincs ilyesmiről, sőt, talán ez a leglendületesebb korongja a három közül. Néhány dal már a folk-punk határait súrolja - nem mond tehát hülyeséget az, aki a Pogues nevét is felemlíti. Persze mindhárom albumát hallanotok kell (akár kevert sorrendben is), mert egyformán erős anyagok. Simán el tudnám képzelni ezeket a dalokat a Lawless filmzenéjeként is (na nem mintha az eredeti soundtrackkel bármi bajom lenne).
Az említett koncertek:
Water On A Dirty Ground (2010)
The Lovesick, The Guilty & the Drunk (2010)
Tales From The Wrong Side Of Town (2012)
