Hat év után megjött az új Madder Mortem nagylemez. Old Eyes, New Heart by Madder Mortem 

Van egy ilyen is.  

Hét évvel a Zero Days után megszületett és ideért az új Prong album. Nem lehet rá panasz, mert hasít rendesen. Mondjuk a korongot záró Rush-feldolgozást (Working Man) fölöslegesnek érzem, de ezen kívül minden frankó.  

Az új Of Mice & Men nagylemez hirtelen feltűnése a semmiből a hét legkellemesebb meglepetése.  

Az új Soen nagylemez is betolatott az udvarra.  

Elég sokat, hat évet kellet várni a Vulture Industries ötödik nagylemezére. De nagyon is megérte, annak ellenére, hogy a zene más(milyen), mint az előző két albumon. A dalok egyrészt szellősebbek lettek, amitől hangsúlyosabbnak tűnnek az Industries énektémáiból mindig is kihallott színházias…

Anyák napján megérkezett az új Therapy? nagylemez. Nekem kicsit jobban tetszik, mint az öt évvel ezelőtti Cleave. Nézzed má:  

Közel másfél évtizednyi vajúdás után megérkezett az új King's X nagylemez.  

Messze jutott ötödik nagylemezével a texasi Oceans of Slumber a '16-os Winter zenei világától. Cammie Gilbert csodaszép orgánuma és dallamai most is elbűvölnek, és a dalok gótikus-melankólikus hangvétele is változatlan. A progger death metalt - vagy úgy egyáltalán: a metált -, és a vele járó…

Greg Puciato nem sokat pihent: kevesebb, mint két évvel a Child Soldier: Creator fo God után befutott a második szólóanyaga. Más mint az előző, így nem érdekes a hasonlítgatás, de ugyanúgy nagy jóság, mint ahogy az előző korong is az volt. Mirrorcell by Greg Puciato   

Érdemben nem tudok róla nyilatkozni, mert most hozta a postás, annyira friss. De Norbertünk sírni fog, ha meglátja, hogy az új Cave In album hetven perc hosszú.  

Három évvel a Tū után idén ősszel jelent meg a második Alien Weaponry nagylemez. Ami szerintem a kitűnő bemutatkozó album után kevésbé sikerült jól, de másnak ettől lehet még a kedvence.  

Sötét hangulatú, de melankólikus hangvételű, alternatív és post-metal alapokba oltott, az érzelmeket erőteljesen megmozgató, álomszerű, és shoegaze-es muzsikát játszik az Illudium. A banda élén egy énekesnő áll (Shantel Amundson), akinek óriási orgánuma nekem az Oceans of Slumber Cammie Gilbert-jét,…

Két klassz korong után a két és fél évvel ezelőtti When the World Becomes Undone rendesen elment mellettem. Unalmasnak és ingerszegénynek éreztem, így pár hallgatás után kikerült a lejátszómból. Az új nagylemezt még nem volt időm végigfülelni, de remélem, hogy inkább az első két A Pale Horse albumra…

Helyből két nagy meglepetéssel is szolgált az új Sons of Alpha Centauri nagylemez: az első maga a megjelenés ténye volt. A második pedig, hogy - nemcsak a három évvel ezelőtti Continuumhoz képest, hanem úgy en bloc - mennyire unalmas lett. De ez az én jelenlegi véleményem, ettől mást még simán…

Hirtelen a semmiből itt termett egy új BtBaM-nagylemez.  

Négy évvel a visszatérő Interiors után itt a legendás Quicksand negyedik nagylemeze.

A post-metal a londoni Tunguska zenéjének a fő csapásiránya, de dalaikban elkalandoznak más területek felé is, így a végeredmény egy frankó, szűk félórás hanganyag lett. Két EP után most már igazán következhetne egy nagylemez is tőlük, a potenciál ugyanis bőven megvan bennük a…

A Mr. Bungle első hivatalos koncertlemezével reggel becsöngetett a postás. Saját dalok mellett feldolgozások is hallhatók az egy óránál kicsivel hosszabb játékidejű korongon.  The Night They Came Home by Mr. Bungle

A kora nyári idővel a hetedik Gojira nagylemez is megérkezett.  

Nemrég a Wheel idei nagylemeze kapcsán említettem az illinoisi Chevelle-t, úgyhogy következzen a negyedszázad alatt duóvá fogyatkozott banda másfél hónapja megjelent kilencedik albuma.  

Mindig meghallgatom, ha új Rob Zombie lemez jelenik meg - és aztán általában törlöm is. Az öt év után kiadott hosszú című album viszont - még ha nem is egy új La Sexorcisto - határozottan jól sikerült, konkrétan szerintem a legjobb hanganyag a '98-as Hellbilly Deluxe óta. Csekira:  

A finn hangszeresekből és brit énekesből álló Wheel a progresszivitást és a post-metalt ötvözi egymással, de emellett a hallgatónak rögtön lejön, hogy a bandának a Tool az igazi kedvence. Ami miatt akár koppincs bandának is nevezhetjük, akárcsak a Karnivoolt, a Rishloot vagy a Chevelle-t, de sokkal…

Nemrég találtam rá Julie Christmas 2010-es szólólemezére, és egy kritikában valahol úgy jellemezték az albumot, hogy ő a sludge/post-metal Björkje. Ami végül is sarkítva bár, de igaz.  

Az év első napján jelent meg a svéd Soen ötödik albuma, és azóta beragadt a lejátszómba. Annak ellenére, hogy nem egyszer meghallgattam, nehéz elmondani, hogy mitől is jó a zenéjük. Mert dallamos, de kemény; művészi, de nem művészkedő; epikus, de nem tésztaszerűen nyúló; és mondhatnám azt is, hogy…

Sokan mondták már, hogy a rockkmetálban mindent eljátszottak, amit lehet, és nincs új a Nap alatt. Ennek ellenére mindig felbukkannak olyan előadók, amelyek megcáfolják ezt a véleményt. A los angelesi Melted Bodies bemutatkozó albumát hallgatva is ez ugrott be elsőként - másodikként pedig az, hogy…

Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám, hogy megszületett az új Mike Patton. Vagy másképpen: Greg Puciato első szólólemeze egyszerre érdekes, felkavaró és megrázó. Child Soldier: Creator of God by Greg Puciato 

Megjöttek az ellenállások. Friss még, ropogós.

Aranyoroszlán Dániel és népi zenekara fekete bundájú nagymacskákról danászik nekünk.  

Az Illinois-i Hum méltán pályázhat a Damon Hill-vándordíjra: az előző huszonkét évet a zenekar egy kő alatt töltötte, hogy aztán nyeglén elénkhányjon egy komplett nagylemezt, kimunkálva, hogy senki se maradjon felhőkbe bámuló melankólia nélkül. Sokadik hallgatás után úgy tűnik, a visszatérés…

A Nevek Tengere is húsz éves lett a minap.  

Van egy ilyen is: négy dal, élőben, negyedórában, csak a Bandcampről, amennyit adsz érte. Part Time Punks Session by Torche 

A pennysylvaniai Code Orange pazar ösztönzenében utazik. Ha a világba akarod üvölteni a járványhelyzet miatti frusztráltságod, akkor ez az album a megfelelő választás hozzá. Ministry, NIN, és kisebb részben a Gojira inspirálta dalaikat nemrég az idők szavának engedelmeskedve közönség nélkül mutatták…

Ez pedig egy német sivatagi fuzz banda remek bemutatkozó albuma tavaly nyárról, akik a desert groove-ba némi Seattle-ízt oltva nyomják a rákenrót.  Echoes Of The Second Sun by wolf prayer

Igazi Fradi-leves Spanyolból: a női vokalistát csatasorba állító power trio mindent, de tényleg: mindent eljátszik a grunge-tól a noise-ig, az altmetáltól a sludge-ig. Mondj igent a mocsokra!  Scarlet by Rosy Finch

Közel negyedszázaddal a Bleeding után megérkezett az új Psychotic Waltz nagylemez (a '99-es Dark Milleniumot nem igazán ismerem, de nem is hagyott bennem mély nyomokat). Első fülelésre hozták a szokásos önmagukat.  

Ma van a harmincadik szülinapja.  

A Szomszédbeli szellem Kaliforniából érkezett hozzánk, és nehezen belőhető muzsikát játszanak. Kihallok belőle elég sok alter metált, valamennyi Sabbath-ot, és a Mastodon progger felét; emellett a hangulata néhol Alice In Chains-be hajlik, és a dallamokban még King's X-es és Voivodos felhangok is…

Akkor a mai nap szóljon nagyrészt a koncertfelvételekről. Never To Return (Live Album) by Full Tone Generator 

Szintén tavalyi hallgatói találat eredménye a philadelphiai Timelost bemutatkozó nagylemeze. A duó igen kiválóan tolja a zajos, néhol cipőbámuló, néhol grunge-os alterockját. Füleld és figyeld: Don`t Remember Me For This by Timelost